Into you (Baekyeol) - hatodik fejezet

Jól éreztem magam a törpével, talán túlságosan is, és nem akarom, hogy ez legyen belőle, hogy megkedvelem, mert úgysem tudnám neki megadni azt, amit szeretnék. Napok óta ezen őrlődöm, és gondolkodom, de jó vele a szex, nem akarnám emiatt elveszíteni ezt. Vasárnap van, még csak tegnap találkoztunk, de igazából várom, hogy újra láthassam. Még a facebookos képeit is megnézegettem, és aranyos rajtuk, mindegyiken. Megnyitottam a kakaotalkot, rámentem a beszélgetésünkre, de nem tudtam magam rávenni, hogy írjak neki, bármennyire is akartam. Bután nézne ki, de akartam. Akartam vele beszélgetni. Legalább hatszor kezdtem el írni neki, és ugyanannyiszor töröltem ki. De ha érdeklődöm a hogyléte felől, az még nem gázos?

Park Chanyeol
Hogy vagy, bébi?

Izgatott voltam, nem tudtam, hogy fog-e egyáltalán válaszolni. Talán fél óra is eltelt, mire pittyent a telefonom, jelezve, hogy valaki írt nekem. Szinte rohantam megnézni, hogy ki lehet az, és titkon reméltem, hogy Baekhyuntól jött üzenetem, de sajnos csalódnom kellett.

Szépségem 💗
Hogy vagy Channie? 🙈  Amerika fantasztikus még mindig, ide fogunk költözni, miután összeházasodtunk.

Kedvem sem volt válaszolni neki, de hát mit tehetnék? Unottan vettem a kezembe a telefont, majd pötyögni kezdtem Krystalnak. Összeházasodni? Na persze, az hiányozna még, hogy egy buta libát vegyek el feleségül. Ha már házasodnék, akkor Baekhyunt venném el.

Kismackóm 🙊💓
Remekül. Hiányzol!

Szépségem 💗
Te is nekem, de nemsokára otthon vagyok, és akkor megölelgetlek majd. Igazából nem nagyon tudok most beszélgetni, majd még jelentkezem!

Erre már nem válaszoltam neki, nem volt hozzá kedvem. Összeszedtem magam és elindultam inkább zuhanyozni. Jól megsikáltam magam, és a hajam is kimostam, a fogam is leápoltam, úgy bújtam vissza az ágyamba. Kézbe véve a telefonom megláttam Baekhyun nevét a kijelzőn, a gyomrom pedig szaltózott egyet.

Byun Baekhyun
Bocsi, hogy nem válaszoltam, fürdeni voltam. Jól vagyok, köszi, és te?

Park Chanyeol
Milyen kár, hogy nem lehettem ott veled. 😣  Már hiányzik a kis popsid.😛

Leginkább ő maga hiányzott nekem. A mindig barackillatú bőre, a szintén gyümölcsillatú haja, és olyan jó volt vele ébredni.

Byun Baekhyun
Na, csak az kellene még. Addig van nyugtom, míg nem vagy velem.

Park Chanyeol
Elképzeltelek meztelenül. Tisztán emlékszem a tested minden milliméterére.  Szeretnék melletted lenni most.

Byun Baekhyun
Lehetne inkább másról beszélni? 🙈

Park Chanyeol
De nem tudok! Érzem mézédes ajkaid a sajátomon, és annyira szeretném, ha valóságos lenne. Olyan könnyen felizgatsz, már most is kezdek merevedni.

Byun Baekhyun
Chan, elég!

Park Chanyeol
Muszáj leszek magamhoz nyúlni. Az édes kis szádra gondolok, amivel a farkam kényezteted, és itt lebeg előttem mennyire gyönyörű vagy, miközben felnézel rám. Az ujjaim alatt érzem, ahogy puha tincseid közé nyúlok, és belekapaszkodom, még jobban a péniszemre húzva ezzel téged. Természetesen nem a szádba élvezek el, mert nem az az elsődleges célom. És tudod mit hiányolok?

Byun Baekhyun
 Ne csináld ezt, mert nem csak te fogsz merevedési gondokkal küzdeni. Na mit hiányolsz?

Park Chanyeol
Ez a célom, bébi. 😀  Még sosem ízleltelek meg úgy igazán. Sosem éreztem még a férfiasságod a számban, vagy hogy milyen érzés lehet keményre szopni téged, és következő alkalommal ez lesz az első dolgom. Szinte már fájdalmasan lüktetek odalent, annyira szeretnélek érezni ismét magam körül. Imádom a szűk kis segged, főleg mikor meglovagolsz, mert olyankor érezlek a legmélyebben.

Nem hazudtam neki, a látvány élénken a szemem előtt lebegett, ahogy elködösült szemekkel mozog fel-le a farkamon, és mikor eltalálom a prosztatáját, egy-egy erőteljesebb nyögés szakad fel belőle. Kezem a merevedésemre vezettem, tenyerem gyorsan mozgott rajta, de csak is ő járt a fejembe.

Byun Baekhyun
Ne mondj ilyeneket mert átmegyek, és akkor tényleg meglovagollak. Te is hiányzol nekem, főleg a popsimnak, hiszen tudod, hogy imádom mikor megtöltesz. Szeretnélek megcsókolni, de azt is szeretem mikor hátulról teszed be. Leginkább akkor szeretem mikor gyorsan csinálod.

Park Chanyeol
Igazi kis dög vagy. Gyere át bébi, szeretnélek keményen megdugni.

Byun Baekhyun

Sajnos nem mehetek. A hajam is megmostam, tiszta víz. De kárpótlásul kapsz tőlem egy képet. 

Park Chanyeol

Kárpótolni kárpótolt egy kicsit. Ah, ha tudnád mennyire szeretném azokat a csücsöri ajkakat a farkam körül érezni…

Kezem egyre gyorsabban mozgattam a péniszemen, már éreztem, hogy közel járok a beteljesüléshez. Még néhányszor végigsimítottam magamon, és remegve léptem át az orgazmus határait. Még kicsit bágyadtan vettem ismét a kezembe telefont, amin már észleltem is az üzenetet Baektől.

Byun Baekhyun

Én is kaphatok rólad képet?

Küldtem neki egy képet, vagyis négyet, és mivel helyes meg aranyos voltam rajta, még az instagramra is kiposztoltam.

Park Chanyeol

Remélem elég jók lesznek. 😉

Byun Baekhyun

De kiraktad az instagramra is. Azt hittem csak nekem csinálod. Én azt csak neked csináltam. 😦

Park Chanyeol

Ugyan bébi. Még Krystalnak sem küldök csak neki szóló képet, pedig ő a csajom. Örülök is neki, hogy csak nekem csináltad, nem tartozik másra a szép kis szád.

Byun Baekhyun

Én megyek aludni. Majd holnap találkozunk. Jó éjt.

Erre már nem válaszoltam neki, csak letettem magam mellé a telefont. Lehet nem kellett volna ilyennek lennem vele, de nem a párom, igazából ő senki sem nekem. És ezt neki is meg kell értenie. Nem azért kértem meg őt, mert halálosan szerelmes vagyok belé. Nem akartam megbántani sem, de tudnia kell, hogy hol a helye és ha szerelemre vágyik, azt nem nálam fogja megkapni.

Másnap iskola után a kapuban vártam Baekhyunra, mert tudtam, hogy zongoraórája van hétfőnként. Kicsit mintha később végezne most, de hát tudok én várni, főleg ha fontos dologról van szó.

Rugdostam magam előtt a kis kavicsokat, amikor léptek hangjára lettem figyelmes. Felkaptam a fejem, és megláttam Baekhyunt közeledni, nagy kapucnis pulcsiban, és falfehér arccal. Tulajdonképpen érdeklődhetnék a hogyléte felől, de most nem ezért jöttem.

- Szia Baekhyun!

- Mit szeretnél, Chanyeol? Sietnék haza.

- Na, bébi. Ne legyél olyan morcos. Képzeld, a jövő hét végén ismét üres a házunk, arra gondoltam, átjöhetnél, és jól érezhetnénk magunk.

- Jó, persze. Majd megbeszéljük. Erre nem kellett volna ennyit várnod, megmondhattad volna üzenetben is.

Igaza van, teljes mértékben, de látni akartam. Gondolatban azonnal fejbe csapkodtam magam, hogy ne beszéljek hülyeséget még a fejemben sem, de tulajdonképpen más magyarázatom nem volt.

- Erre volt még dolgom suli után, és azt a tíz percet már mindegy volt, ha megvárom.

- Jó, akkor holnap. Szia Chanyeol.

Éppen indult volna elfele, de elkaptam a karját, láttam rajta, hogy valami baj van, és aggódtam. Riadtan kapta rám a tekintetét, amit nem tudtam mire vélni, mert hát nem csináltam vele semmit.

- Mi a baj, Baekhyun? Szörnyen nézel ki! Történt valami?

- Csak nem érzem jól magam, és szeretnék már otthon lenni. Minél hamarabb.

- Rosszul vagy? Gyere, üljünk le. – Magamhoz húztam a derekánál fogva, nehogy összeessen, és odahúztam a sulihoz közeli kis padra. – Mi a baj?

- Csak rosszul vagyok. – Tenyerem a homlokára nyomtam, ami tűzforró volt, így előkaptam a táskámból a vizemet, öntöttem belőle a kezembe és azzal törölgettem meg az arcát.

- Hívjak mentőt?

- Ne! Csak kísérj haza. Nem akarok kórházba menni.

- Rendben, gyere menjünk. Kapaszkodj nyugodtan belém.

Éreztem, ahogy gyenge karjaival próbálkozik belém kapaszkodni, és magamban hálás voltam, amiért közel lakik az iskolához. Egészen a szobájáig felkísértem, a szülei még nem voltak itthon, gondolom dolgoztak, és Beom sem volt fellelhető. Betakargattam, egészen a feje búbjáig, csináltam neki egy jó forró teát is, és leültem az ágya mellé.

- Itt maradok melletted, jó?

- Menj csak haza nyugodtan. Megleszek.

Lehet meglesz, de szeretnék mellette maradni, úgy kevésbé aggódok érte. De, ha szeretné, akkor elmegyek, biztosan pihenni szeretne. Mielőtt még elmentem nyomtam egy csókot a homlokára, de egész este nyugtalan voltam, hogy vajon mi lehet vele. 

Into you (Baekyeol) - ötödik fejezet

Végül a parkba, amit Chanyeol említett nem jutottunk el azóta sem, de külön figyelmeztetett, hogy ma este öltözzek fel szépen, mert különleges helyre szeretne vinni. Csak abban reménykedem, hogy ez nem marad majd el, mint az egy héttel ezelőtti rögtönzött kis kirándulásunk. Annak is csak annyi hibája volt, hogy túl kanos. Nem is értem, azt gondoltam, legalább barátok lehetünk majd, ha már összejárunk szexelni, de úgy tűnik, még azok sem.

Félreértés ne essék, nagyon szeretek Chanyeollal lenni, de nem tűnik olyan jó ötletnek most már, hogy járjunk össze. Tulajdonképpen, sosem gondoltam, hogy meg tudnám magam tartóztatni, hogy ne essek szerelembe vele, de nem gondoltam, hogy ennyire egyszerűen fog menni. Talán csak a naivságom okozza, de tényleg úgy érzem, hogy kezdem megszeretni. Ő viszont semmiképpen sem kezel engem másképpen, mint egy olyan valakit, akit megdughat, ha már a barátnője nem alkalmas rá.

Az idő csak úgy repült, és mire észbe kaptam, már ott álltam a tükör előtt teljes hadi felszerelésben, és vártam, hogy mikor jelez nekem a fülesbagoly, hogy indulhatok. Azért haza csak nem hozhatom, még a végén anyáék gyanakodnának. Így is nehezen tudtam magam kibeszélni, hogy hova indulok ilyen elegánsan. Mondjuk annyira azért nem vittem túlzásba, és öltönynadrág helyett egy farmert vettem fel, de a zakót azért megtartottam. Végül is, kicsit füllentettem nekik, és azt mondtam randizok egy lánnyal, amiből persze megint rosszul jöttem ki, mert elkezdtek kérdezgetni ki az a lány, mi a neve, honnan ismerem, és a szokásosat. Mindenesetre  a bűntudat marcangolja a belsőmet, de ez kegyes füllentés volt. Nem vagyok még felkészülve arra, hogy színt valljak előttük. Különben is, csak csalódnának bennem. Egyrészt, mert meleg vagyok, másfelől pedig hagyom magam kihasználni, és ide-oda rángatni egy osztálytársam által. Talán igazuk is lenne, ha kiakadnának, de nem tehetek róla, nagyon kedvelem Chanyeolt. Teljesen elment az eszem, ezt teljes mértékben aláírom.

Csodák csodájára csak megszólalt a telefonom, hogy indulhatok, mert még így lazán odaérünk majd. Annyira kíváncsi és izgatott vagyok, hogy vajon hova szeretne elvinni engem, mert ez már tényleg olyan, mint egy randi.

- Igazán kitettél magadért kisfiam! Remélem a lány is így fogja majd gondolni. – Anya büszkeségtől csillogó szemmel ölelgetett át, míg apukám is hátba veregetett. Annyira rosszul még sosem éreztem magam, mint abban a pillanatban. Teljesen abba az állapotba kerültem, hogy rögtön kibukik belőlem, hogy nincs semmiféle lány, és valószínűleg sosem lesz, de nem akartam elrontani. Még Baekbeom tekintete is büszkeséget sugárzott, én pedig egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Igyekeztem minél hamarabb elmenekülni otthonról, hogy ne kelljen tovább őket néznem.

Nem túl nagy kedvvel indultam el Chanhoz, de biztos voltam benne, hogy az ő jó kedve pikk pakk át fog rám is ragadni, hiszen én még őt egyetlen egyszer láttam csak sírni vagy szomorkodni. Arra viszont nem tudok rájönni, hogy miért akar engem elvinni bárhova is az óriás, mert hát nem vagyunk együtt, igazából senkije sem vagyok neki. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy egyszer csak valami puhának ütköztem, és csak azt mentett meg az eleséstől, hogy az a valaki elkapta a karom.

- Ejnye, Baekhyun! Hát figyelj oda – Chanyeol csilingelő hangja szinte simogatta a dobhártyám, és abban a pillanatban, hogy találkoztam vele, minden baj egy bárányfelhőn szállt el a lelkemből.

- Sajnálom, csak kicsit elgondolkodtam. Mehetünk? – Válaszul csak bólintást kaptam, és hagytam, hadd vezessen, hiszen csak ő tudja, hogy merre szeretne elvinni engem.

- Min gondolkodtál ennyire?

-  Nem mondtam meg az igazat anyáéknak. Hazudtam nekik, azt mondtam egy lánnyal van találkozóm. Kicsit rosszul érzem magam emiatt, de nem mondhattam meg, hogy éppen veled találkozom, és el akarsz vinni valahova, de nem, nem randi, mert semmi közünk egymáshoz, azt leszámítva, hogy folyamatosan dugunk.

- Hát… Izé… Ezt tényleg nem mondhatod nekik. De hé! Kikérem magamnak! Engem egy lányhoz hasonlítani. Te vagy inkább a lányos. Még az arcod is olyan szép, ha nem szebb, mint egy lánynak. – Chanyeol bókjai – legalább is, gondolom én, hogy azok voltak – pírt csaltak az orcáimra, ezért inkább meg sem próbáltam ránézni, nem volt szükségem arra, hogy kinevessen.

- Hova viszel? Remélem nem leszek sem túlöltözött, sem alulöltözött. Egyébként már nagyon éhes vagyok, szóval azt is remélem, hogy hamar odaérünk. Meg azt is, hogy nem túl drága, mert nem vagyok ám eleresztve pénzügyileg.

- Először is, leszögezném, hogy eszméletlen jól nézel ki, és nem, nem vagy sem túlöltözött, sem alulöltözött. Másodszor, én fizetek majd, szóval ne törődj azzal, hogy mi mennyire drága. Azt választasz majd, amit szeretnél, és ne nézd az árát.

- Ha így viselkedsz, azt fogom hinni, hogy randizni viszel.

- Ne vedd annak. Fizetek, mert te sokkal nagyobb árat fizetsz azáltal, hogy belekerültél a kis hazugságtengerembe. Vegyük úgy, hogy ez a fizetséged.

- Vegyük úgy, hogy nincs fizetségem, ugyanis nem szeretném egy utolsó kurvának gondolni saját magam. Elég fizetség az nekem, hogy jól érzem magam veled. De ha csak ezért csináltad, akkor semmi szükség nem lett volna rá. – Nem tagadhatom, a szívem belesajdult abba, amit mondott. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy szeretne esetleg megismerni, vagy érdeklődik irántam, de az álombuborékom egy pillanat alatt pukkant szét.

- Nem vagy kurva, nem ezt mondtam. Sosem szoktam olyan felesleges dolgokra fecsérelni az időt, mint hogy megismerjek valakit, még az esélyét sem adom meg annak, hogy esetleg meg is szeressem. Most már menjünk el, nem tudom visszamondani a foglalásom.

Ezzel nem igazán segített a helyzeten, de legalább kicsit tisztábban fogok látni vele kapcsolatban, és igyekszem majd megparancsolni saját magamnak is, hogy ne szeressek bele még jobban. Próbálom majd a seggfej énjét látni, nem a törődő és kedves Chanyeolt, akit minden egyes dugásunk alkalmával mutat nekem. Csak akkor ne mondana olyan szép dolgokat nekem. Nyugtatgattam magam, elég gáz lett volna, ha előtte sírom el magam, pedig elég erősen rajtam volt a kényszer.

- Megérkeztünk! – Fejem felemeltem, hogy megnézzem, hova is jöttünk, mert hát már az oldalam igencsak fúrta a kíváncsiság. Imádtam Szöul éjszakai látképét, és most, hogy Chanyeol elhozott a Namsan toronyba is, azt hiszem még jobban meg fogom szeretni. Még a szám is tátva maradt, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy megölelgessem, de az emberek körülöttünk minden bizonnyal komplett idiótának néztek volna minket. – Tetszik?

- Nagyon! Annyira köszönöm, hogy elhoztál ide!

- Hát akkor, menjünk. Én is elég éhes vagyok már, mi tagadás.

Éppen, hogy csak helyet foglaltunk, az éhség gőzerővel szállt ki belőlem, mert az alattunk elterülő szöuli látkép csodálatos volt. Elég nehezen tudtam palástolni az izgatottságom, és valójában nem is szerettem volna.

Viszont a gyomrom korgása jelezte, hogy ideje lenne valami ételt választanom, mert a végén még kilukad az ürességtől. Az árakat elnézve viszont kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam, mert nekem sosem lesz ennyi pénzem, hogy viszonozzam neki. Bár, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy neki honnan van ennyi pénze, bár van egy olyan kósza gondolatom, hogy a szüleitől. Próbáltam minél olcsóbb ételt kinézni magamnak, ezért pácolt bárányhús szeleteket választottam. Tulajdonképpen, nem hangzott rosszul, szóval még örültem is neki, hogy nem volt a többihez képest olyan drága.

- Mit mondtál a szüleidnek, mihez kell neked ennyi pénz?

-  Elfelejtetted? Van egy kamubarátnőm. Különben is, a szüleimnek ez nem pénz.

- És ha Krystal elmondja?

- Nem mondja el. Nincs is Szöulban jelenleg, az anyjáékkal elutaztak két hétre a nagyszüleihez Amerikába.

- Biztos szép hely lehet Amerika. Még sosem voltam ott.

- Szép bizony. Mindenképpen menj el egyszer, ha teheted.

Bólintottam, majd ételeink megérkezése után csendben folytattuk tovább az estét. Nem tudtam elvonatkoztatni az alattunk elterülő Szöultól, ezért tekintetem nagyon sokszor inkább az ablaküvegre szegeztem. Imádtam itt lenni, és a bárány is nagyon finom volt, amit választottam magamnak. Őszintén szólva, sosem ettem még ennyire finomat.

Vacsoránk befejeztével célba vettem a hazafele vezető utat, és legnagyobb meglepetésemre, Chanyeol el is kísért egészen a metrómegállóig, ahol a lakásunknál kell leszállni. Sőt, tovább tetézve a dolgokat, a kisutcába is lefordult velem, ahol lakok.

- Mit fogsz mondani a szüleidnek?

- Semmit, megmondom, hogy élőben másmilyen volt a lány, és nem volt szimpatikus, tehát nem fogok vele többet találkozni. Nem igazán tudok mit mást mondani.

- Igazad van. Hát akkor… Szia Baekhyun, jó éjszakát. Hétfőn találkozunk az iskolába. – Megragadva a derekam magához húzott, ajkait pedig enyémre tapasztotta. Szerencsére senki nem volt már ilyenkor kint az szabadban, ezért nem is húzódtam el tőle azonnal, lelkesen viszonoztam.

- Szia Chanyeol. Vigyázz magadra hazafele.

- Ne aggódj miattam, bébi. Rossz pénz nem vész el.

Vigyorogva integettem még neki, majd a kapukódot beütve szinte felszállingóztam a lakásunkba, ahol már teljes sötétség volt, és valószínűleg már mindenki ágyba bújva várja a másnap reggelt. Kedvem nem igazán volt elmenni zuhanyozni, szóval én is csak átöltöztem a pizsamámba és úgy, ahogy voltam, bedőltem az ágyba. 

Into you (Baekyeol) - negyedik fejezet

Csodálatos volt az elmúlt este Baekhyunnal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kezdeményező is tud lenni, de tetszett. Az pedig különösen jól esik, hogy kellemes volt felkelni mellette. Sosem hittem, hogy lesz olyan ember, aki majd eléri nálam, hogy ne idegesítsen, ha reggel mellettem kel fel, mégis Baekhyunt szívesen bámulom.

Amint mocorogni kezdett mellettem, magamhoz húztam, még takarón keresztül öleltem, és egy reggeli csókkal ébresztettem. A fény elől elbújva mellkasomba temette az arcát, ami engem mosolygásra késztetett.

- Bébi, hasadra süt a nap. Ébresztő!

- Csak 5 percet még.

- Nincs 5 perc. Mihez lenne kedved ma?

- Mihez lenne kedvem? Nem tudtam, hogy együtt töltjük az egész napot.

- Izé... Hát ha nincs kedved nem kell – zavartan vakargattam meg a tarkóm. Pedig biztos voltam benne, hogy velem szeretne lenni, mert hát elvileg teljesen belém van zúgva.

- Nem azt mondtam, hogy nincs kedvem veled lenni. Csak, hogy nem gondoltam, hogy te akarod.

- Hát most akarom.

- Először is – bújtatta magát át az én takaróm alá, és a mellkasomra hajtotta a fejét. – Szeretnék reggelizni. Mert kilukad a gyomrom.

- Tudok szolgálni szendviccsel. Ha az megfelel.

- Tökéletesen! Gyere, menjünk.

Felpattant az ágyból, azt viszont valószínűleg elfelejtette, hogy teljesen meztelenül aludt el tegnap éjszaka, így a szemem előtt egy igen csodálatos látvány terült el. Zavarba is jött, mert rögtön magára kapta a paplant, ám engem ez nem igazán zavart, karjánál fogva húztam az ölembe.

- Gonosz vagy. Nem engeded, hogy reggel ilyen gyönyörű képben legyen részem.

- Nem vagyok gonosz. Különben is, sokat láttad tegnap este.

- Nem eleget – vigyorogtam rá.

- Éhes vagyok.

- Jól van, megyünk már.

Kimentem a szobából, hadd öltözzön fel nyugodtan, ha már ennyire szégyenlős, de nem akartam hátra hagyni. Végül a szendvics mellé csináltunk teát is, amit tévénézés közben fogyasztottunk el.

- Chanyeol, én nagyon szívesen lennék veled ma. Csak akkor előtte hadd menjek haza átöltözni.

- Persze, nem probléma. Sőt, ha akarod, át is mehetek veled. Úgysem voltam még nálatok.

- Otthon vannak a szüleim.

- És? Nem kapcsolatban vagyunk, hogy be kellene mutatnod nekik, mint a potenciális jövendőbelidet. Megmondod, hogy barátok vagyunk, és el van intézve. – Láttam rajta, hogy kicsit összezavarodott, talán rosszul is esett neki, de tudta, hogy mivel jár, én sosem mondtam neki, hogy szerelmet kapna tőlem. Felajánlottam egy szuper ajánlatot neki, ő pedig elfogadta, innentől kezdve nincs miről beszélni.

- P-persze. Akkor, gyere csak nyugodtan.

- Legalább nálatok is láthatok egy kis műsort.

Kezem a combjai közé vándoroltak, bár nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert éreztem a feszültséget a levegőben. Mélyet sóhajtott, majd kezeimet kihúzta közülük, és nem tudtam magamban tartani a csalódottságomat. Nagy sóhaj keretében álltam fel a székről, és felmentem a szobámba valami utcai ruhát magamra kapkodni.

Miután mindketten elkészültünk, elindultunk Baekhyunék háza fele, és meglepetten konstatáltam, hogy egyáltalán nem lakott messze tőlem. Teljesen átlagos tömbháznak tűnt kívülről, közel sem akkora villa, mint a miénk. Gondolom a szülei nem annyira gazdagok, hogy nagyobb lakást megengedhessenek maguknak. Felérve az ötödik emeletre azért elkapott az izgalom, mert hát, még nem találkoztam az apjáékkal, és szeretném, ha jó benyomásuk lenne rólam. Mint egy kisgyermek, úgy bújtam a nálam jóval alacsonyabb barátom mögé, és amint kinyílt az ajtó, a gyomrom is összezsugorodott.

- Ne aggódj, aranyosak – bíztatóan mosolygott rám, én pedig természetesen hittem neki. – Anya, apa! Megjöttem. – Bekiabált nekik, mire előbukkant a konyhából – gondolom én – egy alacsony, kedvesen mosolygó nő.

- Hát ő lenne a barátod az iskolából, kincsem? – Szemei felcsillantak, úgy nézett fel rám. – Milyen magas ez a fiú. – Udvariasan meghajoltam az anyukája előtt.

- Jó napot kívánok! Park Chanyeol vagyok.

- Gyertek angyalkáim. Éhes vagy, Baekhyun? Mindjárt kész az ebéd.

- Igazából nem vagyok, de tudod anya, hogy bármikor képes vagyok enni. Főleg a te főztödből. - Meddig maradtok? Itt alszik ma éjszaka a barátod? Mert akkor megcsináljuk neki a vendégszobába az ágyat.

- Nem, nem marad. Igazából, mi nemsokára megyünk is el. Csak hazajöttem átöltözni.

- Addig nem mentek, ameddig nem ettetek.

- És apa merre van?

- Behívták a munkahelyére. Valószínűleg csak késő este jön haza.

- Beom? Gondolom megint a barátnőjével van.

- Eltaláltad – mosolygott Baekhyunra a nő. – Elmentek ebédelni valahova. Lehet csak este jön haza ő is. Ah, megint egyedül maradok itthon. – Kicsit elszontyolodott, de hamar rendezte a vonásait, és ismét az a kedves mosoly jelent meg az ajkain, mint az előbb.

- Sietek haza, anya. Megígérem.

Csak sikerült beszabadulnunk a szobájába, ahol nekem sem kellett több, magamhoz vonva csókoltam szájon, azonban nem sokáig élvezhettem, mert rögtön eltolt magától.

- Ne itt. Anya nem tudja.

- Hát, azt valahogy gondoltam, hogy nem hangoztatod neki.

- Különben meg, hova terveztél menni?

- Tudok egy nagyon jó, csendes kis helyet. Nem jár sok ember, rengeteg fa van, szép a természet. Szívesen elvinnélek oda.

- Akkor hát... Menjünk! – Vigyorogva kapta le magáról a tegnapi ruháit, nekem pedig még a nyál is összefutott a számba fedetlen hátsó fertályát látva. Elégedett voltam vele, egész nap el tudnám nézni, vagy el tudnék vele szórakozni. Nem tehettem róla, a gondolataimnak hála, a farkam rakoncátlankodni kezdett a nadrágomban, és eszem ágában sem volt ezt elrejteni előle. Amint meghallotta, hogy a cipzáram húzom lefele, felém fordult, kikerekedett szemei pedig végig pásztáztak.

- C-Chanyeol? Mit csinálsz? – Felálltam, és határozottan felé vettem az irányt, szorosan vonva magamhoz. Ahogy megérezte alsómon keresztül a merevedésem, felnyögött.

- Ezt váltod ki belőlem. Nem tudok mit tenni ellene.

- De itthon vagyunk! Nem kellene.

- Kérlek. Csak egy szopás. – Már egészen közel voltam az ajkaihoz, beszéd közben érintettem is őket, az agyamból pedig előtörtek a tegnap este emlékei, amikor is Baekhyun száját én töltöttem ki, ennek hatására pedig még keményebb lettem. – Halk leszek bébi, megígérem. – Tarkóját simogattam, számat pedig övére tapasztottam. Szó nélkül tolt az ágyához, leültetett rá, majd elém térdelt.

Kiszabadította teljesen merev péniszem a helyéről, éhes tekintetét fel-le járatta rajta, végül kezét a tövébe helyezve fogadta be rögtön teljes hosszomat. Az ágyon lévő plédbe kapaszkodtam, és igyekeztem nem hangos lenni. Ritkán felpillantott rám, vágytól csillogó szeme azonban elnehezült, pillái lecsukódtak, mégis gyönyörű volt. Mélyen a torkára engedett, én pedig hajába markolva mozdítottam meg a csípőm, ezáltal mintegy megdugva a száját. Körmeit combomba eresztette, és csak akkor lazított rajta, mikor remegve mentem el a szájába. Légzésem még mindig szapora volt, de felhúztam magamhoz, és rögtön ajkaira kaptam. Azonban nem akartam szenvedni hagyni, ezért tenyeremet a farkára simítva elégítettem ki a karjaimban ülő szépséget. Elégedett voltam, teljes mértékben elégedett. Azt hiszem kívánni sem akartam volna jobbat a jelenlegi helyzetnél. Mivel Baekhyun nem unalmas, nincs meg bennem a késztetés, hogy csak megdugjam, és elküldjem, hanem szívesen töltöttem vele az időmet.