Into you (Baekyeol) - tizenkettedik fejezet

Rohadt ideges voltam. Annyira ideges, mint még eddig sohasem. Mit akar ez a Sehun az ÉN Baekhyunomtól? Bár, ami még inkább felhúzott, hogy Baekhyun mit akar ettől a kis senkitől? És akkor még Krystal is a nyakamra szakadt, hát komolyan, miért utálnak ennyire engem az égiek? De, ha őt nem érdekli, hát engem sem fog. Akkor szórakozzon azzal, és ne velem foglalkozzon. Van nekem elég barátom, nincs rá nekem szükségem.

Az elkövetkezendő szünetekben szinte levegőnek néztem, pedig láttam rajta, hogy a szemével igencsak követi minden mozdulatom. Ő akarta ezt magának, akkor vessen magára, engem aztán nem érdekel. Sőt, még annak is fültanúja voltam, ahogy megint őt piszkálják azzal, hogy mennyire odavan értem, de a megszokottól eltérően most nem szóltam rájuk, hogy hagyják abba.

Iskola után láttam, hogy Sehunnal vihorászva mennek ki a kapun, amitől csak még dühösebb lettem rá. Szerencsére nem sok időm maradt forrongni, mert megérkezett Krystal is.

- Szia nyuszi. – Üdvözlésképpen nyomtam egy csókot a szájára.

- Szióka. Merre viszel el ma este? Már igazán csinálhatnánk valamit, mert nagyon hiányoztál. – Megragadva a zakóm húzott magához közelebb, így már majdnem összeért a szánk. Eddig sem voltam ettől túlságosan feltüzelve, de most szó szerint undorodtam ettől. Baekhyunt akartam, azt akartam, hogy ő csinálja ezt velem.

- Hova szeretnél menni, hercegnőm? Mit szeretnél csinálni?

- Elmehetnénk mondjuk moziba, és vacsorázni utána, de valami olyan helyre ahol lehet salátát enni, meghíztam Amerikában. Utána pedig menjünk fel hozzánk, anyáék is nagyon hiányolnak már, és szexeljünk végre. Már hiányoztál. – Hát gondolom mennyire. Biztos senki nem tologatta két héten keresztül ott kint Amerikában.

- Jól hangzik. – Magamra erőltettem egy kisebb mosolyt, próbáltam hitelesnek tűnni. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez.

Igaza van Baekhyunnak, végre szeretnék úgy élni, ahogy nekem jó, és nem mások által elfogadott normák szerint. Szeretem őt, és nem akarom elveszíteni, de azt sem szeretném, ha a szüleim kitiltanának otthonról, mert az még rosszabb lenne. Igazi gyáva féreg vagyok, úgy gondolom.

- Akkor olyan 6 körül gyere értem.

- Oké.

Nem voltam feldobva az estétől, kész kínszenvedés volt az egész készülgetés, túl gyorsan repült az idő estig. Végül pedig pontban 6-kor teljes harci díszben, az apámtól kölcsön kapott kocsiban vártam Krystalt, hogy hajlandó legyen kifáradni. Még tíz percig várakoztatott, majd végre kitipegett a kis magassarkújában, amiben majdnem hasra esett. Gonosz vagy nem, kicsit kacagni kezdtem rajta.

- Nagyon szép vagy ma is.

- Köszi édes. – Nyomott egy csókot a számra, majd bekötötte magát, és végre elindulhattunk a moziba. Egész oldottan beszélgettünk a kocsiban, ami igaz nem jó jel, hogy a barátnőmmel van, hogy nem érzem magam fesztelenül, de már ez is haladás.

Amire viszont nem számítottam, hogy belépve a moziba Baekhyunt és Sehunt fogom megpillantani, akik szintén éppen a filmek között válogattak. Annyira féltékeny voltam, hogy azt elmondani nem lehetséges, és legszívesebben odamentem volna, jól képen töröltem volna Sehunt, és Baekhyunt pedig elraboltam volna magamnak. Főleg akkor, mikor láttam, hogy az a suhanc még a derekát is átölelte, és közelebb húzta magához.

A szívembe belenyilallt a fájdalom, én ezt nem akartam volna látni, és elment az egész estétől a kedvem. Kedvtelen voltam, és ez látszott is rajtam, bár Krystal annyira el volt foglalva önmagával, hogy ebből semmit nem vett észre. Egész végig csak rájuk tudtam figyelni, még Krystal hablatyolását sem fogtam fel, pedig általában figyelek rá.

- Drágám, figyelsz te? Éppen azt meséltem, hogy mozi után még beugorhatnánk, mert szeretnék néhány új ruhát venni magamnak.

- Ja, persze, persze. Menjünk csak.

Láttam, ahogy Baekhyunék is felállnak a székből, és meg sem próbáltam vigyázni, direkt nekimentem, hogy észrevegyen ő is engem. Illedelmesen hajlongani kezdett, és sűrű bocsánatkérésekbe kezdett, majd mikor meglátta, hogy én vagyok az, elfancsalodott a szája és rám sem nézve mentek tovább Sehunnal. Nem akartam hinni a szememnek, a szívembe mintha tőrt forgatnának.

Talán kicsit elvetettem a sulykot legutóbb, és tényleg vissza kellene fogni a féltékenységemből, de mégis hogyan, mikor az a másik szinte rámászik? Rezegni kezdett a telefonom, és gyorsan kikaptam a zsebemből. Baekhyun neve virított a képernyőn, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Gyorsan felnyitottam, és megnyitottam az üzenetét.

Byun Baekhyun

Most legalább megtudod milyen érzés, amikor én látlak azzal a ribanccal együtt. Remélem ugyanannyira élvezed, mint ahogy én szoktam.

Idegesen túrtam a hajamba, és azt hiszem megértettem, hogy mennyire rossz lehet neki, amikor ő lát engem Krystallal. Kezdtem magam nagyon szégyellni, és utáltam, hogy el kell viselnem ezt a nőszemélyt.

- Figyelj nyuszi. Menjünk inkább haza, nem érzem magam túl jól – kértem Krystalt, de mintha csak a falnak beszélnék, rám sem figyelt. – Hallod?! Menjünk haza, kérlek.

- Én nem megyek haza. Menj haza, ha akarsz, de én már felöltöztem, kifestettem magam, nem megyek haza.

- Nem jössz haza? Hát tudod mit? Akkor örülj magadnak, mától szingli vagy! – Láttam a felháborodott képét, és végre megkönnyebbültem egy kicsit.

- Mit mondtál? – Utánam tipegett, és megragadta a karom.

- Mondom szingli vagy!

- Ezt nem csinálhatod meg velem! Ha itt valaki kimondja, hogy vége, az én leszek!

- Ó nem, csillagom. Épp most szakítottam veled. Elegem van belőled. Másba vagyok szerelmes, egyszerűen undorodom tőled, és attól, hogy mekkora kurva vagy. Menj, most kiélheted magad! Csak egyet kell csettintened, biztos húsz ember ugrana, hogy elvisz téged moziba, utána kajálni, ó, és az esti szexet se hagyd ki velük. Mert biztos annyira hiányoztam neked, gondolom Amerikában is volt ott neked valaki, aki megdöngetett. Elegem van belőled, ebből az egész rohadt színjátékból is, és mindenből, ami hozzád köthető.

Csak tátogatta a száját, azt sem tudta, hogy mit mondjon, így inkább sértődötten sarkon fordult, én pedig egy hatalmas levegőt véve ültem be egy jó pizzázóba kajálni. Természetesen tudatni akartam Baekhyunnal, hogy mi történt, hátha megenyhülne, így rögtön elővettem a telefonom, és pötyögni kezdtem neki.

Park Chanyeol

Megtettem Baek. Szakítottam vele, miattad. Ne haragudj rám, kérlek.

Nem gondoltam, hogy válaszolni fog annyira nagyon hamar, mert nem sokára kezdődik a film, bár reménykedtem benne.  A sejtésem beigazolódott, és tényleg nem írt vissza, ezért visszamentem a mozi elé, hogy megvárjam őket. Kacarászva jöttek ki a moziból, én pedig eléjük álltam.

- Remélem megengeded, hogy elraboljam. – Meg sem várva a válaszát arrébb húztam Baeket. – Olvastad az üzenetem?

- Nem, még nem. Tudod, nem akarok olyan bunkó lenni, mint te, hogy ha valakivel vagyok, akkor a telefonom nyomkodom, vagy éppen azt figyelem egész végig, hogy mit csinál a másik.

- Bébi, ne csináld ezt. Csak… Olvasd el. – Szemet forgatva vette elő a telefonját, és unottan lépett be a kakaotalkjába. Végül hitetlenkedve nézett fel rám, és láttam, hogy a szemei könnyekben úsznak. Óvatosan nyúltam utána, és magamhoz húztam. Nyugtatóan simogattam a hátát, hogy ne sírjon, mert nincs rá semmi oka.

- Miért csinálod ezt velem? De komolyan? Miért? Miért nem hagyod már, hogy végre boldog lehessek?

- Baekhyun, bocsáss meg nekem, kérlek. Annyira hülye voltam, de komolyan szakítottam vele, nem érdekel tovább az a nőszemély. Csak te érdekelsz. Csak… Ne haragudj rám.

- Úgy utállak. – Karjait még szorosabbra fonta körülöttem. Állát megemelve nyomtam egy csókot a szájára, és nem érdekelt már, hogy ki lát, és ki nem.

- Aludj ott nálam ma este. Nem akarok egyedül lenni.

- Gyorsan induljunk akkor, mert el kell hozni az iskolai egyenruhám, meg a holnapi könyveket, és anyáéknak is szólnom kell. – Végre elmosolyodott egy kicsit, én pedig bólintottam. Végül pedig Sehunt is kidobtuk otthon, majd Baekhyunnak is összeszedtük a cuccait, az anyukája pedig örömmel bólintott rá, hogy nálunk aludjon.

Otthon megzuhanyoztunk, és ágyba bújtunk. Nem akartam elengedni egy pillanatra sem, végre nem kell mással foglalkoznom, csak vele.

- Aludj jól, bébi.

- Neked is jó éjszakát, Chan. – Magamhoz ölelve aludtunk el.