Sajnáltam Baekhyunt, hogy egész héten otthon kellett
maradnia, de ma végre péntek van, és megbeszéltem vele, hogy ha nem is az
iskola elé jön, de nem messze a sulitól találkozunk, én pedig haza sem engedem
csak vasárnap késő este. Teljesen izgatott voltam, alig vártam, hogy végre
kicsengessenek az utolsó órámról is, és rohanhassak haza. Az utolsó pár percet
már tényleg alig bírtam ki, ezért el is kezdtem összepakolni, hogy csak sietnem
kelljen majd a kapun. Mikor végre az utolsó perc is letelt, több se kellett
nekem, kaptam magam és még sosem voltam kint a suli kapuján ennyire gyorsan.
Utam a közeli kis fagyizóba vezetett, ahol már Baekhyun várt rám. Kicsit még
vissza kell fogni magam, mert sok ember előtt azért nem kellene letámadnom, de
azért egy puszit nyomtam a feje búbjára.
- Gyors voltál – vigyorgott. Mi tagadás, már sokkal jobb
színben van, mint például kedden volt.
- Siettem hozzád. Ha tudnád mennyire. Már alig vártam, hogy
végre kicsengessenek, és rohanhassak ide.
- Azért nem kell annyira sietni, meg tudlak várni.
- De én már nem bírok várni. Tudod milyen régen volt
az az egy hét, hogy nem szexeltünk? – Természetesen a végét csak suttogva
mondtam, mert hát nem hiányzott, hogy mások is meghallják. Láttam rajta, hogy
nem pont erre a válaszra várt, kicsit meg is rándult a szája sarka, lehajtotta
a fejét, és tovább kavargatta a kávéját.
Gondolatban megcsapkodtam magam azért, mert nem akarom
én akaratosan megbántani, csak kicsúszik a számon mindig. Ugyanakkor ha neki
nem is árulom el, magam előtt nem is akarom tagadni, hogy tényleg hiányzott,
hogy vele aludjak, még ha nem is szexelünk előtte. Sőt, újabban már nem is a
szex miatt szeretnék találkozni vele, csak szeretek a törpével lenni.
Még mindig a kávéját kavargatta, fel sem nézett azóta,
ezért úgy gondoltam valamit mondanom
kellene, habár fogalmam sem volt, hogy mi lenne a legmegfelelőbb most.
Sosem voltam jó az ilyenekben, de én még mindig nem tartom hibásnak magam, mert
nem ígértem neki szexen kívül semmi mást, ő volt az, aki beleélte magát, és
belém szeretett. Akármennyire is akarja titkolni, feltűnő, hogy szerelmes
belém.
- Kérsz valami süteményt? Nagyon finom hólabdát
csinálnak itt! Én fizetem, meghívlak rá – mosolyogtam. Hátha ő is mosolyog
végre, sokkal szebb úgy.
- Megkóstolom. – Mosolyogva bólintott, amitől
megnyugodtam egy kicsit, és felpattantam a helyemről, hogy hozzak magunknak
sütiket. Közben azért figyeltem, hogy Baekhyun mit csinál, de erre nem igazán
voltam felkészülve, amit láttam. Épp, hogy felálltam mellőle, egész csapat lány
támadta le, sőt, még néhány srác is, ami nekem természetesen nem tetszett.
Innen láttam rajta, hogy zavarban van, azt sem tudja merre nézzen. De ami a még
rosszabb, hogy ez engem nagyon zavart. Nem kellene, hogy zavarjon, mégis
rosszul esik, hogy éppen, hogy csak elmozdulok mellőle, máris megrohamozzák.
Nem látták, hogy VELEM van? Valószínűleg nem velük fog foglalkozni, mikor belém
szerelmes.
Sietősen tértem vissza a süteményeinkkel, elhessegetve
onnan a közönséget. Nem szeretem beismerni magamnak sem, de féltékeny vagyok.
Tudom, hogy nem érdeklik a lányok, legalább is gondolom én, hogy nem érdeklik,
mert akkor nem lenne velem, de hogy még néhány fiú is megkörnyékezi?! Attól már
kicsit jobban tartok.
Óvatosan arrébb toszogattam az embereket, hogy végre
visszajuthassak a helyemre, de ha sokáig csinálják ezt, nagyon mérges leszek,
amit viszont ők sem szeretnének. Mögöttem az emberek sóhajtozgattak, vagy rám
förmedtek, de ez még mindig az én helyem, szóval nem is értem mire fel.
- Nincs itt semmi látnivaló, arrébb lehet fáradni! –
Kicsit erélyesebben sikerült rájuk szólnom, mint ahogy terveztem, de ez van.
Nem én mondtam nekik, hogy pofátlankodjanak ide. Lassan el is kezdtek tűnni az
emberek, és végre kaptam levegőt, és Baek is ismét csak rám figyelt, nem volt,
aki elvegye őt tőlem. – Nem hiszem el,
két percre hagylak egyedül, és máris tízen gyűlnek köréd. – Puffogtam tovább
neki, miután elmentek az emberek.
- Ami téged azért zavar, mert…? – Vigyora egyre jobban
szélesedett, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy azt higgye, hogy
kedvelem, mert ez nincs így, semmiféleképpen sem!
- Pont elég, ha az iskolában megfulladok az
embertömegtől, legalább amikor iskolán kívül vagyok, akkor hadd legyen már
tágas tér körülöttem, még ha nem is miattam gyűlnek ide az emberek! Engem aztán
nem érdekel hányan támadnak le, amíg nem velem vagy, és ameddig nem mész el
egyikkel sem.
- Szóval nem érdekel? – Boldogságtól csillogó szemei
most szomorúak lettek, átkoztam is magam a nagy pofám miatt. Szépen
megcsináltam megint.
- Izé… Csak ne menj el egyikkel sem, mert az
érdekelne. Jelenleg az enyém vagy, és nem vagyok az az osztozkodós fajta.
- Azért azt remélem tudod Chanyeol, hogy nem vagyok a
tied sem, csakis saját magamé. Attól, hogy éppen most engem használsz ki, még
nem vagyok a tied.
- Kihasznállak? – Felvontam a szemöldököm, mert azért
ez erős jelző szerintem.
- Nem azt
csinálod? Mivel kanos vagy, de mellé még gyáva is, hogy bevalld nem érdekelnek
a lányok, ezért tartod Krystalt, akivel tök jó villogni, hogy hú, van egy
csajod, de mégis hozzám jársz szexért. Mondd csak, le szoktatok ti feküdni
egymással? Vagy azért csal össze-vissza, mert nem dugtok?
Az asztalra tettem a pénzt, karon ragadtam Baekhyunt,
és kiráncigáltam a fagyizóból, mielőtt illetéktelen emberek hallanák miről
beszélgetünk.
- Én ezt nem nevezném kihasználásnak! És gyáva? Miért
lennék gyáva? Nem tudsz semmit sem, és úgy ítélkezel! Képzeld, szoktunk dugni
Krystallal! Most már jobb?
- Á, szóval te megbaszhatod azt a libát, de ÉN senki
mással nem mehetek el? Mindent értek főnök. De ne lepődj meg, ha nem sokáig
maradok már itt neked. Különben is bűntudatom van, nem szoktam ilyet csinálni,
sosem kezdek ki olyannal, aki kapcsolatban él.
- Most mit akarsz ezzel mondani?
- Semmit. Semmit nem akarok. Csak nem rám gondolsz,
miközben azt a ribancot keféled?
- Neked mióta ilyen mocskos a szád? – Teljesen le
voltam döbbenve, nem ismerem ezt az oldalát Baekhyunnak, és nem igazán
kedvelem, sokkal jobban bejön az édes, aranyos, csendes törpe, mint ez.
- Csak válaszolj!
- Mi van, akkor, ha igen?! Fáj az neked, ha rád
gondolok közbe? Vagy, ha máskor is rád gondolod? Meg van tiltva?
- Hogy gondolhatsz rám folyton, ha nem jelentek neked
semmit? Ezt az egyet áruld már el nekem.
- Semmit nem jelentesz nekem. De mint mondtam, jó
veled a szex.
- Jó, akkor most szólok, hogy beszélgetek mással is
rajtad kívül, úgyhogy jobban teszed, ha másik játékszer után nézel, mert én
veled ellentétben nem csalom meg, ha véletlen több lenne köztünk, mint barátság!
- Parancsolsz? Beszélgetsz mással is? Mióta?
- Semmi közöd hozzá! Te menj csak játszadozzál tovább,
de nekem kezd elegem lenni ebből, és a rengeteg hazugságból is.
- Mit szeretnél ezzel mondani? – Megijedtem, hiába is
tagadnám. Nem szeretném, ha vége lenne ennek köztünk, jól érzem magam mellette,
és hiányozna.
- Azt, hogy nekem elég volt ebből ennyi. Te úgysem
fogsz soha sem úgy állni hozzám, ahogy szeretném, én pedig nem ragadhatok le
örökre itt. Keress magadnak mást, én nem kérek ebből többet.
- D-de most miért? Nekem még nem volt elég! – Elkaptam
a karját és magamhoz húztam.
- Sajnálom, így jártál! Utálok tükörbe nézni reggel,
mert undorító, amibe belementem! Oké, hogy a barátnőd is csal téged, de az,
hogy én is belementem egy ilyenbe. Jobb lesz, ha ennek most véget vetünk.
Vannak még erkölcstelenek az iskolában, keresd fel őket. Nekem elég volt ebből
három hónap.
- Ez az utolsó szavad?
- Ez! Rájöttem, hogy te sosem tudnál belém szeretni, ez
csak még inkább rásegített a döntésemre.
- Nem arról van szó, hogy nem tudnék! Csak nem szabad.
- Miről beszélsz?
- Szerinted miért van kamucsajom? Anyámék
kiherélnének, ha szégyent hoznék rájuk, és Krystal helyett veled mennék haza!
- Semmi baj Chanyeol, akkor vidd haza Krytstalt.
Még láttam, ahogy visszanyel néhány könnycseppet
mielőtt sarkon fordult, és hazament. Nem hittem volna, hogy ekkora ürességet
tud maga után hagyni, de mégis. Reményvesztetten néztem távolodó alakját, és
nem akartam elhinni, hogy komolyan ez történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése