Rabod vagyok - negyedik fejezet

Őszintén szólva, nem volt sok kedvem az egész estéhez, de ha már elígérkeztem, akkor elmegyek. A beígért öltönyöm is megérkezett, bár nem tudom Chanyeol honnan tudja a méreteim, de miután felpróbáltam, rá kellett jönnöm, hogy tökéletesen passzol rám. Tényleg mindent tud rólam, bár ez nagyon zavar. Megtanítom én majd neki, hogy hogyan kell udvarolni, mert ez nem a legjobb módja.

Szeretnék csinos lenni ma este, ha már a többi napon nincs rá lehetőségem. Körbenéztem a szobában, valami használható után kutattam, de sajnos semmi eredménye nem volt, ugyan is semmi érdemleges nem akadt a kezem ügyébe. Tényleg szerettem volna szép lenni, de így csak a ruhámmal próbálkozok majd.

Este kopogtak az ajtómon, ami csak azt jelentheti, hogy Chanyeol az.

- Gyere! – Kikiabáltam neki, miközben a tükörben nézegettem magam. Azon gondolkodtam mivel tűnhetnék ki a tömegből, de nem jutott semmi eszembe.

- Annyira szép vagy. – Mögém lépett és átölelt, mintha csak a párja lennék.

Mindent összevetve nem is annyira szörnyű ahhoz képest itt nekem. Sosem tör rám, mindig kopog, igazából úgy komolyabban nem mászott még rám. Az már más kérdés, hogy nem enged ki engem ebből a szobából, és elég unalmas itt lennem, de lehetne sokkal rosszabb is. Lehetne egy erőszakos vadállat, és annyiszor erőszakolna vagy verne meg, ahányszor csak akarna.

- Nem eléggé.

- Mit akarsz még? Mit hozassak neked?

- Lényegtelen. Inkább menjünk, mert már megbolondulok napok óta ebben a szobában.

- Megígérem, ha ma jó leszel, akkor nagyobb szabadságot adok majd neked. Szeretném, ha jól éreznéd itt magad.

- Mégis valahogy rosszul csinálod. Mióta is vagyok itt? Már lassan két hete, és ki sem mozdulhattam innen. Hiányzik a friss levegő, a nap, az eső, szeretnék végre elázni, nem csak itt rohadni. Mit akarsz tőlem, de komolyan?

- Megbeszélhetnénk ezt később? Nem éppen aktuális a dolog, tekintve, hogy már kint kellene lennem, mint vendéglátó.

- Persze, gondoltam, hogy téged egyáltalán nem érdekellek.

- De, igen is érdekelsz, csak nem most! Na gyere. – Megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Persze, nem most… Meg sosem.

Igaz, nem jutottam messzire, mert csak az udvarig kellett kimenni, de végre valahára ért egy kis friss levegő is. Minden pillanatát imádtam, még ha hirtelen is érte az arcomat a nyári szellő kellemes fuvallata. Chanyeol védelmezően húzott magához, bár nem értem minek, mikor végre élvezni akartam a szabadságom, de jelen pillanatban nem is nagyon érdekelt. Majd’ kiugrottam a bőrömből, pedig csak a kertig jutottam. Mindenesetre az útvonalat megjegyeztem, hátha jól jöhet még a szökésem idejére.

- Mindenki téged bámul. – A füles kicsit erősebben fogott rá a derekamra, mire felszisszentem, mert hát nem volt éppen kellemes.

- Attól még nem kell megszorítanod. Hadd nézzenek, azért van szemük. Van alkohol is nálad?

- Bébi, hogyne lenne – vigyorgott rám. – Mit hittél? Pont itt ne lenne?

- Remélem nem bánod, ha fogyasztok belőle. – Intett, így leléptem, és megkerestem az italos pultot, ahol a legkülönfélébb alkoholos italokat lehetett felfedezni. Kicsit elidőztem ott, és válogattam közülük, hogy melyik is lenne a legalkalmasabb számomra, de sokat közüle nem is ismertem, így csak ráböktem egyre, amit szimpatikusnak találtam.

Leragadtam az italoknál, csak döntöttem magamba a finomabbnál finomabb – és a kevésbé finomabbakat is. Néztem a tömeget, tele volt tetovált, kigyúrt állatokkal, némelyik kopasz, némelyik hajas baba volt. Voltak meglepően fiatalok is, és már meglehetősen idősek egyaránt köztük.

- Szia. – A hirtelen hangtól kicsit megijedtem, észre sem vettem mikor mellém került valaki. – Elég nehéz elkerülnie a figyelmemet, hogy milyen szép vagy. – Megvillantotta tökéletes mosolyát, bár engem nem igazán érdekelt. Helyesnek helyes volt a fiú, de az én szívem már foglalt. A magas srác elém állt, így eltakarta előlem a tömeget, és kicsit jobban magához vont.

- Szia. Köszi, vagy mi.

- Mi a neved? Én Sehun vagyok.

- Baekhyun. Igazán örvendek.

- Hát még én. Bár, sajnos úgy hallottam te már foglalt vagy. – Az arca egyre közeledett az enyémhez.

- Igen, már foglalt a szívem, egy ideje.

- Akkor… Nekem semmi esélyem, azt hiszem. Milyen kár. – Az ajkai szinte már az enyémet érintették, amikor is a magas férfi eltűnt előlem, és a földre került. Észrevettem, ahogy Chanyeol püföli, pedig én nem ezt akartam. Kétségbeesetten sikongattam, hogy valaki csináljon valamit, bár nem volt sok értelme. Chanyeol és Sehun mindenki szeme láttára verekedtek össze, és ordibáltak egymással.

Végül szétszedték őket, hála istennek, Chanyeol pedig karon ragadott és berángatott a szobájába. Láttam rajta, hogy mennyire dühös, és féltem, mert szerintem képes lenne engem is megütni, habár én semmi rosszat nem csináltam.

- Mondd csak, mi vagy te? Valami ribanc? Vagy, mégis micsoda?

- T-tessék?! – Nem akartam hinni a fülemnek, hogy most tényleg leribancozott.

- Mondom, ribanc vagy? Mindenkinek odaadnád magad, csak nekem nem?!

- Nincs igazad, egyáltalán nem akartam „odaadni” magam neki! – Vészesen közeledett hozzám, én pedig összébb húztam magam, elég erősnek tűnt.

- Tényleg nem? Akkor miért nem lökted el magadtól? Ő megcsókolhatna, de én nem? 

- Csak meglepődtem! É-én sem tudom miért nem löktem el magamtól. Amúgy sem vagyok egy erőszakos típus. 

- Azt tudom. Pont ezért mászik rád mindenki. 

- Szóval, szeretnél megcsókolni? – Nem igazán mertem ránézni, csak félve pislogtam fel rá. Épp elkaptam, ahogy megnyalja az ajkát, és a szemében is felcsillan a vágy az iránt, hogy ajkaival az enyémet érintse.

- Hogyne szeretnélek már. De megmondtam neked, én addig nem érek hozzád, ameddig nem te kéred.

- És ha nem kérem, csak megteszem? – Beharaptam az ajkam.

- Nem foglak ellökni, abban biztos lehetsz.

Beletúrt a hajamba, és nem tehettem róla, de amúgy is nagyon helyes, általában kedves velem, így picit megremegtem alatta. Arcommal közeledni kezdtem felé, végül csak célba értem, és finoman megcsókoltam. Nem akartam elkapkodni, vagy rámenősnek lenni, így csak finoman csókoltam őt, és hála égnek ő sem siettette a dolgot. Nem volt erőszakos, sem követelőző, bár azt akarva-akaratlanul is éreztem, hogy mennyire élvezte a csókunkat, ugyanis merevedő férfiassága a hasamnak nyomódott. Belenyögtem a csókba, de nem akartam ennél tovább menni, így is megcsaltam már a párom. 

- Máskor ne tedd ezt, mert nem fogom bírni visszafogni magam. - Vigyorgott rám, és még nyomott egy puszit a homlokomra.

- Ne haragudj. N-nem szeretnék tovább bezárva élni itt.

- Akkor mi lenne, ha holnap elvinnélek bevásárolni? Úgy sincsen nagyon ruhád.

- Tényleg? Elvinnél?

- Csak máskor ne igyál ennyit. Mintha egy alkoholos üveget csókoltam volna. – Vigyorogva fogott rá a kezemre, és vissza kivezetett a kertbe. A megvert Sehunt azonban sehol nem láttam, bár van egy olyan sejtésem, hogy hazament, vagy éppen haza vitték. Végezetül elég jó kis partyt hozott össze ez az óriás itt mellettem. A végén fáradtan bújtam be az ágyamba, ám nem voltam egyedül. Chanyeol követett, befeküdt mellém, és el sem engedett.

- Voltál már szerelmes? – Odafordultam hozzá, kíváncsi voltam néhány dologra vele kapcsolatban.

- Sosem engedtem meg magamnak, hogy ilyen hülyeségek megtörténjenek velem. Nem szerelmet keresek, csak időszakos szexpartnereket.

- Akkor… Mi történt az előző fiúkkal?

- Mondtam neked… Hazamentek a saját városukba, és élik tovább életüket.

- Egyikükbe se szerettél bele?

- Egyikükbe se. Hülye lennék. Szeretem a szabadságot, szeretem, hogy senkinek nem tartozom felelősséggel.

- Biztos neked is lesz egy olyan valaki majd, akibe bele fogsz szeretni. És hidd el nekem, örülni fogsz neki.

- Biztos, hogy sosem lesz olyanom. Nem vagyok egy hűséges típus. Az előzőek mellett is tartottam szeretőket. Főleg, amíg beleszoknak, hogy itt vannak.

- Akkor mellettem is tartasz?

- Ebben a tekintetben különleges vagy. Nem volt időm szeretőt fogadni, mert nagyon sok a dolgom mostanában. Nem is látogattalak annyit, mint kellett volna, vagy szerettem volna.

- Remélem nem is lesz. Félek a betegségektől.

- Senki nem mondta neked bébi, hogy szexelned is kell velem, bár én örülnék neki, és te sem lennél frusztrált. Különben meg, nem kapnál el nemi betegségeket, mert mindig, minden körülmények között védekezek. De most már aludjál. Eléggé részegre ittad magad.

Magához húzott, és betakargatta magunkat. Kicsit nyugodtabb voltam, néha nagyon félelmetes itt egyedül aludnom, furcsa zajok vannak, de így nem lesz olyan borzasztó. A testemben furcsa érzések keringenek, nem tudom hova tenni őket, de nem is szeretnék jelenleg ezzel foglalkozni. Most csak aludni akarok, nagyon fáradtnak érzem magam már.