A kopogtatás csak nem akart alább hagyni, a csengő hangja is
fülsüketítő volt, ezért Chanyeol az ajtóhoz sétált, bár láttam rajta mennyire
ideges. Mina karjai körém fonódtak, úgy bújt hozzám még közelebb, Kyungsoo
pedig Chanyeol mögé osont, gondolom segítség céljából. Egész testemben
remegtem, tudtam mire volt képes, ráadásul Chanyeol és Kyungsoo testi épségéért
is aggódtam. Chanyeol ajtót nyitott, Shuhei pedig mint egy őrült, úgy próbált
áttörni a Kyungsooék által megalkotott falon, de az óriás nem engedte, durván
fogott rá a karjára, hogy véletlen se kerüljön beljebb.
- Tűnj el innen. Senki nem kíváncsi rád – köpte a szavakat
Kyungsoo a képébe.
- Téged senki nem kérdezett, törpe. – Shuhei vergődött
Chanyeol szorítása alatt, én pedig közben próbáltam a lehető legkisebbre
összegömbölyödni. – Baekhyun, azonnal gyere ide!
- Mit képzelsz, ki vagy te neki? – Mina felállt mellőlem és
odasétált hozzájuk. – Talán a tulajdonod? Miért gondolod úgy, hogy egy
elmebeteg módjára viselkedhetsz vele?! Ne mondd már, hogy annyira szereted, ha
agyba-főbe vered! Felfogod te, hogy mit művelsz vele? Undorító vagy! Meg sem
érdemled, hogy egy ilyen angyalka egyáltalán foglalkozzon veled! – Láttam, hogy
idegességében megfeszülnek az izmai, már rontott volna neki Minának. – Mi van,
egy lányt is meg akarsz ütni? Ennyire vagy férfi? Tudod, hogy szokták hívni az
ilyet? Utolsó féregnek! – Barátnőm egyre jobban belelovalta magát, már párja
fogta le a karjainál fogva, hogy nehogy nekimenjen, mert abból úgy is ő jönne
ki vesztesen. Kinézem ebből az állatból, hogy őt is megütné.
- Nem mondom el még egyszer te ribanc! Dugd ide a képed! –
Ordibált továbbra is Shuhei, már éppen álltam volna felfele, hogy majd én
megbeszélem vele, ám a füles megelőzött.
- Takarodj a házamból, és még egyszer ne merd ribancnak
hívni, mert megtudod milyen érzés az, ha összevernek téged is.
- Te fogd be a pofád, nem hozzád beszéltem.
- Nem nyúlhatsz többet hozzá, megértetted? Nem akar veled
lenni, utál veled lenni! Csak hagyd végre békén.
- Kije vagy te neki? Majd ő megmondja, ha nem akar többet
látni. Jelenleg még az én tulajdonom.
Végre valahára erőt éreztem magamban, hogy megszólaljak és
kiálljak most már magamért, amit már rég meg kellett volna tennem. Igaz, nem volt
eddig bátorságom, de vannak mellettem barátok és Chanyeol, aki leírhatatlan, mit jelent a
számomra.
- Fejezd be, Shuhei. – Mindenki rám kapta a tekintetét, még
az említett is nagy szemekkel pislogott rám. – Igazuk van a többieknek. Menj el
innen, nem akarok többet veled találkozni. El szeretnék válni, de ezt már
mondtam neked a telefonba. Nem akarok soha többet veled lenni. Elképzelni sem tudod,
mennyire dühös vagyok rád, mennyire félek tőled és mennyire utállak. Majd
átviszem neked a válási papírokat.
- Nem hagyhatsz el, érted? Mihez kezdenél nélkülem? Azt
hiszed ezek majd veled lesznek? – Minden egyes szava csepegett a gúnytól. – Azt
hiszed ezeknek te fontos vagy? Az egyetlen, aki értékel téged, az én vagyok!
- Tévedsz, te állat! – Mina egy óvatlan pillanatban ugrott
rá Shuheire, majd püfölni kezdte. – Tűnj innen el! Igenis fontos nekünk és
szeretjük! – Chanyeol és Kyungsoo ketten próbálták leszedni a lányt Shuheiről,
de olyan erősen kapaszkodott a hajába és a zakójába, hogy szinte lehetetlen
volt. Felpattantam én is a kanapéról, hogy segítsek nekik, de még a lábát is
rákulcsolta a férjem derekára.
- Mina, engedd el! – Kicsit hangosabban szóltam rá, de semmi
haszna nem volt.
- Fogd be a szád, nem mondhatsz több hülyeséget neki! - A
lány még mindig nem volt hajlandó leszállni róla, de ami meglepett, hogy Shuhei
meg se moccant, nem próbált erőszakoskodni vele. Talán még annyi van benne,
hogy nőket nem bántunk. Mina kezdett fáradni, így Kyungsoo és Chanyeol
sikeresen leszedték róla. Megfogtam a karját, magamhoz vontam, hogy ne
tudjon ismét nekirontani, ami nagyon felelőtlen húzás volt tőle.
- Ne hidd, hogy most láttál utoljára. Tudni fogom mikor vagy
egyedül. – Becsapta maga mögött az ajtót és elment. Hála az égnek. Kiengedtem
az eddig bent tartott levegőt, muszáj voltam leülni.
Chanyeol felmelegítette
nekem a teát is, a bögrét remegő ujjakkal emeltem a számhoz.
- Nem fog semmit csinálni veled. Vigyázunk rád, remélem
tudod. – Húzott magához a füles, nyugtatóan simogatva a hátam.
- Félek tőle. Nagyon félek. Elmebeteg ez az ember. Te meg
Mina, még egyszer ne csinálj ilyet. Hát látod mekkora egy állat. – Kyungsoo egyetértően
bólogatott.
- Ha jól gondolom nem ezért hívtatok ide minket. – Mina lehuppant
mellém a kanapéra ismét, kezébe véve a saját bögréjét, amit immáron neki is és
Soonak is újramelegített a barátom.
- Tényleg nem. Figyelj Mina… Mint láttad, tudja Shuhei, hogy
Chanyeolnál vagyok. Nem akarok visszamenni, hazamenni, de arra gondoltunk
Channal, hogy ameddig nem tudunk külön költözni valahova, megoldható lenne-e,
hogy hozzád pakoljak be?
- Baek, természetesen.Tudod, hogy bármikor szívesen segítek
neked. A barátom vagy, a legjobb barátom, ott segítek neked, ahol tudok.
- Köszönöm szépen. – Hálásan pislogtam rá, nem tudom elégszer
megköszönni neki, hogy ennyi sokat segít nekem, Chanyeollal együtt.
Úgy érzem, az életem egy szakasza most lezárult. Az elmúlt
néhány hetet hasonlíthatnám egy hullámvasúthoz, hol fent, hol lent, vagy akár
egy dominóhoz. Bármikor, amikor Chanyeol összekapart a földről, újból
felépített, Shuhei másodpercek alatt képes volt összerombolni. Szeretném ezt
végleg lezárni, a hátam mögött hagyni, hiszen ez az egész csak mérgezte az
életem.
Miután elfogyasztottuk a teáink, Chanyeol elküldött fürdeni,
még hajat is mostam, majd bedugott az ágyba, betakargatott, és nyomott egy
csókot a homlokomra. Épp állt volna fel, de rákulcsoltam a tenyerem a
csuklójára, nem szerettem volna, ha itt hagy.
- Várj egy kicsit, mindjárt visszajövök. Viszek Minának és
Kyungsoonak paplant és párnát, meg széthúzom nekik a kanapét. Tényleg pár
pillanat és visszajövök hozzád, kicsim. – A szívem majdnem beleszakadt a
megszólításba, annyira jólesett a lelkemnek.
- Siess vissza. – Magamra vontam a plédet,
összegömbölyödtem, és úgy vártam vissza az óriást. Pilláim azonban pillanatokon
belül ólom nehézségűvé váltak, alig bírtam nyitva tartani a szemem, kicsit el is
szundítottam, ám amint megéreztem besüppedni az ágyat magam alatt,
automatikusan bújtam Chan karjaiba, aki természetesen készségesen ölelt, a
lehető legközelebb vonva magához.
- Hidd el, most már tényleg minden rendben lesz, garantálom
neked. A hétvégén szépen átpakolunk Minához, úgy sem tudja, hogy ő merre lakik.
Ha szeretnéd, akár a városból is elköltözhetünk. Busan nagyon jól hangzik, mit
szólsz hozzá? – Puha ujjai arcom simogatták, majd finoman vezette őket nyirkos
hajam közé.
- E-elköltözni Szöulból? Szerinted ez lenne a legjobb
megoldás? D-de a barátaid, Mina, nem lenne szívem itt hagyni őket. De Busan
tényleg csodásan hangzik. Még meggondolom, jó?
- Ez lenne a legjobb megoldás, de kitalálhatunk mást is. Ha
zaklatni fog, rendőrségre is mehetünk. Nekem az a legfontosabb, hogy te
biztonságban legyél, és végre normális életet élhess. Ha pedig ez az állat nem
engedi, az ellen tenni fogok majd. Most már itt vagyok, és megvédelek.
Megszólalni sem tudtam, csak belefúrtam a fejem a pólójába,
beszippantottam az illatát, féltem, ha reggel felkelek, ismét Shuhei ágyában
találom magam, és eltűnik a biztonság körülöttem, aztán megint egyedül maradok.
Még belegondolni is borzalmas, éppen ezért féltem elaludni.
Tulajdonképpen az a
pár perc szunyókálás olyan frissítőleg hatott az agyamra, hogy ha azt terveztem
volna, hogy nem alszom éjszaka, talán bírtam is volna. Nem akartam aludni,
végre meg akartam figyelni Chan kedves arcának minden milliméterét, sőt, egy
pillanatot sem szerettem volna elszalasztani az éjszakából, akármilyen fontos
momentumról lemaradhatok.
Chanyeol vállára hajtottam a fejem, karom nyaka köré fontam,
lábammal befurakodtam az ő lábai közé. Egyetlen szó jutott eszembe erről a
képről. Tökéletes. Erős keze vékony derekam ölelte, arcát pedig hajamba bujtatta.
- Úgy tűnik már nem vagy olyan álmos. – Karcos hangja
simogatta a dobhártyám, gerincemen ezernyi apró szikra futott végig.
- Aggódom. Igazából értetek is, magamért is, azért is, hogy
nehogy csak az agyam játsszon velem, és valójában alszom, ébredésnél pedig a
csodálatos kép eltűnik, egyedül hagyva engem, magányosan.
- Megígérem neked, hogy ha felkelsz reggel, ugyanúgy itt
leszek melletted, sőt, hamarosan minden reggel mellettem fogsz felkelni,
lefeküdni, és ha nem is tökéletes, de remek kis életünk lesz. Shuhei sem fog
zaklatni.
- Bízom benned, tudom, hogy te nem engednéd, hogy bántson.
- Tényleg nem. – Hatalmas ásítás bukott ki belőle, végül
úgy, ahogy volt, elaludt. Éreztem egyenletes légzését, mellkasa emelkedését,
ami engem is megnyugtatott.
Igaz, az éjszaka folyamán én nem sokat aludtam, leginkább
csak forgolódtam, a reggel mégis hihetetlen gyorsasággal érkezett el. Chan
szabadnapot vett ki, betegségre hivatkozván, így volt elég időnk a dolgaim első
felét átpakolni Minához. Leginkább a ruháim vittük át, de abból is rengeteg volt, szóval tettünk pár kört. Szerencsére Kyungsoonak volt kocsija, ezért szerencsére nem kellett taxiért fizetnünk. Közösen megegyeztünk azonban, hogy a mai éjszakát még a colosnál töltöm. Igazából, nagyon
szeretek nála lenni, különben is, megígértem neki a tonkatsut vacsorára.Továbbá, Mina meg Kyungsoo is el tud tölteni még egy kellemes estét anélkül, hogy zavarnám őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése