A végleges átköltözésem napja is elérkezett, Chanyeolt
viszont nehéz szívvel hagytam ott, hiába tudtam, hogy ez a legjobb megoldás. Mina
lakása nagyon aranyos volt, otthonos, úgy gondolom hamar be fogok illeszkedni.
Kicsit azonban rossz érzésem támadt, nem szerettem volna a terhére lenni,
holott tudtam, hogy ha zavarnám, akkor nem ajánlotta volna fel, hogy lakjak
nála. Mivel ma egyedül vagyok itthon, gondoltam besegítek neki, így
kitakarítottam a lakást, délután pedig főztem vacsorát magunknak, mivel mire
hazaér fáradt lesz, ételt pedig nem lesz kedve készíteni, és akármennyire is
szeretem a pizzát, az utóbbi időben túl sok volt belőle.
Az utolsó munkahelyről is ma van a határidő, hogy
visszahívjanak, így ez miatt tűkön ültem szinte. Kora délután telefonáltak is,
ám innen sem kaptam semmi jó híreket, minden helyről elutasítottak, a
képzetlenségemre hivatkozva. A kétségbeesés hamar uralkodott el rajtam,
fogalmam sem volt, honnan lesz elég pénzem, hogy beszálljak Chanyeol mellé a
közös kasszába. Még neki is írtam, hogy találkozzunk, mire ő boldogan válaszolt
is, ám én nem bírtam a négy fal között bezárva lenni, így hamarabb elindultam a
találkozónk helyszínére.
Amekkora szerencsém van, a júniusi eső is nekikezdett
zuhogni, bőrig áztatva engem. Lehajtott fejjel, szétázva vártam Chanyeolra a
parkban, ahova megbeszéltem a találkozót vele. Szomorú voltam, elképzelni sem
tudtam mi történhet még ezután velem. Néhányan elhaladtak mellettem, hallottam,
amint őrültnek vagy hülyének hívnak, hogy kint ülök az esőben bárminemű védelem
nélkül, de jelen pillanatban ez sem tudott érdekelni. Meglepetten emeltem fel a
fejem, amint nem éreztem tovább a hideg esőcseppeket bőrömmel érintkezni, és a
colos alakját véltem felfedezni, amint egy esernyőt tart felém.
- Mit csinálsz itt, ilyen csupaszon, Baek? Meg fogsz fázni.
Olyan lehangoltnak tűnsz.
- Nem kaptam meg, Chan. Egyik munkát sem kaptam meg. Mihez
kezdek majd így?
- Ugyan már, kicsim. Nem lesz semmi baj. – Magához húzott,
kedvesen mosolygott rám, pedig semmi oka nem volt rá.
- De Chan, hogy fogok így beszállni? El szeretnék költözni,
nem szeretném Minát zavarni. Gondolom van jobb dolga is, mintsem velem
foglalatoskodni.
- Baek, ha annyira zavarnád, nem akarta volna, hogy
hozzáköltözz. És nem feltétlen kell rögtön beszállnod. Ne legyél szomorú,
sokkal szebb vagy amikor mosolyogsz.
- De annyira bíztam benne. Úgy éreztem az egyiket megkapom.
- Ez nem a világvége még. Keresünk majd mást neked.
Szerettem volna hinni neki, ám nehéz volt. De talán ennek
így kell lennie, most egy kicsit rosszabb korszakom van, néha kell lent is
lennem, nem folyton csak fent. Lábaimat magam alá húztam, átöleltem őket, fejem
pedig a térdemre hajtottam. Nem szerettem volna, ha Chanyeol engem bámul, nem
szeretem, ha az emberek szomorúnak látnak. Kicsit megrezzentem, ahogy finom
ujjakat éreztem meg az államnál, amik lassan emelték meg fejem, így ismét a
colos tekintetével találtam magam szemben. Csillogó szemei ajkaimmal szemeztek,
a szívem őrült mód kezdett verni. Puha párnáit enyémhez tapasztotta, én pedig
kicsit hevesebben válaszoltam kezdeményezésére, azzal sem törődve ki láthat és
ki nem. Nyelve átsiklott a számba, feltérképezve azt, majd amint találkozott az
enyémmel, érzéki táncba hívta. Minél többet szerettem volna érezni belőle,
ujjaim elvesztek kissé göndör tincseiben, éreztem, ahogy Chanyeolból jóleső
sóhaj tört fel. Hihetetlen mód kívántam, de nem szerettem volna semmit sem
elsietni, így jobbnak láttam elszakadni tőle.
- Ne legyél szomorú, nem szeretem látni, ha szomorkodsz. Engem
is elszomorítasz vele. Majd találsz más valamit. – Kiskutya mód bólogattam, kicsit
derűsebbnek is kezdtem látni a dolgokat, mert hát igaza van. Nem szabad rögtön
elkeserednem, ha most nem jött össze, összejön majd következőnek.
- Majd a következő sikeresebb lesz. Szeretnél feljönni
hozzánk? Nagyon eláztam.
- Menjünk. Kis butám, meg fogsz fázni.
Rám terítette a zakóját, ám a vizes ruhák miatt ez mit sem
ért, ugyanúgy fáztam alatta. Szerencsére nem laktam messze a parktól, így csak
kis ideig kellett fagyoskodnom. Amint hazaértem rögtön a fürdőt céloztam meg,
engedtem magamnak egy kád forró vizet, telenyomtam habfürdővel és elnyúltam
benne. Chan leült mellém a kád szélére, hogy addig se kelljen egyedül maradnia.
Igazából a szégyenlősséget már réges régen levetkőztem,
tehát nem különösebben zavart, hogy a colos végignézte, ahogy kiolvadok, ám az már jobban meglepett, hogy kezeit az
oldalamon éreztem meg, majd hátamat simogatták. Alsó ajkamat beharapva tűrtem,
ahogy a füles ujjai fel-le csúszkáltak a hátamon. Ennyi erővel bemászhatott
volna ő is mellém, együtt fürödhettünk volna.
Végezetül a törölközőm
a derekam köré csavartam, de nem sokáig éreztem szilárd talajt a talpam alatt, az
elkövetkezendő pillanatban már Chan erős karjai tartottak, úgy vitt be a
szobába, majd döntött végig finoman az ágyon.
- Remélem nem leszel
beteg. – Megcsókolta a homlokom, majd bemászott mellém.
- Nem leszek! Nem
szoktam beteg lenni.
Arcával az arcom
érintette, ujjai fedetlen mellkasomon játszottak, nekem pedig a levegő is a
tüdőmbe rekedt, annyira nem mertem semmit sem csinálni. Mellkasomról keze
átvándorolt az oldalamra, éppen, hogy csak érintve azt, nekem viszont a kis
akciójától az egész vérem felpezsdült, hallhatóan dübörgött a szívem, kezdtem
megijedni, hogy kiszakad a helyéről.
- Nem lenne korai
neked? Szeretnéd? – Kiseperte a szemembe hulló hajtincseket, ajkai szinte
érintették az enyémet, meleg lehellete csiklandozta a bőröm.
- Nem, nem lenne
korai. Természetesen szeretném. – Nyakánál fogva húztam le magamhoz, hogy végre
megszüntessem a közöttünk lévő minimális távolságot, ezáltal szenvedélyesen csókolt.
Kezeivel sem tétlenkedett, szétbontotta rajtam a törölközőt, így már teljesen
meztelenül feküdtem alatta. Csak pár pillanatra vált el számtól, kioldotta
nadrágján az övet és a gombot, majd másodpercek alatt immár meztelen ágyékát az
enyémnek nyomta. Alsó ajkamat beharapva nyögtem fel, az érzés egyszerűen
elmondhatatlan volt, és pedig ez még csak a kezdet, bele sem merek gondolni,
milyen lesz később. Egész felsőtestemet csókokkal hintette be, férfiasságomnak
pedig ennyi is elég volt, rögvest ágaskodni kezdett. Chanyeol arcán önelégült
vigyor jelent meg, ám nem sokáig élvezhette, mert az ajtó nyitódására lettünk
figyelmesek, ami azt jelentette, hogy Mina hazaérkezett a munkából. A takarót
rögtön magunkra húztam, ha véletlen bejönne, akkor se lásson túl sok illetlen
dolgot.
- Hazajöttem, Baek! –
Kiabált be a lány, majd be is nyitott. Az arcom szerintem rákvörös lett, de nem
én vagyok az egyetlen, nagyon úgy tűnik, hiszen Mina talán még nálam is
pirosabb volt. – Bocsánat, istenem, ne haragudj Baek. – Amilyen gyorsan rontott
be, olyan sebességgel is fordult ki a szobából.
- Ez nagyon
kellemetlen volt. – Tenyeremmel eltakartam az arcom, még Chanyeol szemébe sem
mertem belenézni. Fülemet azonban halk kacagás ütötte meg, így ujjaim között
kikukucskáltam. – Most te min nevetsz?
- Szerintem nem
kellemetlen. Baek, mit gondolsz? Ők nem ugyanezt csinálják Kyungsooval?
Dehogynem. És ha következőnek sem jön össze, úgy fogom érezni minden és
mindenki ellenünk van.
- B-biztos csinálják
ők is, de legalább én nem nyitok rájuk, hogy kellemetlen legyen nekik. Talán
amíg nála alszok, ezt hanyagolni kellene.
- Ezzel engem hagysz
szenvedni. Most már minél hamarabb szeretném azt az új közös lakást.
- Minél többet vársz,
annál jobb lesz majd. – Vigyorogva bújtam oda hozzá, bár még én sem igazán
hittem el azt, amit mondtam neki. Nyilvánvalóan én is vágytam már rá, szerettem
volna megmutatni neki ezen a téren is mennyire kedvelem, de ami késik az nem
múlik.
- Biztos vagyok benne,
kicsim. Talán jobb lenne, ha én most mennék. De a hétvégén mindenképpen gyere
át hozzám. Úgysem dolgozom, Mináék is együtt lehetnek.
- Természetesen
átmegyek.
Chanyeol hirtelen ült
fel mellettem az ágyban, majd villámgyorsan kapta magára a ruháit, még gyönyörködni
sem volt időm feszesnek tűnő fenekében, már indulásra készen állt. Én is húztam
magamra ruhát, majd kikísértem a fülest. Kicsit még mindig zavarban voltam a
lány előtt, de mivel a hasam jelzett, hogy üres, kénytelen voltam szembe nézni
vele.
- Milyen volt a napod?
– Leültem hozzá az asztalhoz, bár ő már majdnem befejezte a vacsoráját.
- Hosszú. Nagyon sok
vendégünk volt ma, el sem tudod hinni mennyi. Kifáradtam.
- Akkor elhiszem, hogy
hosszú lehetett. Vannak új könyvek? Képzeld, nem kaptam meg egyik munkát sem.
- Tényleg? Úgy
sajnálom Baek. De hé! Nálunk éppen üresedés van. És imádod a könyveket, miért
nem jössz hozzánk?
- Komolyan? – Szemeim
felcsillantak, erre nem is gondoltam, hogy esetleg Minával is dolgozhatnék
együtt, főleg a könyvesboltban, amit úgy szeretek. – Nagyon szívesen dolgoznék
ott. Holnap be is viszem az önéletrajzomat.
- Jó lenne veled együtt
dolgozni. Sose unatkoznék.
Vacsora után vissza
befeküdtem az ágyamba, Mina is elment zuhanyozni, majd fáradtan dőlt be a
párnák közé. Nem tudtam aludni, túlságosan nyugtalan voltam, ezért kézbe vettem
a telefonom. Még az idő elég fiatal volt, gondoltam írok Channak, hátha fent
van. Komolyan úgy érzem magam, mint egy szerelmes tinilány.
Byun Baekhyun
Alszol már? Hiányzol. :c
Park Chanyeol
Nem alszok még. 😉 Oh, te is hiányzol nekem. De
nem sokára hétvége van, és ki sem engedlek a kezeim közül.
Byun Baekhyun
Már alig várom. Teljesen természetesen
viselkedtünk Minával egymás társaságában.
Park Chanyeol
Én mondtam neked. 😃 Miért ne viselkednétek?
Viszont, nagyon-nagyon kanos vagyok azóta is. A te hibád szépségem. 😉 Csinálj
valamit.
Byun Baekhyun
Mit csinálhatnék? Nem vagyok ott, hogy
segítsek.
Park Chanyeol
Legalább csak egy képet küldj!
Byun Baekhyun
Remélem megfelel. De én is szeretnék rólad.
Park Chanyeol
Az enyém nem olyan tökéletes, mint a tied, te
selca-király. Gyönyörű vagy, mint mindig. *_*
Byun Baekhyun
Még mindig nagyon helyes vagy. *_* Remélem a
képemmel jobban fogsz aludni, mert én a tieddel igen. 😜
Park Chanyeol
Természetesen. Megyek is, szép álmaim lesznek,
főleg, ha te is benne leszel, picim. Álmodj szépeket.
Byun Baekhyun
Szép álmokat, hercegem. 🙈
A szívem még
mindig vadul kalapált, a telefont magamhoz ölelve bújtam be a takaró alá,
kényszerítve magam az alvásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése