Szombaton este Chanyeol kanapéján
filmeztünk összebújva, és akkor abban a percben éreztem úgy, hogy ennek mindig
is így kellett volna lennie. Vállára hajtottam a fejem, ő pedig buksiját az
enyémnek támasztotta. Néha lágy csókot nyomott a homlokomra, de nem
különösebben csináltunk semmit. Mégis élveztem minden pillanatát, hiszen a
megfelelő ember ölelt. Szerelmesnek éreztem magam, madarat lehetett velem
fogatni. Egész testemet boldogság járta át, úgy éreztem, ezt semmi nem teheti
tönkre.
- Picikém, meglepetésem van holnapra – bújt
be mellém a frissen zuhanyzott Chanyeol az ágyba.
- Milyen meglepetés?
- Holnap a Han folyóhoz megyünk piknikezni.
Arra a helyre, amit mutattam is neked.
- Elviszel randizni?
- Elviszlek édesem bárhová. Ahová csak
szeretnéd.
- Képzeld Chan. Lehet Minával fogok
dolgozni a könyvesboltba. Akkor hamar összeköltözhetünk.
- Nahát Baek, ez szuper. – Nyomott egy
puszit a homlokomra.
- Tökéletes lenne. – Kezeim kissé izmos
hasfalán játszottak. Hiába voltam álmos, nem akartam aludni. – Mondd Chanyeol.
Elviszel egyszer a tengerhez? Olyan régen voltam már ott, és hiányzik.
- Elviszlek Baek, megígérem.
Talán ez volt eddig életem legtökéletesebb
éjszakája. Az egészet végigbeszélgettük Chanyeollal, szerelmes csókokat
váltottunk, de nagyon több semmi nem történt. Még mindig hihetetlen számomra,
hogy őt érdekelhetem, de talán ideje lenne megemésztenem. Az éjszakai kevés
alvás eredményeképpen később keltünk, mint terveztünk, bár a Han folyó sehova
sem fut el, lényegében mindegy mikor indulunk.
Míg én szendvicseket gyártottam, Chanyeol
plédeket pakolt össze. Autó híján a tömegközlekedést választottuk, bár ennyi
cuccal nem volt éppen a legkellemesebb. Megérkezve úti célunkhoz a füles
szétterítette a plédet, majd lehúzott magához, amint feneke a földdel érintkezett.
- Olyan éhes vagyok már, hogy el sem hiszed
– nyúltam a kosárkáért, majd magamhoz öleltem egy szendvicset. – Te is kérsz,
Chan? – Mosolyogva bólintott, így az ő kezébe is nyomtam egyet.
- Kezdem úgy érezni a tökéletesség szinonimájánál téged kellene keresnem. Hihetetlen vagy.
- Csak eltúlzod.
- Miért túloznék?
- Közel sem vagyok tökéletes. Rengeteg
hibám van nekem is.
- Hihetetlen.
Szendvicseink elfogyasztása után
elfeküdtünk a pléden, én pedig kiélveztem a perceket, hallgattam a folyó
morajlását. Chanyeol izgatottan csacsogott nekem mindenféle apró semmiségről,
de még ezeket is élveztem és mosolyogva hallgattam őket. Nagyon szerettem a
hangját hallgatni, nyugtató volt és kellemes, szinte zene a füleimnek. Shuhei
sose vitt el engem igazán sehova, úgy értem randizni, pedig mindig úgy vágytam
rá. De Chanyeol tökéletesen érezteti velem, hogy kedvel, és én Shuheitől is
csak ennyit kértem volna. Semmi mást.
- Tudod mikor szerettem beléd, Baek?
- Mikor? – Fejem felé fordítottam, ő pedig
lágyan végigsimított az arcomon.
- Már akkor, mikor visszaadtam a
pénztárcád. Annyira magával ragadó voltál, fogalmad sincs róla. Aztán
megtudtam, hogy a főnök férje vagy, és letettem a dologról. Ugyanakkor hálás
voltam érte, mert nem hittem, hogy valaha találkozok még veled. És most itt
vagy, és boldog vagyok. Annyira boldog, mint még sosem előtte. Tudod mit
szeretek benned a legjobban? A szemed. Akkor is mosolyog, mikor a lelked nem.
És már csak ezért is téged gondollak az egyik legerősebb embernek, azok közül,
akiket ismerek. – Nem tehettem róla, Chanyeol szavai miatt könnyek szöktek a
szemembe. – Hé, ne sírj. – Mosolyogva törölte le a könnyeim, én pedig közelebb
bújtam hozzá. Szorosabbra fonta körülöttem a karjait, beszippantottam magamba
az illatát, hogyha véletlen csak valami álomba cseppentem volna, akkor is emlékezzek
rá örökre.
- Úgy érzem én is szeretlek téged Chanyeol.
Azt viszont biztosra tudom, hogy te vagy a legjobb dolog, ami történt velem.
- Oh Baek. – Ismét csak csókot nyomott a
számra, már egészen kezdem megszokni. – Alig várom, hogy együtt lakhassak
veled. Mintha egy igazi kis család lennénk. Már csak gyerekek kellenének – teli
fogsorral vigyorgott, és elképzelései az én arcomra is mosolyt csaltak. Szép is
lenne, egy igazi család Chanyeollal, habár ez képtelenség, ugyanis férfi
létemre én nem tudok neki gyerekeket szülni, az örökbefogadás meleg párként
pedig nem támogatott.
- Ha gyerekünk nem is, kiskutyánk lehet. Őt
is lehet babusgatni. Bár nem olyan, mint egy kisgyerek, de ha összeköltözünk
majd, akkor legyen egy kiskutyánk. Egy olyan pici, öleb. – Szemeim
felcsillantak az aranyos szőrpamacs képzeletére, ábrándozva bújtam Chanyeolhoz.
- Amit csak szeretnél, picim.
- Lassan elindulhatnánk haza amúgy.
- Otthon kapsz még egy meglepetést, édesem.
– A huncut vigyorából ítélve nem tudtam mire számítsak, és talán egy kis félelemmel
töltött el az egész.
- A perverz fajtádból kiindulva drágám, nem
tudjam mire kellene felkészülnöm.
- Élvezni fogod, hidd el. – Finoman
cirógatni kezdte az oldalam, mire az apró pihe szőrök felálltak egész testemen.
- Abban biztos vagyok. Minden veled töltött
pillanatot élvezek, mintha nem tudnád. – Válaszként apró csókot nyomott
ajkaimra, majd felhúzva magához összepakoltuk a kis kosarat és a pokrócokat,
majd elindultunk hazafele.
A mai délután volt régóta az egyik legjobb
az életemben, és reménykedtem benne, hogy meg fogjuk még ismételni, vagy még
több hasonló programot csinálunk majd. Viszont a kíváncsiságom nagyon erős
volt, alig vártam, hogy hazaérjünk, és megtudjam mit tervezett Chanyeol még
mára. Megérkezve hozzájuk azonnal megcéloztam a kanapét és ledőltem rá, majd ezt
a cselekvésem a füles is követte, így mellém telepedett. Kellemes csend
telepedett közénk, élveztem ezt is, mint minden más egyébként.
- Mit terveztél még mára?
- Majd megtudod. – Vigyorogva tolta magát
feljebb, így teljesen maga alá tudott vonni, én pedig nem tudtam levenni
csillogó szemeiről az enyémeket. – Csak hadd pihenjek egy kicsit.
- Mibe
fáradtál el, drága? Egész nap nem csináltunk semmit! – Kacagva húztam le
magamhoz, hogy aztán ajkaimat az övére tapasszam.
- Tudod hogy el lehet fáradni a
semmittevésbe Baekhyun? – Vigyora még inkább kiszélesedett, én pedig
hitetlenkedve csóváltam a fejem. – Egyébként is, melletted magamon tartani a
kezem a legfárasztóbb dolog a világon. – Drámaian felsóhajtott, belőlem pedig
nevetés szakadt fel.
- Annyira bolond vagy.
- Tudom, de pont ezért szeretsz, nem de?
- Ezért is! Meg sok más egyéb miatt.
- Sok más egyéb? Mint például?
- Mindig meg tudsz nevettetni, és törődsz velem, úgy, mint eddig senki sem. Szeretem a kedvességed, és hogy folyton vigyorogsz. Szeretem a kis gödröcskéket az arcodon,
mikor mosolyogsz. Az a kedvencem rajtad, és a füled. Édes vagy vele.
- Fogalmad sincs mennyit piszkáltak pedig
érte. Kiskoromban dagi voltam, szemüveges és a füleim csak rátettek egy
lapáttal.
- Édes kiskölyök lehettél pedig. Én imádom
a füleid. – Nyomatékosításképpen ujjaim közé vettem a füleit, kicsit babusgatni
kezdtem.
- Én pedig téged. Gyere, menjünk be, kijár
neked a meglepim.
Finoman megfogta a kezem, és behúzott maga
után. Épp, hogy leültem az ágyra, lehúzta rólam a pólóm, bennem pedig megindult
valami, kicsit izgatott is lettem, hogy végre megtörténik, amit már elég régóta
elképzeltem vele. Óvatosan döntött végig az ágyon, oldalamat simogatta, szerelmes
csókot nyomott a számra. Babrálni kezdtem a farmerján lévő övét, de ő eltolta
onnan a kezem, rajtam pedig valamilyen fajta rossz érzés lett úrrá, hogy
esetleg elrontottam volna valamit.
- Még nem, drága. Most nem az
következik. – Pár pillanatra eltűnt a szobából, és amint visszaért, hasra
fordított, a csípőmre ült, és innen leesett, hogy kapok ajándékba egy kellemes
masszázst. Chanyeol hatalmas kezei hol erősebben, hol finomabban gyurmázták a
testem, és egy-egy erősebb mozdulatnál kicsit fel is nyögtem. – Nem lesz jó
vége, ha így nyögdösöl, ugye tudod? – Fülemhez hajolt, szinte belesuttogta a
szavakat. A levegő vibrált körülöttünk, és ebben a pillanatban csak még jobban
kívántam, mint eddig bármikor. Újra ülő pozícióba helyezte magát, és tovább
folytatta, amit elkezdett, én pedig próbáltam visszafogni a nyögéseim,
több-kevesebb sikerrel. A masszázs végeztével legördült rólam, bekucorodott
mellém, és átölelte a derekam.
- Remélem jobban érzed magad.
- Teljesen jól érzem magam most már.
Nem sokkal később egy gyors fürdő után mindketten illatosan
másztunk vissza az ágyba, immár alvásra készen.
- Szép álmokat, Chan. – Nyakhajlatába fúrtam a fejem, ő
pedig még utolsó simításként magunkra terítette a paplant.
- Neked is szép álmokat, Baek. – Belecsókolt a hajamba, majd
a szobára csend telepedett és mindketten megpróbáltunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése