Dominó (Baekyeol) - negyedik fejezet

Reggel ébredésnél még mindig éreztem Chanyeol szorítását magam körül, viszont már elég kényelmetlenül feküdtem így, ezért próbáltam óvatosan megfordulni, nehogy felkeltsem. Enyhén szétnyílt ajkakkal szuszogott tovább mellettem, néhány tincs a szemébe hullott, amit megpróbáltam óvatosan kiseperni onnan, mire mocorogni kezdett. 

- Jó reggelt. – Hangja kicsit rekedtebb volt és a szemét sem nyitotta még ki, engem viszont ismét csak megragadott és magához húzott.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

- Nem te voltál, hanem a gyomrom. Elég éhes vagyok. – Kuncogni kezdtem rajta. 

- Térj előbb magadhoz, aztán nézünk valami kaját. 

- Mi lenne, ha rendelnénk valamit? Nincs kedvem innen kikelni. – Felültem mellette és kinyújtóztattam magam. De még így sem bírt elengedni, mögém bújt és úgy ölelt. 

- A személyes Teddy macid lettem? 

- Örülnék neki. 

- Megnézem Minát is és akkor rendelünk valamit, lustaság. – Vigyorogva bújtam ki karjai közül és indultam el lefele. Mina épp telefonált valakivel, amit nem szerettem volna megzavarni, ezért csak leültem mellé. 

- Nagyon jó beszélőkéje van az unokatestvéremnek – vigyorgott miután letette a telefont. 

- Chanyeol rendelni szeretne. Egyébként, már most előre szólok, hogy péntekre ne tervezz semmit, mert születésnapom lesz. 

- Mi lenne, ha jönne az unokatestvérem is? Pont azért hívott, hogy régen találkoztunk és jó lenne pénteken csinálni valamit. 

- Engem nem zavar. 

- D-de akkor nem csak ő jönne. – Kicsit zavarba jött. 

- Az sem zavar. De hé, akkor már miért nem itt csinálunk valamit? Készítünk szendvicseket, veszünk valami alkoholt.

- Jól hangzik. 

- Gyere fel hozzánk – ragadtam meg a kezét és húztam magam után fel az emeletre. – Megjöttünk, most már nézhetünk valami kaját. Én is kezdek éhes lenni. 

Felkuporodtunk az ágyra, ölembe vettem a gépet és elkezdtünk éttermek után kutatni. Végül megint csak pizza lett belőle, de én nem bántam, imádom a pizzát. Chanyeol beült mögém, magához ölelt és a vállamra hajtotta a fejét. Ennél feltűnőbbek már nem is lehetnénk. Ez természetesen Minának is feltűnt, kicsit meg is lepődve ült mellettünk. 

- Baek, ha jön az unokatestvérem, jön a barátja is, aki nagyon bejön nekem – szólalt meg végül Mina, hogy ne legyen olyan kellemetlen az egész helyzet.

- Ki az? – Kicsit talán túl féltékenynek is hangozhattam, de ez korántsem az, csak nem szeretném, ha valami rossz pasiba szeretne bele, aki nem becsülné meg.

- Kyungsoonak hívják, és nagyon aranyos. 

- Megnézem én magamnak ezt a Kyungsoot. 

- Biztos kedvelnéd. És szerintem én sem vagyok túlságosan közömbös a számára. Legalább is, úgy tűnt nem vagyok az. 

- Amúgy hívhatod néhány barátnődet is. Jó lenne nekem is szocializálódnom. 

- Biztos szívesen jönnének – mosolygott a lány. 

Miután meghozták a pizzánkat és elfogyasztottuk őket, Mina el is indult haza, ám Chanyeol nem úgy tűnt, mint aki egyhamar le szeretne lépni, ezért bevetődtem mellé a kanapéra. 

- Mit nézel?

- Nem találtam még semmi jót. Esetleg megnézhetnénk valami filmet, ha van kedved, és nem akarsz még kidobni innen. 

- Maradj, ha szeretnél. Legalább van társaságom. 

- Nincs kedved este karaokézni menni? Szeretném hallani, ahogy énekelsz. Nem lehet olyan szörnyű, ha régen énekeltél. 

- N-nem is tudom. Max, ha nem valami ismert helyre mennénk. Ha Shuhei azt mondta nincs hozzá túl nagy tehetségem, akkor valószínűleg így is van. 

- Akkor nem megyünk ismert helyre. 

Chanyeol egészen estig ott maradt velem, csak átöltözni ment haza, végül rászántam magam én is, hogy készülni kezdjek. Később egy nem túl ismert karaoke bár előtt találkoztunk, ahova foglalt is boxot kettőnk számára. Még mindig tartok egy kicsit az estétől, főleg azután, hogy hallottam énekelni. De szeretném néha én is jól érezni magam, ezért megpróbálok elvonatkoztatni ettől és kiűzni az agyamból a nem oda való gondolatokat. Mivel elég feszült voltam, ezért rendeltem magamnak egy koktélt, hátha kicsit feloldódok tőle. Körülbelül a harmadik kör után kezdtem érezni, hogy talán menni fog ez nekem, addig pedig csak beszélgettünk többnyire.

Végül csak rászántam magam és bevállaltam a Like rain, like music című számot, ami a koktélok után nem is hangzott olyan borzasztóan. Elégedetten ültem le Chanyeol mellé, akin láttam a meglepődést. Nem tudtam eldönteni, hogy ez minek köszönhető. 

- Ennyire borzasztó volt? – Zavartan vakargattam a tarkómat. 

- Mi? Dehogyis! Nem tudom eldönteni, hogy a férjed botfülű, vagy csak szimplán nem szeretné, ha valamiben magabiztos lennél, de eszméletlen volt! – Ragyogó szemekkel csúszott hozzám közelebb. Igazán jól estek a szavai, adott némi önbizalomlöketet. 

- T-tényleg így gondolod? 

- Tényleg így! Nagyon szép hangod van, érdemes lenne foglalkozni vele. 

Chanyeol kedves szavai után sokkal jobban elengedtem magam és végezetül egy nagyon kellemes estét töltöttem vele el. Az végén még haza is kísért, emiatt teljesen úgy éreztem, mintha egy randiról tartanék éppen hazafele. Az ajtó előtt kicsit zavartan álldogáltam, egyik lábamról a másikra rugózva.

- Köszönöm, hogy rávettél, hogy elmenjünk. Igazán jól éreztem magam – mosolyogtam fel rá. 

- Én is jól éreztem magam veled. Ha máskor is lenne kedved elmenni, csak szólj. 

- Fogok. Akkor… Jó éjt, Chanyeol. 

- Neked is jó éjt Baek. – Megvártam amíg eltűnik a látóteremből és csak utána mentem be a házba.

Annyira boldog voltam, tényleg kezdtem magam úgy érezni, mint egy szerelmes tinilány. Fürdés után bebújtam a takaróm alá, de nem tudtam elaludni, mert a bennem lévő boldogság nem engedte. Csak forgolódtam és folyamatosan a mai nap eseményei peregtek le a lelki szemeim előtt. A párnába még éreztem Chanyeol illatát, mert habár a szobánkban aludtam már ma este, a paplant és a párnát áthoztam. Szerencsétlenségemre ez sem segített az elalvásban. Lehunytam a szemem, próbáltam álomba szenderülni, amikor meghallottam telefonom rezgését. 

Park Chanyeol

Szerencsésen hazaérkeztem, már ágyban vagyok, remélem te is. ^^ Még egyszer jó éjt Baekhyun. 

A fejemre rántottam a paplant és felsikítottam. Izgatottan rögtön pötyögni kezdtem neki.

Byun Baekhyun

Igen, bár nem igazán tudok elaludni. Annyira köszönöm a mai napot, Chanyeol. Neked is jó éjszakát.

 

Még izgatottabban mentem rá a „Küldés” gombra, majd visszatéve a telefont magam mellé hunytam le a szemem. Holnap hosszú napom lesz, mert Mina átjön megszervezni a születésnapom előkészületeit.

Reggel tényleg barátnőmre keltem, ahogy szinte a csengőnkre tenyerelt. Álmosan, kócosan, pizsamában nyitottam neki ajtót. Sokkal üdébbnek tűnt, mint amilyennek én éreztem magam. Egy Jó reggeltet elmotyogva a konyhánkat céloztam meg, hogy kávét főzzek magunknak. Félálomban készítettem magamnak müzlit is, majd bevonultunk a nappaliba, a kanapéra. Belekortyolva a kávémba éreztem, ahogy az élet belém költözik. 

- Először is, kik jönnek, Mina? 

- Jön az unokatestvérem, Jongin a neve. Az ő legjobb barátja, Kyungsoo, aki tetszik nekem. A barátaik, Jongdae, vele biztos jól ki fogsz jönni. Sehun, ő a legfiatalabb, kicsit pösze, a párja, Luhan, aki kínai. És ha már itt tartunk, Yixing is kínai, Tao és Yifan is. Yifan igazi nőcsábász, féltem a barátnőim tőle. Minseok, ő visszahúzódó, de nagyon aranyos. Junmyeon, aki szintén nagy nőfaló. A barátnőim közül jön Seoyeon, Daeun, Minseo, meg az ő barátnőik, akikkel egyetemre együtt járnak, őket én sem ismerem. 

- Ilyen sokan? – Kicsit megijedtem ennyi név hallatán, főleg, hogy még életemben nem láttam őket. 

- Ne aggódj Baek, nagyon aranyosak – biztatóan mosolygott rám. – Gondolkodtál már ételeken? Hogy miket szeretnél? 

- Igazából, nem hiszem, hogy enni jönnének, ezért csak szendvicseket szeretnék. Valószínűleg az alkohol jobban fogja motiválni őket. 

- Na és abból milyet szeretnél? – vigyorgott a lány és úgy láttam ez őt is jobban lázba hozta. 

- Nem szeretem a túl erős alkoholokat kísérő nélkül. De jöhet vodka is, whisky is, bármi, tényleg – mosolyogtam én is.

- Baek, téged könnyű pia téren kielégíteni. Ami persze jó, csak remélem nem csiccsentesz be túl hamar. Tudod, az unokatestvérem meleg és nem szeretném, hogy kellemetlenséget okozzon neked, szóval, ha rád mozdulna, vagy zaklatna, nyugodtan szólj nekem.

- Nem hiszem, hogy ilyen megtörténik, de fogok szólni – kacagtam. 

- A vendégek meghívását én majd elintézem. Hol szeretnéd tartani? Kint, vagy bent?

- Jobbnak tartom bent, mert itt tudunk zenét kapcsolni, plusz, ha elered az eső, akkor nem dől minden tervem dugába. 

- Igaz, igaz. Akkor a szendvicsekről gondoskodj te, jó? 

- Rendben. 

- Akkor én megyek is, nem zavarlak tovább, nekem is van még egy kis elfoglaltságom, de ha szeretnéd, Jonginnal holnap átjöhetünk délelőtt segítkezni. 

- Megköszönném. Várlak titeket szeretettel. – Kikísértem Minát, majd nekiláttam kitakarítani a házat, mert erre biztos nem lesz időm még holnap. Holnap már csak tényleg az estére való előkészületekkel szeretnék foglalkozni, az étellel, a dekorációval, a zenével. 

Időközben eszembe jutott, hogy jó ötlet lenne welcome drinkeket adni a vendégeknek, ezért utánanéztem az interneten, hogy miből szokták az ilyeneket csinálni. Végül egy Amaretto alapos koktél mellett döntöttem, remélem szeretni fogják. 

Délután leugrottam a boltba is, be kellett vásárolnom a szendvicsekhez és a koktélhoz is. Nem tudom hányan fognak végül jönni, mert Mina nem mondta, mennyi lány lesz, ezért huszonöt személyre elegendő italt vásároltam. Ha nem is jönnek annyian, marad a többi vendégnek belőle. Elégedetten tértem haza, majd leültem még egy kicsit tv-zni és élveztem a semmittevést. Este ismét a csengő hangjára ébredtem, az ajtóhoz tántorogtam, majd kinyitottam. 

- Chanyeol? Mit szeretnél? - Vigyorogva lebegtette meg a kezében lévő szatyrot, amiben néhány chips és csoki bújt meg. 

- Unatkoztam otthon egyedül, gondoltam átjövök hozzád. Beszélgethetünk, közben édességeket és nassolni valókat eszünk. Így se te, se én nem leszünk egyedül.

- Örülök, hogy itt vagy. Gyere be. – Arrébb álltam, beengedtem. 

- Remélem várod már a holnapot! Én nagyon izgatott vagyok. – Szemei izgalomtól csillogtak, én pedig önkénytelenül is elmosolyodtam rajta. – Már az ajándékod is megvettem, remélem örülni fogsz neki. Fogalmam sem volt róla, hogy mit kellene neked vennem, szóval… - Zavartan vakargatta a tarkóját. 

- Chanyeol… Nem azért hívtalak el a szülinapomra, hogy ajándékot vegyél nekem. Nem kellett volna, egyáltalán nem.

- De az csúnya és illetlen, ha nem hozok neked semmit. - Időközben felmentünk az emeletre, a vendégszobába megágyaztam neki. 

- Menj el zuhanyozni. – Engedelmesen felállt és lecsutakolta magát. Őt felváltva én is elmentem megmosakodni, fogat mosni, és immár tisztán bújtam be a paplan alá, amit neki készítettem oda. 

- Remélem alszol ma is velem. Nem szeretnék egyedül.  

- Mit csinálsz az év többi napján? – kacagtam. – Máskor is egyedül vagy. 

- Eddig volt lakótársam, de összeköltözött a menyasszonyával és én egyedül maradtam. Azóta beszereztem két kiscicát, de az nem ugyanolyan. Ők nem válaszolnak nekem. 

- Két kiscica? – Felcsillant a szemem. Imádom az állatokat, de Shuhei miatt azok sem jöhetnek a házba. – Mi a nevük? 

- Két kislány, az egyik Mochi, a másik pedig Kimchi. Nem túl ötletes nevek, de…

- De, nagyon aranyos neveik vannak – mosolyogva biztattam. Elhelyezkedtem az ágyban, majd ő is mellém dőlt. Most nem volt annyira bátor, mint múltkor, ezért még a takaróm alá sem furakodott át, hanem a plédet húzta magára. 

- Majd… Átjöhetnél megnézni őket, biztos vagyok benne, hogy imádnának. 

- Igen, jó lenne. Megbeszéljük majd rendben? A chipset és a csokikat is majd máskor együk meg, sajnálom Chanyeol, de annyira fáradt vagyok. Nem bírok már sokáig fent maradni. 

- Én sajnálom, hogy csak úgy beállítottam. – Nyomott egy puszit a hajamra, majd lenyomta a kis éjjeli lámpát a komódon. 

- Holnap hosszú nap lesz, aludjunk. 

- Holnap be kell mennem a céghez, de sietni fogok majd és segítek az előkészületekben. Megígérem. 

- Rendben van, Chanyeol. Mina és az unokatestvére már reggel átjönnek, úgyhogy nem leszek egyedül, ne aggódj – mosolyogtam. 

Elhelyezkedtem az ágyban, bár nem terveztem itt aludni, és megvártam, ameddig ő is kényelembe helyezi magát. Az álmosság nagy erővel tört rám és mély álomba szenderültem.