Into you (Baekyeol) - kilencedik fejezet

Nem tudom, hogy jó döntést hoztam-e azzal, hogy úgymond szakítottam Chanyeollal, és még ráadásul hazudtam is neki, de tényleg nem bírtam már tovább. Undorodtam saját magamtól, a tükörképemtől, és minden este fürdés után is mocskosnak éreztem magam. Hiába szeretem, hiába adnék meg neki bármit, neki úgy tűnik ez sem lenne elég. Csak mert nem vagyok lány. Csak mert nem vagyok Krystal.

Egész este forgattam a kezemben a telefont, reménykedtem, hogy talán majd keresni fog, de semmi. Lehet kicsit durva voltam vele, de nem bírtam tovább. Most pedig egyedül maradtam, legalább is, majdnem egyedül, mert Minseok azért még a barátom maradt. Habár ő semmit nem tud az egészről, mert hiába megbízok benne, akármikor eljárhat a szája, amilyen kis pletykás.

Viszont nem terveztem egész hétvégén itthon lenni, és végre szeretném kinőni az ártatlan, kedves kis Baekhyun szerepét, ezért meg is invitáltam Minseokot egy kis bulizásra. Természetesen örömmel ment bele, ezért azonnal el is mentem fürdeni, mert kell egy kis idő míg összeszedem magam. Szeretek ilyenkor sminkelni is, ezért fürdés után rögtön elő is vettem a kis sminkes táskám, hogy némi alapozót és tust felvigyek. Szeretem a szemem, ezért inkább annak a kiemelésére megyek rá általában. Előkerestem a szekrényemből a legfeszesebb nadrágom is, valami vad inget hozzá, majd gazdagon befújtam magam parfümmel. Végeredményként még belenéztem a tükörbe, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól nézek ki jelenleg.

Minseokkal a pub elé beszéltem meg találkozót, de én már nem bírtam otthon ülni, így jó húsz perccel korábban értem oda, mint ő. Nem sok melegbárt ismerek Szöulban, de ez egészen rendezettnek tűnik. Kedves barátom is feltűnt, így már nagy elánnal vethettük bele magunk az éjszakába.

Mivel még sosem ittam alkoholt ezelőtt, úgy éreztem itt az ideje kipróbálni. Kényelembe helyeztük magunk a pultnál, és szemügyre vettem a koktélokat. Mivel ez a Sex on the beach egész jónak hangzott, így olyat kértem.

- Csak írd a számlámhoz majd. – Egy kellemes férfihang ütötte meg a fülem, kicsit félve pislantottam fel rá, de szerencsére nem kellett csalódnom, igazán helyes férfi volt. Ami még feltűnt, hogy nagyon magas is a férfi, aki éppen átvállalta a fizetési kötelezettséget tőlem.

- Igazán nem kellett volna, de köszönöm. Esetleg a neved elárulnád?

- Kris.

- Nem szokványos neved az biztos.

- Te pedig nem egy szokványos szépség vagy, remélem tudod. – Kris leült mellém. Olyan zavarban voltam, pedig nem akartam itt is ilyen töketlennek tűnni.

- Te sem panaszkodhatsz. Úgy értem, nagyon helyes vagy.

- Sosem láttalak még itt. Új vagy?

- Új. De nem sűrűn tervezek ide lejárni.

- Sajnálattal hallom. Nem sűrűn találkozom ilyen gyönyörűséggel, mint te.

- Akkor élvezd ki, ameddig itt vagyok – vigyorogtam. Muszáj leszek változtatni magamon, nem akarok olyan nyámnyila lenni, akit mindenki kihasznál.

- Ó, ha tudnád mennyire szívesen kiélveznélek minden területen. – Szemében huncut fény csillant meg, nekem pedig elöntötte az arcom a forróság. Szerencsére sötét volt, így nem lehetett látni, de nekem akkor is kellemetlen volt.

- Hát abban biztos voltam. Mi lenne, ha kezdetnek inkább csak táncolnál velem?

- Kezdetnek megfelel. – Felhúzott magával és berángatott a tömegbe, majd erősen tartott a karjaiban, így esélyem sem volt kicsit hátrébb lépni tőle. Kettős érzelmek kavarogtak bennem, hiszen nagyon helyes volt ez a srác, de ugyanakkor nem tudtam másra gondolni, csak Chanyeolra. Teljesen biztosra állíthatom, hogy szerelmes vagyok, de nem erőltethetem magam rá az emberekre. Ha ő nem szeret engem, akkor nincs mit tenni.

A következő pillanatban már csak annyit realizáltam, hogy Kris ajkai az enyémekre tapadtak, de annyira megdöbbentem, hogy még viszonozni sem volt időm, és őszintén, nem is igazán akartam. Kezdem úgy érezni, hogy hülyeség volt idejönni, és leginkább haza szeretnék menni, bebújni az ágyamba, a plüss unikornisom mellé, bekapcsolni valami filmet, és fagyit enni közben. Kicsit meg is hátráltam mikor Kris kezei a fenekemen voltak már.

- Kris, inkább ne.

- Most mi a baj, cica?

- Csak ne! Nincs kedvem hozzá.

- Nincs kedved? – Felvonta a szemöldökét és kissé gúnyos mosolyra húzta az ajkait.

- Nincs. Inkább keress valaki mást, ne haragudj.

- Hát ez remek. Hamarabb is közölhetted volna. – Legyintett egyet, majd ott hagyott, én pedig csak álltam ott, mint egy hülye.

Valaki elkapta a karom, úgy gondoltam Kris lesz az, és hozzá nem volt kedvem. Az idegen kirángatott az udvarra, bár nem tudom minek. Kint valamelyest világosabb volt, így a látásom is tisztult egy kicsit, aminek hatására rájöttem, hogy az a valaki nem Kris volt, de nem is Minseok. Bár őrá alapjáraton nem gyanakodtam, mert ő alacsonyabb, mint Kris. Sokkal.

- Chanyeol? Mégis mit képzelsz te, hogy csak úgy kirángatsz onnan?

- Láttalak ám! Ekkora ribanc vagy?! – Annyira megdöbbentem a szavait hallva, hogy kezem magától mozdult, és visszakézből akkora pofont adtam neki, hogy még én is meglepődtem saját magamon. A szám elé kaptam a kezem, mert nem vagyok egy verekedős fajta, sőt erőszakellenes vagyok.

- Jézusom! Ne haragudj, Chanyeol! Cs-csak meglepett, amit mondtál.

- Nem gondolnám, hogy jogosan kaptam ezt a pofont! Ahhoz képest, hogy ma velem kellett volna lenned, ENGEM csókolnod, ahelyett egy másik pasival smárolgatsz! Hát büszke lehetsz magadra! Főleg, ha annyira beszélgetsz egy másik sráccal. Várjál csak! Nem ő az véletlen, akivel beszélgetsz? – Hangja tele volt gúnnyal, és annyira rosszul estek a szavai, hogy kevesen múlott, hogy ne sírjam el magam előtte. Nem hittem volna, hogy képes ilyet mondani rólam, mikor nagyon jól tudja, hogy sosem voltam rajta kívül senki mással, tehát akkor miért most kezdeném el a ribanc-korszakom élni? Egyébként is, ő az aki nem akar tőlem semmit sem, csak jó volt velem szórakozni.

- Félreérted! Én nem... De különben is! Mi jogon kérsz te engem számon? Nem tartozom neked magyarázattal, mert senkim sem vagy. – Hangom kicsit magabiztosabbnak csengett, mint előtte, és sokkal magabiztosabbnak is éreztem magam.

- Te nem, mi? De igen is tartozol nekem! Hozzám tartozol Baekhyun. – Szemei kétségbeesést sugároztak, és nem tudtam mire vélni ezt.

- Nem, nem tartozok hozzád. És most hagyj békén! – Hirtelen rántott magához, tarkómnál fogva ölelt, nekem pedig tányér méretűre nyíltak a szemeim, nem tudtam mire vélni.

- Jól van, békén hagylak. Amúgy sem számít. – Eltoltam magamtól.

- Muszáj minden egyes alkalommal elmondanod, hogy nem jelentek semmit neked?

- Muszáj. – Arcom tenyerei közé fogta. – Szeretném erről meggyőzni saját magam is. – Végül pedig megcsókolt. Lágyan, szerelmesen, az én gyomromban pedig ezernyi pillangó szabadult fel ebben a pillanatban.

Into you (Baekyeol) - nyolcadik fejezet

Sajnáltam Baekhyunt, hogy egész héten otthon kellett maradnia, de ma végre péntek van, és megbeszéltem vele, hogy ha nem is az iskola elé jön, de nem messze a sulitól találkozunk, én pedig haza sem engedem csak vasárnap késő este. Teljesen izgatott voltam, alig vártam, hogy végre kicsengessenek az utolsó órámról is, és rohanhassak haza. Az utolsó pár percet már tényleg alig bírtam ki, ezért el is kezdtem összepakolni, hogy csak sietnem kelljen majd a kapun. Mikor végre az utolsó perc is letelt, több se kellett nekem, kaptam magam és még sosem voltam kint a suli kapuján ennyire gyorsan. Utam a közeli kis fagyizóba vezetett, ahol már Baekhyun várt rám. Kicsit még vissza kell fogni magam, mert sok ember előtt azért nem kellene letámadnom, de azért egy puszit nyomtam a feje búbjára.

- Gyors voltál – vigyorgott. Mi tagadás, már sokkal jobb színben van, mint például kedden volt.

- Siettem hozzád. Ha tudnád mennyire. Már alig vártam, hogy végre kicsengessenek, és rohanhassak ide.

- Azért nem kell annyira sietni, meg tudlak várni.

- De én már nem bírok várni. Tudod milyen régen volt az az egy hét, hogy nem szexeltünk? – Természetesen a végét csak suttogva mondtam, mert hát nem hiányzott, hogy mások is meghallják. Láttam rajta, hogy nem pont erre a válaszra várt, kicsit meg is rándult a szája sarka, lehajtotta a fejét, és tovább kavargatta a kávéját.

Gondolatban megcsapkodtam magam azért, mert nem akarom én akaratosan megbántani, csak kicsúszik a számon mindig. Ugyanakkor ha neki nem is árulom el, magam előtt nem is akarom tagadni, hogy tényleg hiányzott, hogy vele aludjak, még ha nem is szexelünk előtte. Sőt, újabban már nem is a szex miatt szeretnék találkozni vele, csak szeretek a törpével lenni.

Még mindig a kávéját kavargatta, fel sem nézett azóta, ezért úgy gondoltam valamit mondanom  kellene, habár fogalmam sem volt, hogy mi lenne a legmegfelelőbb most. Sosem voltam jó az ilyenekben, de én még mindig nem tartom hibásnak magam, mert nem ígértem neki szexen kívül semmi mást, ő volt az, aki beleélte magát, és belém szeretett. Akármennyire is akarja titkolni, feltűnő, hogy szerelmes belém.

- Kérsz valami süteményt? Nagyon finom hólabdát csinálnak itt! Én fizetem, meghívlak rá – mosolyogtam. Hátha ő is mosolyog végre, sokkal szebb úgy.

- Megkóstolom. – Mosolyogva bólintott, amitől megnyugodtam egy kicsit, és felpattantam a helyemről, hogy hozzak magunknak sütiket. Közben azért figyeltem, hogy Baekhyun mit csinál, de erre nem igazán voltam felkészülve, amit láttam. Épp, hogy felálltam mellőle, egész csapat lány támadta le, sőt, még néhány srác is, ami nekem természetesen nem tetszett. Innen láttam rajta, hogy zavarban van, azt sem tudja merre nézzen. De ami a még rosszabb, hogy ez engem nagyon zavart. Nem kellene, hogy zavarjon, mégis rosszul esik, hogy éppen, hogy csak elmozdulok mellőle, máris megrohamozzák. Nem látták, hogy VELEM van? Valószínűleg nem velük fog foglalkozni, mikor belém szerelmes.

Sietősen tértem vissza a süteményeinkkel, elhessegetve onnan a közönséget. Nem szeretem beismerni magamnak sem, de féltékeny vagyok. Tudom, hogy nem érdeklik a lányok, legalább is gondolom én, hogy nem érdeklik, mert akkor nem lenne velem, de hogy még néhány fiú is megkörnyékezi?! Attól már kicsit jobban tartok.

Óvatosan arrébb toszogattam az embereket, hogy végre visszajuthassak a helyemre, de ha sokáig csinálják ezt, nagyon mérges leszek, amit viszont ők sem szeretnének. Mögöttem az emberek sóhajtozgattak, vagy rám förmedtek, de ez még mindig az én helyem, szóval nem is értem mire fel.

- Nincs itt semmi látnivaló, arrébb lehet fáradni! – Kicsit erélyesebben sikerült rájuk szólnom, mint ahogy terveztem, de ez van. Nem én mondtam nekik, hogy pofátlankodjanak ide. Lassan el is kezdtek tűnni az emberek, és végre kaptam levegőt, és Baek is ismét csak rám figyelt, nem volt, aki elvegye őt tőlem.  – Nem hiszem el, két percre hagylak egyedül, és máris tízen gyűlnek köréd. – Puffogtam tovább neki, miután elmentek az emberek.

- Ami téged azért zavar, mert…? – Vigyora egyre jobban szélesedett, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy azt higgye, hogy kedvelem, mert ez nincs így, semmiféleképpen sem!

- Pont elég, ha az iskolában megfulladok az embertömegtől, legalább amikor iskolán kívül vagyok, akkor hadd legyen már tágas tér körülöttem, még ha nem is miattam gyűlnek ide az emberek! Engem aztán nem érdekel hányan támadnak le, amíg nem velem vagy, és ameddig nem mész el egyikkel sem.

- Szóval nem érdekel? – Boldogságtól csillogó szemei most szomorúak lettek, átkoztam is magam a nagy pofám miatt. Szépen megcsináltam megint.

- Izé… Csak ne menj el egyikkel sem, mert az érdekelne. Jelenleg az enyém vagy, és nem vagyok az az osztozkodós fajta.

- Azért azt remélem tudod Chanyeol, hogy nem vagyok a tied sem, csakis saját magamé. Attól, hogy éppen most engem használsz ki, még nem vagyok a tied.

- Kihasznállak? – Felvontam a szemöldököm, mert azért ez erős jelző szerintem.

-  Nem azt csinálod? Mivel kanos vagy, de mellé még gyáva is, hogy bevalld nem érdekelnek a lányok, ezért tartod Krystalt, akivel tök jó villogni, hogy hú, van egy csajod, de mégis hozzám jársz szexért. Mondd csak, le szoktatok ti feküdni egymással? Vagy azért csal össze-vissza, mert nem dugtok?

Az asztalra tettem a pénzt, karon ragadtam Baekhyunt, és kiráncigáltam a fagyizóból, mielőtt illetéktelen emberek hallanák miről beszélgetünk.

- Én ezt nem nevezném kihasználásnak! És gyáva? Miért lennék gyáva? Nem tudsz semmit sem, és úgy ítélkezel! Képzeld, szoktunk dugni Krystallal! Most már jobb?

- Á, szóval te megbaszhatod azt a libát, de ÉN senki mással nem mehetek el? Mindent értek főnök. De ne lepődj meg, ha nem sokáig maradok már itt neked. Különben is bűntudatom van, nem szoktam ilyet csinálni, sosem kezdek ki olyannal, aki kapcsolatban él.

- Most mit akarsz ezzel mondani?

- Semmit. Semmit nem akarok. Csak nem rám gondolsz, miközben azt a ribancot keféled?

- Neked mióta ilyen mocskos a szád? – Teljesen le voltam döbbenve, nem ismerem ezt az oldalát Baekhyunnak, és nem igazán kedvelem, sokkal jobban bejön az édes, aranyos, csendes törpe, mint ez.

- Csak válaszolj!

- Mi van, akkor, ha igen?! Fáj az neked, ha rád gondolok közbe? Vagy, ha máskor is rád gondolod? Meg van tiltva?

- Hogy gondolhatsz rám folyton, ha nem jelentek neked semmit? Ezt az egyet áruld már el nekem.

- Semmit nem jelentesz nekem. De mint mondtam, jó veled a szex.

- Jó, akkor most szólok, hogy beszélgetek mással is rajtad kívül, úgyhogy jobban teszed, ha másik játékszer után nézel, mert én veled ellentétben nem csalom meg, ha véletlen több lenne köztünk, mint barátság!

- Parancsolsz? Beszélgetsz mással is? Mióta?

- Semmi közöd hozzá! Te menj csak játszadozzál tovább, de nekem kezd elegem lenni ebből, és a rengeteg hazugságból is.

- Mit szeretnél ezzel mondani? – Megijedtem, hiába is tagadnám. Nem szeretném, ha vége lenne ennek köztünk, jól érzem magam mellette, és hiányozna.

- Azt, hogy nekem elég volt ebből ennyi. Te úgysem fogsz soha sem úgy állni hozzám, ahogy szeretném, én pedig nem ragadhatok le örökre itt. Keress magadnak mást, én nem kérek ebből többet.

- D-de most miért? Nekem még nem volt elég! – Elkaptam a karját és magamhoz húztam.

- Sajnálom, így jártál! Utálok tükörbe nézni reggel, mert undorító, amibe belementem! Oké, hogy a barátnőd is csal téged, de az, hogy én is belementem egy ilyenbe. Jobb lesz, ha ennek most véget vetünk. Vannak még erkölcstelenek az iskolában, keresd fel őket. Nekem elég volt ebből három hónap.

- Ez az utolsó szavad?

- Ez! Rájöttem, hogy te sosem tudnál belém szeretni, ez csak még inkább rásegített a döntésemre.

- Nem arról van szó, hogy nem tudnék! Csak nem szabad.

- Miről beszélsz?

- Szerinted miért van kamucsajom? Anyámék kiherélnének, ha szégyent hoznék rájuk, és Krystal helyett veled mennék haza!

- Semmi baj Chanyeol, akkor vidd haza Krytstalt.

Még láttam, ahogy visszanyel néhány könnycseppet mielőtt sarkon fordult, és hazament. Nem hittem volna, hogy ekkora ürességet tud maga után hagyni, de mégis. Reményvesztetten néztem távolodó alakját, és nem akartam elhinni, hogy komolyan ez történt. 

Into you (Baekyeol) - hetedik fejezet

Hálás voltam Chanyeolnak, amiért hazahozott, de nem akartam feltartani egyáltalán. Gondolom van jobb dolga is, mint engem pesztrálgatni. Lassan megiszogattam a teát, amit csinált nekem, és valahogy sokkal finomabbnak éreztem, mint mikor magamnak csinálom. Miután végeztem a teával elnyomott az álom, és már csak arra ébredtem, hogy anyáék is hazaszállingóztak. Nem akartam nekik sem problémát okozni, de nem hiszem, hogy képes lennék iskolába menni ezen a héten, bármennyire is szeretnék.

- Baekhyun, kincsem! – Anyukám benyitott a szobámba, és odasétált az ágyamhoz. – Mi a baj?

- Nem érzem jól magam, anya. Holnap elmennék inkább az orvoshoz.

- Látom rajtad, kincsem. – Megsimogatta az arcom, majd megriadva pattant fel, és hozott rá vizes ruhát. – Nagyon meleg vagy. Nem is engednélek holnap iskolába. El tudsz menni egyedül, vagy kísérjen el Beom? Biztos szívesen megteszi.

- Nem kell, anya. Elmegyek egyedül is.

- Hozok neked fájdalomcsillapítót, és valami lázcsillapítót is, pihenj csak.

Anya nem sokkal később meg is érkezett az említett gyógyszerekkel, amiket azonnal be is vettem, ám hamar elnyomott az álom ismét. Reggel nehezen keltem fel, de muszáj voltam, le akartam tudni az orvost hamar, hogy visszabújhassak az ágyba. Amint számítottam rá, egész hétre kiírt, így muszáj leszek majd beszélni az osztályfőnökömmel, hogy írassa nekem össze a tanulnivalókat a többi tanárral. Könnyebb dolgom lenne, ha lennének barátaim, de nem vagyok egy barátkozós típus, inkább visszahúzódónak mondanám magam, így csak a tanároktól tudom elkérni mi a házi.

A délelőttöm nem volt túl mozgalmas, egész nap az ágyban feküdtem, leginkább csak aludtam, vagy megnéztem egy-két sorozatrészt. Beom direkt szólt, hogy inkább a barátnőjénél lesz pár napig, mert nem akar megfertőződni általam, anyáék meg csak későn jönnek haza, így egész nap egyedül leszek itthon.

Meglepetésemre, délután hallottam a csengőt megszólalni, így magamra kötöttem a köntösöm, és az ajtóhoz csoszogtam, hogy kinyissam. Elképzelésem sem volt ki lehet az, de talán a postás érkezett ma kicsit később.

- Szia bébi. – Chanyeol hatalmas kezeivel a mellkasára húzott, úgy temette bele a hajamba a fejét.

- Sz-szia Chan. Hát te?

- Nem jöttél iskolába, hoztam neked mit kell majd tanulni. Meg, látni akartalak. Nagyon sápadt vagy, gyere üljünk le, mielőtt még rosszul leszel. – Beterelgetett a szobámba, és vissza bebújtatott az ágyamba, nyakig betakargatott.

- Nem számítottam rá, hogy jönni fogsz.

- Beteg vagy, még csak szép, hogy meglátogatlak.

Lehet nem kellene nagy feneket kerítenem neki, de jól esett, hogy törődik velem.

- Jobban vagy már, bébi?

- Nem igazán. Egész héten nem megyek.

- Gyere ide. – Magához húzott és megölelt. Ebben a pillanatban nem akartam elhinni neki, hogy semmit nem jelentek a számára, annyira szerettem volna, ha érzi azt, amit én is, ha érzi, mennyire kedvelem, és mennyire sokat jelent nekem, hogy itt van most velem.

- És amúgy mi történt az iskolába? Volt valami érdekes?

- Nem, nem történt semmi. Remélem a hétvégére jobban leszel, mert még mindig szeretném, ha átjönnél.

- Biztosan. Nem kell aggódnod, ott leszek.

- És te mit csináltál itthon?

- Aludtam leginkább. De néztem egy kis sorozatot is. – Csak úgy mindennemű bejelentés nélkül bebújt mellém az ágyba, magára húzta a takarót, és karjával közelebb vont magához.

- Akkor… Nézzük együtt. Nem tudom mit kezdtél el nézni, de biztos jó lesz az nekem.

Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Éreztem, hogy a szívem ki akar szakadni a mellkasomból, és az arcom most még inkább felforrósodik. Az ölembe vettem a gépem, hogy elindítsam az újabb részt belőle.

- Baek, nem vagy éhes?

- Nem, de gondolom te igen. Kérsz valamit enni? Nem is tudom mit főzött tegnap anya, de majd mindjárt kiderítjük. – Meggondolatlanul pattantam ki az ágyból, igen ám, de elfelejtettem, hogy semmi más nincs rajtam, csak egy sokkal nagyobb póló és egy alsó.

- Fenébe, hogy beteg vagy. Nem kellene nekem kaja, elég lennél te is. – Éreztem, ahogy lyukat éget az egész lényembe, annyira bámul.

- S-sajnálom. De nem szoktam sűrűn beteg lenni, szóval egyszer egy évben átmegy rajtam és utána egy évig semmi. Szóval, ha most kigyógyulok, utána már nem leszek beteg.

- Komolyan? – Felvonta a szemöldökét, én pedig nem tudom mi rosszat mondhattam. Kicsit összébb húztam magam. – Nem kell bocsánatot kérned azért, mert beteg vagy. Mindenkivel előfordul. – Átmászott hozzám az ágyon, erőteljesen nyúlt a derekam után, hogy a karjaiba zárjon. – Különben sem félek a baciktól. Meg hát, tőled még azokat is szívesen kapom el.

- É-én azt hittem, hogy enni akartál. – Annyira zavarba tud hozni, most sem voltam képes a szemébe nézni, és biztos voltam benne, hogy megint elpirultam.

- De édesszájú vagyok, és a desszerttel kezdeném. – Állam alá nyúlt, és odafordította magához a fejem, így kénytelen voltam ránézni. – Mondd csak Baekhyun. Hogy lehet az, hogy akárhányszor kaplak meg téged, te semmit nem változol, és ugyanolyan ártatlannak és édesnek tűnsz, mint előtte?

- Huh? – Nem tudtam mit kellene mondanom neki. Biztos voltam benne, hogy miatta volt, mert csak miatta tudok zavarba jönni, és elvesztem minden önbizalmam – na, nem mintha amúgy olyan sok lenne, de mellette az a kevés is eltűnik.

Látta rajtam, hogy nem igazán fogok tudni válaszolni neki, vagy ha tudnék is, akkor sem tenném meg, ezért csak mosolyogva megcsóválta a fejét, majd még jobban szorított magához, arcát pedig a hajamba fúrta. Hiába szerettem ennyire közel lenni hozzá, mégis féltem is ugyanakkor egy kicsit, mert nem akartam, hogy megtudja, mennyire odáig vagyok érte. Habár ezzel elkéstem, mert alapjáraton elpletykálták az iskolában, de mégis jobb azért így, hogy nem tudja, napról napra jobban kedvelem. Próbáltam távolabb húzódni tőle, hogy ne érezze mennyire dübörög a szívem a mellkasomban, de olyan erősen tartott, hogy nem jártam sikerrel.

- Nem kell semmi, gyere feküdj vissza. Ha nem zavar, inkább feltalálom magam, nem hiányzik, hogy rosszul legyél ott. Ha van tej és müzli, nekem az tökéletes.

- D-de nem szeretnék rossz házigazda lenni, majd én hozok neked.

- Azt mondtam, feküdj vissza. – Belenyomott az ágyba, majd el is tűnt a szobából. Azonban nem sokáig volt nyugtom tőle, mert nem sokára visszatért egy tálka müzlivel a kezében. – Látod, mondtam, hogy feltalálom magam. Plusz! Legyél rám büszke, szépen tisztán hagytam a konyhát! Otthon ez nem mindig szokott sikerülni. – Vigyorogva kapta be az újabb falatot, nekem pedig automatikusan mosolyra húzódott a szám.

- Büszke vagyok rád.

- Sokat vagy egyedül? Ha szeretnéd, itthon maradok veled egész héten, csak köhints rám párszor, és én is beteg leszek.

- Chanyeol, komolyan? Megvagyok egyedül is, nem kell itt maradni velem – vigyorogtam.

- De én pedig nem akarok iskolába menni. Inkább itt lennék, sorozatoznék veled, este pedig rásegítenék a gyógyulásodra, megizzasztanálak. – Megforgattam a szemem, mert úgy tűnik ez a nagy gyerek kielégíthetetlen.

- Nem kell engem kikúrálni, majd elmúlik magától. – Huncut fény csillant a szemébe, bemászott hozzám az ágyba, és a fülemhez hajolt.

- Nem is kikúrálni akartalak, hanem megkúrálni. Nem hiszem, hogy az annyira rossz lenne. – Megnyalta az ajkait, nyelve hegyével picit érintette a fülcimpám is, rajtam pedig átfutott a remegés.

- Na, elég legyen! Legalább ilyenkor hadd ne kelljen már kifárasztani magam. – Lebiggyesztettem a szám, mire kaptam egy puszit rá. – Na, nézzük tovább a sorozatot. Ha jól látom végeztél a kajával is. – Boldogan bújt be a hátam mögé, kisbanán-nagybanán felállásba húzott, és elindította a sorozatot.