Into you (Baekyeol) - második fejezet

Már délután háromkor teljesen be voltam zsongva, alig bírtam ülni a seggemen, annyira vártam, hogy mikor jön már az a törpe. Talán nem a legnépszerűbb, de nem is kapcsolatot ajánlottam neki fel, csak szexet. Azt meg ő is, én is élvezni fogjuk.

Gyorsan zuhanyozni is elugrottam, kicsinosítottam magam, mert hát azért nem szeretném elveszíteni egyik rajongóm sem. Valósággal imponált, hogy végre nem csak lányok érdeklődnek irántam, hanem fiúk is. Baekhyun amúgy sem csúnya, sőt, kifejezetten szép, és amilyen visszahúzódó úgy sem járna el a szájacskája. Na meg, azzal nem csak engem, de magát is bajba keverné.

A csengő hallatára szinte lerepültem a lépcsőn, bár próbáltam nyugodtnak tűnni, legbelül mégis éreztem az izgalmat, és a nyugtalanságot. Beengedtem Baekhyunt, körbevezettem, utoljára hagyva a szobám. Rögtön helyet foglalt az ágyamon, ám olyan elveszettnek tűnt, mintha legalább egy idegen bolygóra invitáltam volna meg. Leültem mellé, megfogtam a kezét, hátha kicsit feloldódik majd. Összerezzent egy picit, éreztem megrándulni a kezét az enyém alatt.

- Még sosem csináltam ilyet. Nem igazán tudom, hogyan kellene viselkednem – törte meg a csendet. 

- Csak lazítsd el magad. Nem kell rágörcsölni. Olyan, mintha a barátoddal szexelnél.

- Nincs barátom, különben nem lennék itt.

- Sosem tudhatod. Lehet akkor is alattam lennél – önelégülten vigyorogtam rá. Láttam, ahogy megforgatja a szemeit, de hiába is tagadja, így lenne. Senki nem tud ellenállni Park Chanyeolnak. Nem Byun Baekhyun lenne az első, aki kapcsolatban lenne, és velem szexelne.

- Hidd el, nem lennék alattad akkor.

Finoman döntöttem végig az ágyon, kicsit kezd elegem lenni a beszédből, elvégre nem azért hívtam át. Beletúrtam a hajába, és megcsókoltam. Éreztem, ahogy kicsit megfeszül alattam, ezért igyekeztem ellazítani, simogattam az arcát, a tarkóját.

- Nyugi Baek. Élvezni fogod, hidd el nekem.

- Nem is azért aggódok. De... Rosszul érzem magam Chanyeol. Bűntudatom van, pedig csak megcsókoltál.

- Baek, kérlek. – Kezét ágyékomra vezettem, hogy érezze mennyire kívánom őt. – Pedig csak egy csók volt. – Zavartan kapta el onnan a kezét, még a fejét is elfordította.

- A szüleid merre vannak?

- Üzleti úton, nem is jönnek haza csak szerdán majd.

- Sokszor vagy egyedül?

- Mondhatni. – Ameddig ő beszélt, elkezdtem kihámozni a ruháiból. Először csak a nadrágjából, megcsodálva csinos combjait, majd a pólóját is levettem róla, de ha már az arcánál babráltam, muszáj voltam lopni egy csókot tőle. Utolsó ruhadarabként az alsó maradt rajta, de azzal még várni szerettem volna egy kicsit.

- Vele is csinálod? – Kezdtem kicsit dühös lenni, hogy miért beszél ennyit, de lehet, hogy csak zavarban van.

- Ajj, hagyjuk már ezt! Nem azért hívtalak, hogy a csajomról beszéljünk.

- De nekem ez akkor sem megy! – Felült, és visszahúzta magára a pólóját. Remélem most csak szórakozik velem, mert nem szeretném, ha itt hagyna álló farokkal. Nem szeretném, ha Krystal mindent elrontana, pont eléggé keseríti már így is az életem.

- Ugye, most csak szívatsz? Az csak egy csaj. Semmit nem érzek iránta.

- De nem csak egy csaj! Jobb lenne, ha mást keresnél erre a nemes pozícióra.

- De én téged akarlak!

- Eddig azt sem tudtad ki vagyok, most meg engem akarsz? Tudod milyen ez? Ha nincs ló, jó a szamár is. Csakhogy, én nem akarok ebben a játékban szerepet játszani.

- Dehogynem tudtam. Osztálytársak vagyunk, és te írtad a házim. – Kicsit felnevetett, ahogy a nadrágját rángatta magára.

- Igen, ennyi? Hát ez igazán remek. Én megyek Chanyeol. Sajnálom, hogy az idődet raboltam.

Majd fogta magát, és tényleg elment. Megsemmisülten bámultam magam elé, és nagyon ideges lettem. Lehet, hogy kicsit nehéz lesz, de meg fogom törni, mert Park Chanyeol mindig megkapja, amit akar. Legalább leszopott volna, de még azt sem tette meg! De végül is a kezem még mindig a legjobb barátom, és akár azt is elképzelhetem, ahogy Baekhyun előttem térdel, és a szép kis szájával engem kényeztet. Vagy, amit végül tettem, lehűtöttem magam egy frissítő zuhany által. Ami nem volt olyan kellemes, de, amit Baekhyun kezdett el, azt ő is fogja befejezni.

Másnap iskola után elkaptam Baekhyunt és elrángattam a közeli kis parkba sétálni.

- Eszednél vagy, Chanyeol?

- Eszemnél bizony! És te? Ott hagytál tegnap!

- Sajnálom! De mondtam, hogy nekem ez nem megy!

- Szeretnél ismerkedni előtte? Azért nem megy?

- Nem ez a lényeg.

- Ismerkedjünk. Tegnap ismerkedni akartál. Mesélj kicsit magadról.

- De ez nem így működik.

- Jól van. Akkor elmegyünk valahova most. Elviszlek egy rögtönzött mini kirándulásra. Elviszlek a régi otthonunkhoz. Gyere. – Megfogtam a kezét, és meg sem várva a válaszát húztam a metró irányába. Fogalmam sincs miféle ötlettől vezérelve találtam ezt ki, de ha ez kell ahhoz, hogy megdughassam, akkor megteszem. Beszélgetni nem nagyon beszélgettünk, pedig anélkül nehéz lesz megismernem, de életemben először egy kicsit talán én is zavarban voltam. A megfelelő megállóba érve felrántottam a törpét a székről, és ameddig a régi házunkhoz nem értünk, nem engedtem el a kezét.

- Szép ház. Habár csak kívülről láttam.

- Igazából belülről nem is láthatod, mert már mások laknak benne.

- Nem baj. Köszi, hogy megmutattad. De nem sokkal kisebb, mint a mostani házatok, akkor miért költöztetek el?

Gondolhattam volna, hogy ez a kérdés is fel fog merülni, talán nem is kellett volna elhoznom ide, mert nem szeretek erről beszélni.

- Um... Kérsz egy fagyit? Egy nagyon jó bódé van itt a környéken.

- Persze! Vehetünk. – Felcsillantak a szemei, teljesen olyan volt, mint egy kisgyerek. Egészen aranyos volt.

- Milyen a kedvenced?

- Vanília! Imádom a vaníliát. És neked?

- Hé! Úgyis én hívlak meg téged.

- Attól még érdeklődhetek, hogy melyik a kedvenced! – Lebiggyesztette az ajkait, úgy sétáltunk tovább.

- Nekem a csoki. Igazából, mindent szeretek, ami csoki. A csoki a világ legjobb dolga.

- Akkor kérek egy csoki-vaníliát – teli fogsorral vigyorgott rám.

- Milyen telhetetlen vagy.

- Csak szeretem az ízeket.

- Akkor kapsz egy csoki-vaníliát.

Fagyijaink megvétele után leültünk egy padra. Igazi gyermeki lelkesedéssel ette a saját adagját, és akármennyire is akartam, nem bírtam levenni a szemem róla. Hiába is akarnám, tagadni sem tudnám, hogy Baekhyun gyönyörű, bármit is csináljon.

- Miért költöztetek el? – Belenyalintott az édességbe, de szemeit rám szegezte.

- Tulajdonképpen, a házunk leégett. Anya és apa rengeteget voltak már akkoriban is külföldön, vagy Szöulon kívül. 4 éve történt, én az egyik barátomnál töltöttem az éjszakát. De a nővérem, ő otthon maradt. Azóta sem tudom mi történt, csak annyi ragadt meg, hogy anya hívott az éjszaka közepén, hogy jönnek haza. Akkor még semmi rosszra nem gondoltam, csak arra, hogy hamarabb végeztek. Habár a hangja sokkal másabb volt, betudtam annak, hogy fáradt. – Utálok mások előtt sírni, de mégis könnybe lábadt a szemem, nem szeretek visszagondolni a történtekre. Baek megszorította a kezem, kicsit még közelebb is fészkelődött hozzám.

- Sajnálom, hogy felhoztam. Nem akartam, hogy rosszul érezd magad miatta.

- Nem! Valójában örülök is neki, mert még szinte senkinek sem mondtam, kivéve a legjobb barátomnak. Kicsit könnyebb a lelkemnek.

- Hány éves volt a nővéred?

- 16. De nem volt eddig lelkületem kimenni a sírjához.

- Ha van kedved... Elmehetünk megnézni a temetőbe. Lehet neked is könnyebb lenne.

- Eljönnél velem?

Minden előzetes bejelentés nélkül felrántott a padról, és a temető irányába indult el velem. Régebben nem laktunk messze tőle, de a testvérem halála után anyáék nem tudtak ebben a házban maradni többet, ezért költöztünk el máshova.

- Honnan tudod merre kell menni? 

- Ismerem Szöult, nekünk is vannak itt rokonaink. Meg tudom, hogy a többi temető messzebb van innen.

Megérkezvén a gyomrom összezsugorodott, és már nem gondoltam olyan jó ötletnek, mint eddig. Kicsit szégyellem is magam, amiért nem jöttem korábban, és csak abban reménykedem, hogy Yoora nem haragszik rám. Tudja, hogy mennyire szerettem, ő volt a legjobb barátom. Nagyon sokat jártunk el ketten is akár a városban, és mindenki azt gondolta a barátnőm, holott szerintem látszott rajtunk, hogy testvérek vagyunk.

Tekintve, hogy nem voltam még nála, kisebb bolyongások árán, de megtaláltam az ő nyughelyét, és a lelkem, ha eddig nem volt darabokban, most tényleg ezer felé zúzódott. Érzelmeim rohamosan utat törtek maguknak, lábaim remegni kezdtek, ennek hatására térdre rogytam, a sírás pedig egész testemet rázta.

- Én... Itt leszek kicsit távolabb, jó? – Válaszolni nem voltam képes, csak bólintottam neki. Még hálás is voltam neki érte, hogy kicsit egyedül hagyott Yoorával. Volt mit bepótolnom vele, mert 4 év alatt egyszer sem jártam még itt. Talán egy órát is eltöltöttem a sírja előtt, de igaza volt Baekhyunnak, sokkal könnyebbnek éreztem utána a lelkem. Miután rendbe szedtem magam, elindultunk Baekkel hazafele. Ugyanúgy csendben tettük meg a visszafele vezető utat, mint ahogyan érkeztünk. A törpe nem szólalt meg, de nyugtatóan fogta a kezem, persze csak szolidan, hogy ne okozzunk túl nagy feltűnést.

Amint elváltak útjaink, első dolgom volt írni neki, hogy megköszönjem a mai napot. Talán kicsit változott bennem ma valami, a picurnak köszönhetően, és míg haza nem értem, végig vigyorogtam, de még utána is, és alig vártam, hogy holnap újra találkozhassak vele.