Izgatottan csengettem be az előttem álló
ajtón, és vártam, hogy végre ajtót nyissanak nekem. Nem tudom mit kellene
várnom, vagy mire kellene számítanom, hiszen életemben másodjára járok ebben a
hatalmas házban, de akkor csak a ház asszonyával találkoztam. Ahogy ajtót
nyitottak nekem, hirtelen kaptam fel a fejem, kicsit meghajoltam az előttem
álló férfi előtt.
- Jó napot kívánok. Yoo Youngjae
vagyok, és gondolom a felesége volt, aki alkalmazott engem. – Egy félmosolyt is
megeresztettem felé, nem akarok barátságtalannak tűnni.
- Jó napot kívánok. Jung Daehyun. – Kicsit felkacagott. –
Nincs feleségem, szóval ő biztosan nem. Szerintem a legjobb barátommal
téveszted össze. Remélem nem gond, ha tegezlek. De igazából, majdnem olyan,
mintha az anyja lenne, szóval ezért is bíztam rá a döntést, hogy kit vegyünk
fel hozzá. Elvileg az ilyenekben a nők a szakértők, legalább is ő ezt mondta
nekem.
- Természetesen nem gond. Oh, szóval nincs felesége. –
Magamban örömtáncot jártam, hiszen ez az apuka igen csak jól nézett ki. – És hol
is van a kis tündér, akire vigyázni kellene?
- Gyere, megmutatom. Nem régen kelt fel, ne lepődj meg, ha
eleinte kicsit félős lesz majd. Nincs hozzászokva az idegenekhez. Még csak 2
éves.
- Ne aggódj, remekül
kijövök a gyerekekkel. Mi is a neve?
- Nareum. Bent van a szobájába, éppen mesét néz. –
Elvezetett a szobához, ahol egy még kócos kislány a takaró alá bújva kukucskált
ki, hol engem nézve, hol pedig a tévét. Lassan közeledtem felé, nem akartam
megijeszteni, és leültem hozzá az ágyra.
- Szia Nareum. – Barátságosan mosolyogtam rá, mire ő
félénken bújt még jobban a takaró alá, és csak a szeme látszott ki alóla. –
Youngjae vagyok, ma velem leszel majd, amíg apa távol lesz. – Kicsit lejjebb
engedte a takarót az arcától. – Na, mit szólsz hozzá? – Legnagyobb meglepetésemre
a kicsi kimászott a takaró alól és beleült az ölembe.
- Miért? Apa hova megy?
- Tudod, apának muszáj dolgozni menni, hogy megtudjon neked
mindent venni. De, ha jó kislány leszel, akkor délután kimegyünk a parkba.
Veszünk majd fagyit is.
- Én mindig jó vagyok. Apát is megkérdezheted.
- Én elhiszem neked is – vigyorogtam rá. – Hozok neked teát
jó? – A csöppség bólintott, én pedig kislisszoltam Daehyunhoz. Igaz nem kellett
messze mennem, hogy találkozzak vele, mert ott állt a kislány szobájának az
ajtajában, de azért mégsem beszélhettem vele ott, még meghallja.
- Elég könnyen ment. Nem szokott ilyen nyílt lenni
idegenekkel. Mi vagy te, valami varázsló? – Vigyorogva indultam meg előtte a
konyha felé, hogy feltérképezzem azt, ő pedig követett.
- Értek a gyerekek nyelvén. Szóval… Nem akarok
belekontárkodni semmibe, de hol van az anyukája?
- Nincsen anyukája. Vagyis olyan értelemben van, de soha nem
találkozott vele. Béranyától van a kislányom, mert nekem nem volt lehetőségem,
hogy legyen egy feleségem és vele neveljünk közösen egy gyereket. –
Megdöbbentem, elképzelni nem tudtam miért nem volt lehetősége, de nem is nagyon
akartam beleszólni, az ő élete, nem is ismerem még annyira. Majd talán, ha
kicsit régebb óta ismerem, akkor rákérdezek, addig pedig visszafogom a
kíváncsiságom.
- Mindegy az, hogy hogyan lett gyereked, a lényeg, hogy
lett. Nagyon édes egyébként. – Közben felfedezgettem a konyhát, valamint
odaraktam Nareumnak a teát is főni.
- Köszönöm. – Büszkén kihúzta magát és vigyorgott. – Úgy látom
jól meglesztek akkor, nyugodt szívvel hagyom rád Nareumot.
- Tökéletesen megleszünk, menj csak nyugodtan. Evett már
valamit? Mert akkor kaját is viszek neki, ha még nem.
- Nem, még nem evett. Valószínűleg éhes is már.
- Nyugodjál meg kedves apuka, nem lesz semmi baj. Kimegyünk
a játszótérre majd, fagyizunk, jó kezekben lesz. Menj csak dolgozni.
- Majd azért felhívlak titeket napközben. Sosem hagytam még
idegenre a gyereket. – Kicsit idegesnek tűnt, beletúrt a hajába, és istenem,
annyira jól nézett ki közben. Már éppen hogy csak a nyálam ki nem csordult a
jelenetre. Közben fejbe csapkodtam magam, hogy álljak le, még a végén
észrevenné, és azt meg végképp nem akarom.
- Ki vigyázott eddig rá?
- Akire azt hitted a feleségem az – vigyorgott rám, és nem
tehettem róla, a szívem kihagyott egy ütemet, annyira jól állt neki.
- Sokat jár hozzátok?
- Eddig sokat járt, de most kapott munkát, összeköltöztek a
párjával is, úgyhogy ezért nem tud ő vigyázni rá továbbra.
- Sokat jár még hozzátok?
- Miért érdekel? – Húzogatni kezdte a szemöldökét. – Csak nem
bejön neked? – Kicsit eltorzulhatott az arcom, mert elég meglepetten pislogott
rá, de még rágondolni is fáj, hogy nekem egy nő tetsszen. Dehogy jön be nekem,
inkább talán neki! Bár, ha párja van, tökmindegy.
- Dehogy! Nem, nem, nem tetszik nekem. Csak Nareum őt jobban
ismeri, azért érdekelt.
- Szokott még igen, de már nem sokáig. Hétfőn kezd az új
munkahelyén.
- Mi is a neve? Feledékeny tudok lenni. – Összébb húztam
magam, talán még az arcom is kipirult.
- Hyosung – vigyorogva válaszolt. Szerintem a fejébe vette,
hogy nekem mégis csak tetszik Hyosung, pedig semmi ilyesmiről nincs szó. Hogy
is lehetne? Sokkal inkább az apuka érdekel, mintsem a hölgyemény.
- Ne vigyorogj így, mert mondom, hogy nem tetszik. Vagyis
hát, nem csúnya a hölgy, ne úgy értsd, csak nekem nem az esetem.
- Hagyjuk, ebből már nem jössz ki jól. – A vigyora még
tovább szélesedett.
- Te meg indulj, mert el fogsz késni. Na, sipirc.
- Nézzenek oda, még kidob a saját lakásomból! – A hátánál
fogva toltam kifele az ajtón, ő pedig csak kacagott rajtam.
Visszatérve a konyhába gyorsan összeütöttem reggelit
Nareumnak és magamnak is, majd beköltöztem a kicsihez, és bemásztam hozzá mesét
nézni. Felcsillant a szeme a kaja láttán, boldogan kezdett neki a falatozásnak,
én pedig nem tudtam mit csinálni, mosolyogtam rajta, annyira édes volt.
Túlságosan szeretem a gyerekeket, és ha már nekem nem lehet, legalább másokéra
vigyázok majd. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ha gyereket szeretnék, valahogy
meg kellene békélnem a nőkkel, de annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, hogy
nem tudok rájuk úgy gondolni. Barátként tökéletesek, de többet sohasem tudnék
velük elgondolni.
A reggeli befejezése után elküldtem a kislányt fogat mosni,
végül pedig szép ruhába felöltöztettem, majd elindultunk hosszú utunkra. Délben
betértünk egy helyes kis étkezdébe enni valamit, utána pihenésképpen kimentünk
a közeli kis játszótérre, és az megígért fagylalt sem maradt el. Igaz Nareum kettő
gömböt szeretett volna, de inkább rácsörögtem Daehyunra, hogy mennyit vehetek
neki. Fagyi után hazamentünk végre egy kicsit, és ismét mesét néztünk, de ez az
örökmozgó csöppség hamar elaludt rajta. Óvatosan betakargattam, nem akartam
felkelteni, majd inkább kimentem a nappaliba, újságot olvastam, vagy éppen
szocializálódtam egy kicsit.
Bekapcsolva a wifit a telefonomon sűrű pittyogásba kezdett,
de rögtön szemet szúrt, hogy Daehyun is írt nekem, így rögtön az üzenetére
koppintottam.
Főni
Ennyire érdekes a
munka ma, képzeld.
A szívem kihagyott egy ütemet, tényleg képet küldött nekem
magáról, hát ezt nem hiszem el! Örömömben ugrálni akarok, de félek, hogy azzal
felkelteném Nareumot, amit viszont nem szeretnék, így csak viszonzásképpen
küldtem neki én is egy képet.
Youngjae
Lefárasztott a lányod,
de élvezzük együtt a napot. Éppen alszik. Voltunk már fagyizni, meg a
játszótéren, kajáltunk egyet. Egészen megnyílt már nekem.
Igaz választ nem kaptam, egészen addig, ameddig haza nem ért,
semmit nem is hallottam felőle. Nareummal éppen a padlón ülve rajzolgattunk
mikor megérkezett Daehyun is, és a kislány természetesen rögtön felpattant
mellőlem, és szaladt az apjához. Talán még kicsit meg is hatódtam a jeleneten,
annyira illett a kezébe az a gyerek. Mosolyogva figyeltem őket, bár kicsit
irigykedtem, mert én is szeretnék egyszer apuka lenni, én is szeretném, ha a
kislányom vagy a kisfiam így szaladna hozzám. Daehyun is megpuszilgatta a
gyereket, majd beljebb lépve felém fordult.
- Ne haragudj, hogy nem válaszoltam, de a délelőtti pangás
délutánra káoszba fulladt. Azért is jöttem később.
- Persze, semmi gond.
- A lényeg, hogy jól éreztétek magatokat. Akkor holnap is
várlak majd, úgy, mint ma. Kicsit jöhetsz előbb is, mert majdnem elkéstem.
- Tudod Daehyun, ha nem beszéltél volna annyit reggel, akkor
nem késtél volna majdnem el – vigyorogtam.
- Jól van már, főnök! Akkor is jöhetsz hamarabb. – Olyan volt
a mosolya, hogy kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, talán bele is
pirultam, inkább elkaptam róla a tekintetem. Gyorsan összeszedtem a cuccaim,
majd cipőt húztam. Legnagyobb meglepetésemre Nareum odaszaladt hozzám, és
megölelte a lábam, így hát felvettem az ölembe, majd nyomtam egy puszit az
arcára.
- Holnap is jövök angyalka. Légy jó apának. – A kicsi
bólintott, majd még megölelte a nyakam is, végül pedig letettem, ő meg szaladt
vissza rajzolni. Kiléptem az ajtón, de Daehyun is jött velem együtt.
- Vigyázz magadra hazafele menet. Holnap találkozunk.
- Fogok. 7-re itt vagyok reggel. Jó éjszakát.
- Jó éjt neked is.
A kellemetlen csendességet elkerülve el is indultam a kocsim
felé, hogy elinduljak hazafele. Nem akarok semmi többet belegondolni, lehet
csak nagyon barátságos, de azért én örülnék neki, ha nem csak ennyi lenne a
történet mögött, hanem tényleg érdekelném is egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése