Dominó (Baekyeol) - ötödik fejezet

Reggel mire felébredtem, már Chanyeol nem volt mellettem. Nyűgösen keltem ki az ágyból, csináltam kávét, reggelire pedig rántottát. Nem sokáig élveztem az egyedüllétet, mert csengettek az ajtón. Kinyitva Minát láttam meg, mögötte pedig egy magas, sötét hajú srácot, aki valószínűleg az unokatestvére lehetett. Nagyon hasonlított rá, ha nem tudnám, hogy Minának nincsen testvére, azt gondolnám, hogy a bátyja.

- Szia Baek. Ő itt az unokatestvérem, Kim Jongin. – A fiú ahogy meghallotta a nevét kicsit elmosolyodott, és intett nekem. – Jongin, te pedig ne méregesd, mert nem egyedülálló már – csapkodta meg a srác vállát. 

- Kár érte. – Belépve levették a cipőjüket, a táskát, amit hoztak magukkal az előszobában hagyták. 

- Hoztunk díszeket, ezt majd rátok hagyom, alkossatok belőle. Jongin kreatív tud lenni, nagyon is, benned sem fogok csalódni. Én addig elkészítem a szendvicseket és behűtöm az alkoholt. Ja és Jonginnak és Sehunnak hoztunk gyümölcslevet, ugyanis még nem ihatnak alkoholt, még kiskorúak. 

- Gonosz vagy Mina, nagyon! Remélem tudod! – duzzogott Jongin és levágta magát a kanapéra, kiborítva a szatyor tartalmát, amiben rengeteg lampion és girland volt. Mina eltűnt a konyhában egyedül hagyva az unokatesójával, ami miatt roppant zavarban éreztem magam. Nem tudtam mit kellene mondanom neki, vagy hogyan kellene beszélgetést kezdeményeznem. 

- Sz-szóval még nem vagy húsz éves… Örülj neki, sokkal jobb világod van még. – Gondolatban megveregettem a vállam, hogy milyen eszes is tudok lenni, mintha csak az anyja lennék.

- Mondod ezt te. Én alig várom, hogy elmúljak húsz éves.

- Semmivel sem különösebb, mint a többi. Én örülnék, ha fiatalabb lehetnék. 

- Én meg örülnék, ha egyedülálló lennél, de az élet kegyetlen – vigyorgott rám, én pedig fülig pirultam.

- Miért érzem úgy, hogy te nagyon perverz vagy? – Hangosan felkacagott. 

- Sajnos, vagy nem sajnos, jól érzed. Nagyon perverz tudok lenni, de tekintettel vagyok arra, hogy foglalt vagy, ezért nyugi, nem moccanok rád – kacsintott. Huh, jobb lesz vigyáznom. 

- Azt azért megköszönöm – mosolyogtam. Jonginnal ketten feldíszítettük a nappalit, majd előkészítettük a zenéket is, végül amit még kellett Minának segítettünk. Miután elkészültünk mindennel, felmentem felöltözni. Az arcomra feltettem egy kis sminket, a szemem kihúztam, szerettem volna kicsit csinosabb lenni. Amíg Mináék is átöltöztek, megcsináltam a welcome drinkeket, majd a vendégek elkezdtek befele szállingózni. Tekintve, hogy nem ismertek engem, mindenki két üveg alkohollal érkezett ajándék gyanánt. Úgy hiszem ez egy hosszú éjszaka lesz.

Időközben megérkezett Chanyeol is. Úgy volt, hogy segíteni fog az előkészületekben, de elhúzódott a munkája a cégnél, ezért inkább a saját lakásáról jött. Annyira jól nézett ki ma is. Ám ezen nem tudtam sokáig gondolkodni, mert hirtelen megjelent mellettem Mina is és megbökdöste az oldalam. 

- N-nézd, ott van! – Nem túl feltűnően mutogatott egy kicsit alacsonyabb, hatalmas szemű normálisnak tűnő fiúra. Szóval ő lenne A srác. 

- Aranyosnak tűnik így elsőre. De hé, akkor miért velem foglalkozol? Nagyon csinos vagy, menj oda hozzá. – Kicsit megtoltam, hogy megadjam neki a kezdőlöketet. Kicsit még néztem őket, ahogy egymással bénáskodnak, de aranyosan csinálták, meg is mosolyogtam őket. Aztán már csak Chanyeol vigyorgó fejét láttam magam előtt. 

- Na mit szólsz? Tetszik? 

- Igen! Nagyon! Köszönöm szépen, tényleg. 

Éjfél előtt pár perccel a többiek körém gyűltek, elénekelték nekem a Boldog szülinapot! dalt és koccintottunk is. Még tortát is kaptam tőlük. Olyanok voltak, mintha legalább évek óta legjobb barátok lennénk. Néhány huncut kis könnycsepp le is gördült az arcomon, ezért Chanyeol mellkasába bújtam, hogy senki ne vegye észre. Bár ezt gondolhattam volna, hogy nem a legjobb megoldás, hallottam, hogy kicsit nevetnek rajtam. Egy langaléta srác oda is jött, hogy jól megölelgessen, azt hiszem ő lett volna a Sehun. Egy Jongdae nevű srác még a hátamra is ráugrott és összeborzolta a hajam. 

Az este haladtával Jonginon és Sehunon, plusz néhány lányon kívül mindenki egyre részegebb kezdett lenni. Én éppen Luhannal beszélgettem – akiről, mint utóbb kiderült Sehun párja. 

- Hogyhogy ilyen jól beszélsz koreaiul? – Már az én nyelvem is belebotlott néha a szavakba és kiabálnom is kellett a hangos zene miatt.

- Tizenkét éves voltam, amikor a szüleimmel ideköltöztünk. Ezért az évek során már egészen beletanultam a koreaiba.

- Nem akarok bunkó lenni, de hány éves vagy?

- Huszonhárom – vigyorgott rám. – Tudom, nem látszom annyinak, szinte senki nem nézné ki belőlem.

- Hát, nem is. – Gurgulázva kacagtam, kezdett minden vicces lenni. - De hogy találkoztatok akkor Sehunnal? Ő elég fiatalka még.

- Egy általános iskolába jártunk, aztán ő kínaiul akart tanulni, de nem igazán ment neki. Utána egy ideig hagytuk egymást, majd Junmyeonon keresztül ismét találkoztunk és akkor döbbentem rá, hogy milyen helyes férfi lett belőle - vigyorgott rám. 

- Nem zavar a korkülönbség? 

- Egyáltalán nem, még örülök is neki. Tudom tanítgatni. 

Válaszolni szerettem volna, de Luhan eltűnt a látóteremből, amitől kicsit megijedtem, mert fogalmam sem volt, hogy miért. Egyik pillanatban még Luhan csillogó szemeit láttam magam előtt, a másikban pedig ajkakat éreztem a sajátomnak nyomódni, amitől kipattant a szemem. Chanyeolt láttam magam előtt, ahogy egyik kezével a csuklómat szorítja a falnak, a másikat pedig derekamra csúsztatta. Ahogy szája az enyémet érintette, gyomrom habár bukfencezett egyet, én a sokk hatására meg se tudtam mozdulni. Aztán mikor mozgatni is kezdte őket, a döbbeneten túljutva vontam magamhoz közelebb és belementem az általa felkínált játékba. 

- Nem szerettem volna még egyszer kihagyni a lehetőséget – kiabálta a fülembe, bár a szavait elég nehezen vettem ki a hangos zene és az általa elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően. A kezemet megfogva kezdett behúzni a tömegbe, válaszlehetőséget sem hagyva nekem, végül az udvarunkon kötöttünk ki. - Remélem nem baj, hogy csak így kirángattalak. 

- Eszednél vagy, Chanyeol? Megcsókolsz mindenki szeme láttára? – Kicsit hangosabban szóltam rá, mint akartam, de ideges voltam.

- Baekhyun, ugyanúgy viszonoztad te is, ne játszd meg magad. Te is akartad. – Szavai hallatán még mérgesebb lettem.

- Ne most szórakozz! Nekem férjem van – hajtottam le a fejem és elcsendesültem.

- Aki egy idióta? Aki inkább undorító dolgokat mond neked, hogy ne legyen önbizalmad? Meg sem becsül téged, sokkal jobbat érdemelnél tőle! - Hallottam a hangján a dühöt, a kétségbeesést és a csalódottságot is. 

- Tud aranyos is lenni.

- Kíváncsi lennék mikor. Nem hiszed el nekem, hogy sokkal értékesebb vagy, mint ahogy azt az az idióta előadja. 

- Chanyeol! Ne beszélj csúnyán róla, ő a főnököd. 

- De ha az! – Komolyan, olyan volt, mint egy öt éves. Nem tudtam vele mit kezdeni.

- Mindegy. Bocsánat, hogy felhoztam, de inkább ne beszéljünk róla. Erről pedig még máskor szót ejtünk. - Próbáltam mérges pillantásokat küldeni felé, de nem igazán ment. - Jól érzed magad? Úgy látom, a többiek nagyon és Minának is jól mennek a dolgok – utaltam barátnőmre, aki éppen Kyungsooval csókolózott az egyik padon. 

- Én nagyon jól érzem magam. Gyere be velem, táncoljunk.

Megragadta a karom és berángatott magával, be a táncparkett közepére, amikor éppen egy lassú szám ment, majd magához húzott, derekamra csúsztatta a kezét, hogy még jobban összesimuljunk, aztán lágyan ringatni kezdte a csípőjét. Mélyen beszívtam a parfümjének az illatát, megpróbáltam elérni a nyakát, hogy át tudjam ölelni, majd felvettem a tempóját. Lehet közhelyes, de tényleg úgy éreztem megszűnt a világ körülöttünk és csak mi vagyunk ketten, senki más. 

Nem sokáig maradtunk azonban így, mert Chanyeol szomjas lett, ezért kimentünk a konyhába tölteni még alkoholt magunknak. Kezdtem nagyon émelyegni, szédülni, de nem zavart, partizni akartam, élvezni a születésnapomat.

Néhányan követték a példánkat, berontottak a konyhába, ital után keresgéltek, majd megragadtak és ismét a parkett közepén találtam magam. Jongin volt az elrablóm, amit egyáltalán nem bántam, mert nagyon aranyos srác, tényleg. 

- Figyeltelek Baekhyun és kérlek, vegyél vissza, ha nem szeretnéd, hogy ma alaposan megdugjalak. – Vigyorgó tekintetével találtam magam szembe.

- Jongin! – Kicsit belebokszoltam a vállába. – Inkább táncoljunk, úgy gondolom azért raboltál el a konyhából. 

- Azért is! – Tökéletesen szinkronban mozogtunk egymás mellett, habár be kellett vallanom, Jongin sokkal jobban táncolt, mint én. Sőt! Tényleg nagyon ügyesen csinálta.

Végül szinte mindenkivel táncoltam, Minának igaza volt, nagyon jófejek voltak a srácok. Egészen elfáradtam, próbáltam utat találni a kanapéhoz, ám megbotlottam és szinte a szófa elejéig csúsztam, ahonnan Chanyeol rántott fel és rögtön az ölébe rántott.

- Füles, ne itt! – Próbáltam onnan kiverekedni magam, de olyan erősen szorított, hogy lehetetlen volt.

- Maradj már egy kicsit.

- Cs-csak nem szeretném, ha meglátnának. 

Épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor kivágódott a bejárati ajtó és Shuheit véltem felfedezni az újonnan érkezőben. Láttam rajta, hogy nagyon dühös, majd’ felrobban mérgében. Le is kapcsolta a zenét. 

- Mindenki most azonnal tűnjön innen! – Magából kikelve ordibált az ellenkező tömeggel. Aztán mikor észrevette, hogy még mindig Chanyeol ölében ülök, megragadta a karom és felrántott onnan. – Azt mondtam mindenki, ez alól te sem vagy kivétel!

A csalódott tömeg elkezdett elszállingózni. Mikor mindenki elment, Shuhei dühösen tért vissza a nappaliba. Erősen megfogta mindkét karom és megrázott.

- Mégis mit művelsz te itt? Elment az eszed? Te itt partikat tartasz, ameddig én elvagyok itthonról? Különben is, mit kerestél te a titkárom ölében? – Az első pofon, ami az arcomon csattant már meg sem döbbentett. Könnybe lábadt szemekkel kaptam a pofon helyére, még a szám is megremegett.

- K-kérlek, legalább a születésnapom ne tedd tönkre. 

- Igen, a rohadt születésnapod miatt jöttem haza, erre mi fogad?! – ordibált szüntelenül, mintha legalább süket lennék. 

Ahogy sorra kaptam az ütéseket csak arra tudtam gondolni, hogy legyen már vége és hadd bújjak be végre az ágyamba, ha már tönkretette ezt a napot is. Még egy utolsót rúgott az oldalamba, aztán becsapva maga mögött az ajtót elment itthonról otthagyva engem a padlón. A könnyeim csak nem akartak elállni, még azután sem, hogy felvonszoltam magam a vendégszobába. Egyetlen egy nap szólt volna rólam és azt sem élvezhettem teljesen. 

A telefonom rezgésére azt hittem ő írt nekem valamit, ám amikor megláttam nem az ő nevét mutatta a kijelző.

Park Chanyeol

Remélem minden rendben, válaszolj kérlek, aggódok érted.

Nagyot sóhajtva, remegő kezekkel kezdtem a választ bepötyögni neki.

Byun Baekhyun

Minden. Ne aggódj.

Pár pillanatra rá érkezett is a válasz. 

Park Chanyeol

Sajnálom, hogy így alakult. Köszönök szépen mindent, főleg a csókot.

Az utolsó szót olvasva még jobban folyni kezdtek a könnyeim, le is tettem inkább a telefont, válaszolni már nem lettem volna képes neki. A szívem őrült mód dobogott és semmi mást nem szerettem volna jobban, mint Chanyeollal lenni, Chanyeollal aludni és Chanyeolhoz bújni. De, ez nem egy tündérmese és a valóság sosem olyan szép, a való életben a jó nem mindig kapja meg a jutalmát és sokszor a gonosz győzedelmeskedik. Arcom a párnába ejtettem, vártam, hogy végre nyomjon el az álom, ami a részegségemnek köszönhetően nem sokára meg is történt.

Dominó (Baekyeol) - negyedik fejezet

Reggel ébredésnél még mindig éreztem Chanyeol szorítását magam körül, viszont már elég kényelmetlenül feküdtem így, ezért próbáltam óvatosan megfordulni, nehogy felkeltsem. Enyhén szétnyílt ajkakkal szuszogott tovább mellettem, néhány tincs a szemébe hullott, amit megpróbáltam óvatosan kiseperni onnan, mire mocorogni kezdett. 

- Jó reggelt. – Hangja kicsit rekedtebb volt és a szemét sem nyitotta még ki, engem viszont ismét csak megragadott és magához húzott.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

- Nem te voltál, hanem a gyomrom. Elég éhes vagyok. – Kuncogni kezdtem rajta. 

- Térj előbb magadhoz, aztán nézünk valami kaját. 

- Mi lenne, ha rendelnénk valamit? Nincs kedvem innen kikelni. – Felültem mellette és kinyújtóztattam magam. De még így sem bírt elengedni, mögém bújt és úgy ölelt. 

- A személyes Teddy macid lettem? 

- Örülnék neki. 

- Megnézem Minát is és akkor rendelünk valamit, lustaság. – Vigyorogva bújtam ki karjai közül és indultam el lefele. Mina épp telefonált valakivel, amit nem szerettem volna megzavarni, ezért csak leültem mellé. 

- Nagyon jó beszélőkéje van az unokatestvéremnek – vigyorgott miután letette a telefont. 

- Chanyeol rendelni szeretne. Egyébként, már most előre szólok, hogy péntekre ne tervezz semmit, mert születésnapom lesz. 

- Mi lenne, ha jönne az unokatestvérem is? Pont azért hívott, hogy régen találkoztunk és jó lenne pénteken csinálni valamit. 

- Engem nem zavar. 

- D-de akkor nem csak ő jönne. – Kicsit zavarba jött. 

- Az sem zavar. De hé, akkor már miért nem itt csinálunk valamit? Készítünk szendvicseket, veszünk valami alkoholt.

- Jól hangzik. 

- Gyere fel hozzánk – ragadtam meg a kezét és húztam magam után fel az emeletre. – Megjöttünk, most már nézhetünk valami kaját. Én is kezdek éhes lenni. 

Felkuporodtunk az ágyra, ölembe vettem a gépet és elkezdtünk éttermek után kutatni. Végül megint csak pizza lett belőle, de én nem bántam, imádom a pizzát. Chanyeol beült mögém, magához ölelt és a vállamra hajtotta a fejét. Ennél feltűnőbbek már nem is lehetnénk. Ez természetesen Minának is feltűnt, kicsit meg is lepődve ült mellettünk. 

- Baek, ha jön az unokatestvérem, jön a barátja is, aki nagyon bejön nekem – szólalt meg végül Mina, hogy ne legyen olyan kellemetlen az egész helyzet.

- Ki az? – Kicsit talán túl féltékenynek is hangozhattam, de ez korántsem az, csak nem szeretném, ha valami rossz pasiba szeretne bele, aki nem becsülné meg.

- Kyungsoonak hívják, és nagyon aranyos. 

- Megnézem én magamnak ezt a Kyungsoot. 

- Biztos kedvelnéd. És szerintem én sem vagyok túlságosan közömbös a számára. Legalább is, úgy tűnt nem vagyok az. 

- Amúgy hívhatod néhány barátnődet is. Jó lenne nekem is szocializálódnom. 

- Biztos szívesen jönnének – mosolygott a lány. 

Miután meghozták a pizzánkat és elfogyasztottuk őket, Mina el is indult haza, ám Chanyeol nem úgy tűnt, mint aki egyhamar le szeretne lépni, ezért bevetődtem mellé a kanapéra. 

- Mit nézel?

- Nem találtam még semmi jót. Esetleg megnézhetnénk valami filmet, ha van kedved, és nem akarsz még kidobni innen. 

- Maradj, ha szeretnél. Legalább van társaságom. 

- Nincs kedved este karaokézni menni? Szeretném hallani, ahogy énekelsz. Nem lehet olyan szörnyű, ha régen énekeltél. 

- N-nem is tudom. Max, ha nem valami ismert helyre mennénk. Ha Shuhei azt mondta nincs hozzá túl nagy tehetségem, akkor valószínűleg így is van. 

- Akkor nem megyünk ismert helyre. 

Chanyeol egészen estig ott maradt velem, csak átöltözni ment haza, végül rászántam magam én is, hogy készülni kezdjek. Később egy nem túl ismert karaoke bár előtt találkoztunk, ahova foglalt is boxot kettőnk számára. Még mindig tartok egy kicsit az estétől, főleg azután, hogy hallottam énekelni. De szeretném néha én is jól érezni magam, ezért megpróbálok elvonatkoztatni ettől és kiűzni az agyamból a nem oda való gondolatokat. Mivel elég feszült voltam, ezért rendeltem magamnak egy koktélt, hátha kicsit feloldódok tőle. Körülbelül a harmadik kör után kezdtem érezni, hogy talán menni fog ez nekem, addig pedig csak beszélgettünk többnyire.

Végül csak rászántam magam és bevállaltam a Like rain, like music című számot, ami a koktélok után nem is hangzott olyan borzasztóan. Elégedetten ültem le Chanyeol mellé, akin láttam a meglepődést. Nem tudtam eldönteni, hogy ez minek köszönhető. 

- Ennyire borzasztó volt? – Zavartan vakargattam a tarkómat. 

- Mi? Dehogyis! Nem tudom eldönteni, hogy a férjed botfülű, vagy csak szimplán nem szeretné, ha valamiben magabiztos lennél, de eszméletlen volt! – Ragyogó szemekkel csúszott hozzám közelebb. Igazán jól estek a szavai, adott némi önbizalomlöketet. 

- T-tényleg így gondolod? 

- Tényleg így! Nagyon szép hangod van, érdemes lenne foglalkozni vele. 

Chanyeol kedves szavai után sokkal jobban elengedtem magam és végezetül egy nagyon kellemes estét töltöttem vele el. Az végén még haza is kísért, emiatt teljesen úgy éreztem, mintha egy randiról tartanék éppen hazafele. Az ajtó előtt kicsit zavartan álldogáltam, egyik lábamról a másikra rugózva.

- Köszönöm, hogy rávettél, hogy elmenjünk. Igazán jól éreztem magam – mosolyogtam fel rá. 

- Én is jól éreztem magam veled. Ha máskor is lenne kedved elmenni, csak szólj. 

- Fogok. Akkor… Jó éjt, Chanyeol. 

- Neked is jó éjt Baek. – Megvártam amíg eltűnik a látóteremből és csak utána mentem be a házba.

Annyira boldog voltam, tényleg kezdtem magam úgy érezni, mint egy szerelmes tinilány. Fürdés után bebújtam a takaróm alá, de nem tudtam elaludni, mert a bennem lévő boldogság nem engedte. Csak forgolódtam és folyamatosan a mai nap eseményei peregtek le a lelki szemeim előtt. A párnába még éreztem Chanyeol illatát, mert habár a szobánkban aludtam már ma este, a paplant és a párnát áthoztam. Szerencsétlenségemre ez sem segített az elalvásban. Lehunytam a szemem, próbáltam álomba szenderülni, amikor meghallottam telefonom rezgését. 

Park Chanyeol

Szerencsésen hazaérkeztem, már ágyban vagyok, remélem te is. ^^ Még egyszer jó éjt Baekhyun. 

A fejemre rántottam a paplant és felsikítottam. Izgatottan rögtön pötyögni kezdtem neki.

Byun Baekhyun

Igen, bár nem igazán tudok elaludni. Annyira köszönöm a mai napot, Chanyeol. Neked is jó éjszakát.

 

Még izgatottabban mentem rá a „Küldés” gombra, majd visszatéve a telefont magam mellé hunytam le a szemem. Holnap hosszú napom lesz, mert Mina átjön megszervezni a születésnapom előkészületeit.

Reggel tényleg barátnőmre keltem, ahogy szinte a csengőnkre tenyerelt. Álmosan, kócosan, pizsamában nyitottam neki ajtót. Sokkal üdébbnek tűnt, mint amilyennek én éreztem magam. Egy Jó reggeltet elmotyogva a konyhánkat céloztam meg, hogy kávét főzzek magunknak. Félálomban készítettem magamnak müzlit is, majd bevonultunk a nappaliba, a kanapéra. Belekortyolva a kávémba éreztem, ahogy az élet belém költözik. 

- Először is, kik jönnek, Mina? 

- Jön az unokatestvérem, Jongin a neve. Az ő legjobb barátja, Kyungsoo, aki tetszik nekem. A barátaik, Jongdae, vele biztos jól ki fogsz jönni. Sehun, ő a legfiatalabb, kicsit pösze, a párja, Luhan, aki kínai. És ha már itt tartunk, Yixing is kínai, Tao és Yifan is. Yifan igazi nőcsábász, féltem a barátnőim tőle. Minseok, ő visszahúzódó, de nagyon aranyos. Junmyeon, aki szintén nagy nőfaló. A barátnőim közül jön Seoyeon, Daeun, Minseo, meg az ő barátnőik, akikkel egyetemre együtt járnak, őket én sem ismerem. 

- Ilyen sokan? – Kicsit megijedtem ennyi név hallatán, főleg, hogy még életemben nem láttam őket. 

- Ne aggódj Baek, nagyon aranyosak – biztatóan mosolygott rám. – Gondolkodtál már ételeken? Hogy miket szeretnél? 

- Igazából, nem hiszem, hogy enni jönnének, ezért csak szendvicseket szeretnék. Valószínűleg az alkohol jobban fogja motiválni őket. 

- Na és abból milyet szeretnél? – vigyorgott a lány és úgy láttam ez őt is jobban lázba hozta. 

- Nem szeretem a túl erős alkoholokat kísérő nélkül. De jöhet vodka is, whisky is, bármi, tényleg – mosolyogtam én is.

- Baek, téged könnyű pia téren kielégíteni. Ami persze jó, csak remélem nem csiccsentesz be túl hamar. Tudod, az unokatestvérem meleg és nem szeretném, hogy kellemetlenséget okozzon neked, szóval, ha rád mozdulna, vagy zaklatna, nyugodtan szólj nekem.

- Nem hiszem, hogy ilyen megtörténik, de fogok szólni – kacagtam. 

- A vendégek meghívását én majd elintézem. Hol szeretnéd tartani? Kint, vagy bent?

- Jobbnak tartom bent, mert itt tudunk zenét kapcsolni, plusz, ha elered az eső, akkor nem dől minden tervem dugába. 

- Igaz, igaz. Akkor a szendvicsekről gondoskodj te, jó? 

- Rendben. 

- Akkor én megyek is, nem zavarlak tovább, nekem is van még egy kis elfoglaltságom, de ha szeretnéd, Jonginnal holnap átjöhetünk délelőtt segítkezni. 

- Megköszönném. Várlak titeket szeretettel. – Kikísértem Minát, majd nekiláttam kitakarítani a házat, mert erre biztos nem lesz időm még holnap. Holnap már csak tényleg az estére való előkészületekkel szeretnék foglalkozni, az étellel, a dekorációval, a zenével. 

Időközben eszembe jutott, hogy jó ötlet lenne welcome drinkeket adni a vendégeknek, ezért utánanéztem az interneten, hogy miből szokták az ilyeneket csinálni. Végül egy Amaretto alapos koktél mellett döntöttem, remélem szeretni fogják. 

Délután leugrottam a boltba is, be kellett vásárolnom a szendvicsekhez és a koktélhoz is. Nem tudom hányan fognak végül jönni, mert Mina nem mondta, mennyi lány lesz, ezért huszonöt személyre elegendő italt vásároltam. Ha nem is jönnek annyian, marad a többi vendégnek belőle. Elégedetten tértem haza, majd leültem még egy kicsit tv-zni és élveztem a semmittevést. Este ismét a csengő hangjára ébredtem, az ajtóhoz tántorogtam, majd kinyitottam. 

- Chanyeol? Mit szeretnél? - Vigyorogva lebegtette meg a kezében lévő szatyrot, amiben néhány chips és csoki bújt meg. 

- Unatkoztam otthon egyedül, gondoltam átjövök hozzád. Beszélgethetünk, közben édességeket és nassolni valókat eszünk. Így se te, se én nem leszünk egyedül.

- Örülök, hogy itt vagy. Gyere be. – Arrébb álltam, beengedtem. 

- Remélem várod már a holnapot! Én nagyon izgatott vagyok. – Szemei izgalomtól csillogtak, én pedig önkénytelenül is elmosolyodtam rajta. – Már az ajándékod is megvettem, remélem örülni fogsz neki. Fogalmam sem volt róla, hogy mit kellene neked vennem, szóval… - Zavartan vakargatta a tarkóját. 

- Chanyeol… Nem azért hívtalak el a szülinapomra, hogy ajándékot vegyél nekem. Nem kellett volna, egyáltalán nem.

- De az csúnya és illetlen, ha nem hozok neked semmit. - Időközben felmentünk az emeletre, a vendégszobába megágyaztam neki. 

- Menj el zuhanyozni. – Engedelmesen felállt és lecsutakolta magát. Őt felváltva én is elmentem megmosakodni, fogat mosni, és immár tisztán bújtam be a paplan alá, amit neki készítettem oda. 

- Remélem alszol ma is velem. Nem szeretnék egyedül.  

- Mit csinálsz az év többi napján? – kacagtam. – Máskor is egyedül vagy. 

- Eddig volt lakótársam, de összeköltözött a menyasszonyával és én egyedül maradtam. Azóta beszereztem két kiscicát, de az nem ugyanolyan. Ők nem válaszolnak nekem. 

- Két kiscica? – Felcsillant a szemem. Imádom az állatokat, de Shuhei miatt azok sem jöhetnek a házba. – Mi a nevük? 

- Két kislány, az egyik Mochi, a másik pedig Kimchi. Nem túl ötletes nevek, de…

- De, nagyon aranyos neveik vannak – mosolyogva biztattam. Elhelyezkedtem az ágyban, majd ő is mellém dőlt. Most nem volt annyira bátor, mint múltkor, ezért még a takaróm alá sem furakodott át, hanem a plédet húzta magára. 

- Majd… Átjöhetnél megnézni őket, biztos vagyok benne, hogy imádnának. 

- Igen, jó lenne. Megbeszéljük majd rendben? A chipset és a csokikat is majd máskor együk meg, sajnálom Chanyeol, de annyira fáradt vagyok. Nem bírok már sokáig fent maradni. 

- Én sajnálom, hogy csak úgy beállítottam. – Nyomott egy puszit a hajamra, majd lenyomta a kis éjjeli lámpát a komódon. 

- Holnap hosszú nap lesz, aludjunk. 

- Holnap be kell mennem a céghez, de sietni fogok majd és segítek az előkészületekben. Megígérem. 

- Rendben van, Chanyeol. Mina és az unokatestvére már reggel átjönnek, úgyhogy nem leszek egyedül, ne aggódj – mosolyogtam. 

Elhelyezkedtem az ágyban, bár nem terveztem itt aludni, és megvártam, ameddig ő is kényelembe helyezi magát. Az álmosság nagy erővel tört rám és mély álomba szenderültem. 

Dominó (Baekyeol) - harmadik fejezet

Végre elérkezett a nap, amikor Shuhei elutazik. Nem akartam túlságosan lelkesnek tűnni, de a szívem mélyén örültem neki, hogy nem lesz itthon egy hétig és vélhetően nyugodtan eltölthetem az elkövetkezendő napokat. A délutánomat máris a könyvtárban kezdtem, ahol kedves barátnőmet véltem felfedezni, viszont zavarni sem szerettem volna, mert feltehetően potenciális vásárlókkal beszélgetett éppen. Feltűnésmentesen odasomfordáltam, és ameddig a vásárlókat segítette, elnézelődtem a könyvespolcok között. Olyannyira belemerülhettem az új könyvekbe, hogy ő volt az aki megkocogtatta a vállam és vigyorgó arcával néztem szembe.

- Nem vetted fel a telefont és elmaradt megint a közös filmezésünk - biggyesztette le pici ajkait.

- Sajnálom, Mina. De ha van kedved, ma este munka után bepótolhatnánk. Eljövök érted és hazafele menet veszünk valami ennivalót, popcornt és megnézünk néhány vígjátékot. Na, mit szólsz hozzá?

- Remek lenne! - Szemei felcsillantak, majd a nyakamba ugrott.

- Még sosem voltam nálatok, már nagyon szeretném látni hol laksz. A férjed otthon lesz? Őt is szeretném megismerni. Remélem jól bánik az én Baekhyunommal - borzolta össze a hajam.

- Ő... Nem lesz otthon. Igazából... Nem tudom mikor ismerkedhetnétek meg. De biztos sor kerül majd rá. Holnap dolgozol? - A lány megrázta a fejét, így fürtjei lágyan keretezték vékonyka arcát.

- Akkor mit szólnál néhány sojuhoz is?

- Naná! Benne vagyok. Könyvet is szeretnél?

- Nem, most nem azért jöttem. Megyek is, nem zavarlak tovább. Akkor este jövök. - Mosolyogva integettem neki, majd ha már úgy is a városban voltam, írtam Chanyeolnak, hogy nem-e lenne kedve velem ebédelni. A válasz rögtön érkezett is, így tíz perc múlva már Szöul belvárosának egy középkategóriás éttermében vártam rá. Elkezdtem nézegetni az étlapot és nem telt bele sok időbe, a füles is megérkezett.

- Szia - vigyorogva kukucskált be a menü és közém.

- Jól nézel ki - bátorkodtam megdicsérni, mert tényleg nagyon jól festett. Hatalmas vigyor ült ki arcára, én viszont kicsit belepirultam. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki dicsérni szokta.

- Te sem panaszkodhatsz. Bár, mindig jól nézel ki. - Ezzel azért tudnék vitatkozni.

- Remélem éhes vagy. Egy lovat meg tudnék enni.

- Olyan pici vagy, hova férne el benned egy ló? - Összeráncolta a szemöldökét, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly kérdés volt, vagy sem.

- Hidd el nekem, nagyon sokat tudok enni - vigyorogtam.

- Végre egy fiú, aki nem diétázik drasztikusan. - Drámaian felsóhajtott. Muszáj voltam mosolyognom rajta. Valahogy jól esik most a közelében lennem, kell a boldogság az életembe jelen pillanatban.

- Szeretnék elkezdeni azért edzőterembe járni, mert nem akarok elhusisodni sem.

- Szerintem te olyat nem tudnál. Ismered ezt az éttermet amúgy? Van valami ajánlatod, hogy mit csinálnak itt a legjobban? Egyáltalán miért pont olasz étterembe jöttünk? Honnan tudod, hogy szeretem? - Felkönyökölt az asztalra, állát pedig a tenyerébe ejtette.

- Szoktunk idejárni Shuheijel, igen. A lasagne isteni! Csak mertem reménykedni. Különben is, gondolom írtad volna a válasz sms-be, ha nem szereted.

- Teljesen logikus. Akkor... Lasagnét választok majd.

- Múltkor jól éreztem magam veled. Ameddig beszélgettünk.

- Igen, én is. Nagyon kellemetlen voltam? Mármint, amikor iszok, akkor nem tudom kontrollálni a nyelvem és megered, nehéz olyankor leállnom.

- Nagyon úgy tűnik nem csak akkor, amikor iszol - vigyorogtam rá. Kicsit belepirult, nekem pedig a vigyorom még tovább szélesedett.

- Zavar?

- Nem, dehogy. Beszélj nyugodtan. Én csak örülök neki.

- Van valami terved ameddig az urad nem lesz itthon? Ritkán kell csak bemennem a céghez.

- Ma az egyik barátnőm átjön filmezni meg sojuzni. Van kedved csatlakozni?

- Hogyne lenne! És mondd csak, mit szeretsz csinálni szabadidődben?

- Imádok olvasni. Szeretem a regényeket és a verseket is. Ezen kívül rajongok a zenéért is, régen szerettem énekelni, de mára abbahagytam. Shuhei szerint nincs meg a kellő tehetségem hozzá.

- Valóban? Meghallgathatnálak egyszer? Én gitározok és zongorázok, szóval van fülem a tehetséghez. Milyen könyveket szeretsz?

- Nincsen kedvencem igazán. Minden könyv másban jó, és más élményt ad. Sosem szoktam hasonlítgatni őket, csak úgy mint a verseket sem. Az éneklés meg... Meglátjuk, jó? Mióta gitározol és zongorázol?

- Már gyerekkorom óta zongorázok. Gitározni is általános iskolába kezdtem. A közepiskolában még a sulis bandában is benne voltam - vigyorogva látott neki a lasagnéjának, amiket időközben meghoztak.

- Menő lehettél akkor! Gondolom a népszerűek táborát erősítetted.

- Valami olyasmi. A lányoknál népszerű voltam, kár, hogy ők nálam nem. - Kicsit felkuncogtam ezen és az a francos bizsergés csak nem akart szűnni a gyomromban.

- Na és a fiúknál?

- Akadt pár. Még olyanok is, akik elvileg nem melegek. Szeretem az olyan kis szépségeket, mint például amilyen te is vagy.

- Chanyeol, még a végén azt fogom hinni, hogy flörtölsz velem, ami nem lenne előnyös. - Zavaromban nem tudtam rá figyelni, lesütött szemekkel a tányérom tartalmát vizslattam. Hallottam, ahogy kuncog rajtam, amitől úgy éreztem, csak még jobban ég az arcom.

- Csak megdicsértelek, már az is baj? - Állam alá nyúlt és gyengéden megemelte a fejem. Az arcomról a pírt viszont sehogy sem tudtam eltüntetni, ami nagyon zavart.

- P-pénteken szülinapom lesz. Lenne kedved elmenni valahova?

- Hány éves leszel?

- 21. Már nagykorú vagyok mindenhol. Szórakozni is mehetünk.

- Rendben. Szeretném veled tölteni a születésnapodat.

***

Lassacskán ideje volt indulni, mert Mina nemsokára végez a munkahelyén. Annyi időnk még pont volt, hogy bevásároljunk a közeli kisboltba, és utána megcéloztuk együtt a könyvesboltot. Kicsit hamarabb érkeztünk, és barátnőm meg is lepődött, hogy nem egyedül jöttem.

- Kit hoztál magaddal?

- Park Chanyeol - vigyorgott az óriás mellettem, mire Mina is elmosolyogta magát.

- Kim Mina. Igazán örvendek.

- Részemről a szerencse.

- Zavarna, ha ő is jönne velünk? - pislogtam nagy szemekkel a lányra.

- Dehogy zavarna. Minél többen, annál jobb.

Elindultunk hát hárman a házam felé, majd beérvén már dobtam is be a sojukat a hűtőbe.

- Rendeljünk pizzát! - És mivel nem jutottunk dűlőre, háromféle pizzánál állapodtunk meg. Amíg vártuk, hogy megérkezzen, elkezdtünk filmeket keresgélni. Mire a pizzáink is megérkeztek és a filmet is kiválasztottuk, a hűtőben lévő soju is megfelelő hőmérsékletre hűlt le. Befészkeltük hát magunk a kanapéra, udvariasan Minát középre engedtük. Lehet jobban is tettük, mert Chanyeol mellett semmiben sem vagyok biztos és nem szeretnék butaságot csinálni. A film végére már Mina kicsit becsiccsentett a sojuktól, de felajánlotta, hogy tegyünk be zenét, mert neki táncolni támadt kedve. És ki vagyok én, hogy elrontsam a jó kedvét? Tettem neki zenét, majd a fülessel karöltve táncra perdültek. Sokáig csak mosolyogva figyeltem őket, végül Chanyeol felhúzott a kanapéról és berángatott maguk közé. Mina kidőlt a kanapéra, mire az óriás felbátorodott és a derekamra csúsztatta hatalmas kezeit, hogy közelebb vonjon magához.

- Mesélhetnél kicsit magadról. És a házas életedről.

- Menjünk inkább fel. - Betakargattam barátnőmet és az óriással felmentünk az emeleten lévő vendégszobába.

- Mondd csak, jól bánik veled? Emlékszem, hogy enyhén kék foltos volt az arcod múltkor. - Meg is simogatta az érintett részemet, mire a gerincemen jóleső hideg futott végig.

- Mondtam neked, elég bénácska tudok lenni és megejtettem egy találkozót az ajtóval.

- Biztos, hogy csak ennyi? Figyelj... Beszélhetnénk többet. Felveszlek kakaotalkra. - Előhúzta a telefonját a zsebéből, és a kezembe nyomta, hogy írjam be magam.

- Kész is - mosolyogva adtam neki vissza a készüléket. - Olyan melegem van itt bent...

- Becsiccsentettél Baekhyun? - vigyorgott rám az óriás.

- Nem! - Kiöltöttem a nyelvem rá.

- Kíváncsi lennék milyen a részeg Baekhyun.

- Majd pénteken meglátod. Szeretnék sokat inni a szülinapomon, ha már csak egyszer vagyok 21 éves.

- Annyira tuskó az urad, hogy itt hagy a születésnapodon. El tudta volna halasztani a meetingjét.

- Miért foglalkozol vele annyit?

- Csak kíváncsi vagyok. Milyen házasnak lenni? Én is szeretnék egyszer házasodni majd.

- Nagyon jól gondold meg kit veszel el. Vannak rossz döntések, de ez kicsit túl komoly ahhoz. - Már ágyban fekve bújtam hozzá közelebb. Talán helytelen dolgot csinálok, de Shuheijjel ritkán teszünk ilyet, pedig jólesne néha, ha hozzám bújna és éreztetné velem, hogy egy picit szeret.

- Úgy hangzik, mintha te megbántad volna.

Inkább nem válaszoltam neki semmit, nem is tudtam mit kellene.

- Hogy akarsz házasodni, ha még senkid nincs?

- Nem mondtam, hogy most rögtön szeretnék – vigyorgott.

- Igaz. Szerencsés ember lesz majd a párod.

- Úgy gondolod? Igazán kedves tőled. – Bólintottam, bár nem vagyok benne biztos, hogy észrevette. A következő pillanatban mocorogni kezdett mellettem, és nem sokra rá már felettem tornyosodott, a fejem mellett könyökölt, így egészen közel volt az arca az enyémhez, amitől kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam, és ha eddig melegem volt, most még jobban éreztem a forróságot átjárni a testemben. Zavaromban azt se tudtam hova nézzek, folyton azon járt az eszem, mit szeretne most.

- Chanyeol, ez egy kicsit fura, nem gondolod? – zavartan kuncogtam, és ficegtem alatta. Meleg lehelete már a nyakam csiklandozta, egész testemen átfutott a hideg.

- Ne mozgolódj már annyit. – Végigsimított az arcomon, és egyre csak közelített felé, amitől felgyorsult a szívverésem, tudtam mire készül. Bármennyire is szerettem volna, ez már tényleg a helytelen kategóriába tartozott, ezért mielőtt még célba ért volna, elfordítottam a fejem. Éreztem a nyakamba hullani a fejét, mire nagyot sóhajtottam. Már meg is bántam, hogy elhúzódtam tőle, hisz én is pont annyira akartam, mint ő.

- Nem lenne helyes, te is tudod.

- Igazad van, ne haragudj. – Legördült rólam, mögém bújt és odahúzott magához. – Nem vagy még fáradt?

- D-de, eléggé. – Alátámasztásként kibukott belőlem egy hatalmas ásítás is. – Jó éjt, Chanyeol.

- Jó éjt Baek. - Betakargatta magukat, a takaró alatt még közelebb húzott magához, és a nyakamba hajtotta a fejét.

- Azt mondtad tudsz gitározni, és zongorázni. És énekelni esetleg?

- Fogjuk rá.

- Nem énekelnél nekem valamit?

- Ha szeretnéd.

Lehunytam a szemem, úgy hallgattam Chanyeol kellemes hangját, amitől hamar álomba merültem.