Into you (Baekyeol) - tizenegyedik fejezet

Hétfő reggel ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy a méhkirálynő Krystal hazajött. Természetesen Chanyeol sem foglalkozott velem miatta, így ismét teljes mértékben egyedül voltam az iskolában. Azonban még egy újdonság fogadott ezen a napon. Egy teljesen ismeretlen fiú ült kint a szünetben az én helyemen. Óvatosan lépkedve közeledtem felé, nem tudtam, hogyan fogadná.  

- Szia – félénken mosolyogtam a mogorván bámuló fiúra. – Új vagy itt?

- Csá. – A másik kérdésemre már nem is válaszolt, csak bólintott. Leültem mellé, elővettem a kis ételes dobozom, és nem zavartatva magam kezdtem neki az ebédemnek.

- Remélem jól fogod itt érezni magad.

- Hát, eddig nem igazán.

- Miért?

- Ha nem tűnt volna fel, egyedül voltam. Senki nem beszél velem rajtad kívül.

- Én is mindig egyedül vagyok. – Megrántottam a vállam. – Mi a neved?

- Sehun. Nem rég költöztünk a városba, szóval nem igazán vannak még itt barátaim.

- Ha gondolod, én szívesen leszek veled – bátorítóan mosolyogtam rá, mire végre ő is elmosolyodott egy picit.

- Azt hiszem, ez egy korrekt ajánlat. Legalább se te, se én nem leszünk egyedül. És mondd csak, van most valakid? – Kérdésére félrenyeltem a kajám, köhögni kezdtem, és nagy szemekkel pislogtam rá.

- T-tessék?

- Van barátod? – Vigyora még tovább szélesedett, mikor látta felforrósodott arcom. Nem tudtam mit is lehetne rá válaszolni, mert tulajdonképpen nincsen, de mégis ott van nekem Chanyeol, akivel igen sűrűn összejárunk. De lényegében ő tényleg nem a barátom.

- Honnan veszed, hogy meleg vagyok?

- Ugyan már, néztél te már magadra? Szebb arcod van, mint az összes csajnak az iskolában. – Kicsit felkacagott, bár én nem találtam olyan viccesnek. – Szóval akkor van, vagy nincs?

- Igazából bonyolult.

- Bonyolult? Hát, akkor mi lenne, ha megkönnyítenéd, és mondjuk velem randiznál? – A következő fulladásos esetem most érkezett el. – Minden egyes ilyen mondatomnál meg akarsz majd fulladni?

- Bocsánat, nem sűrűn kérdeznek ilyet tőlem.

- Hihetetlen.

- Azért annyira nem.

- Szóval, mi a válaszod?

- Kezdjük inkább barátokként, jó? Jelenleg szerelmes vagyok valakibe, csak… Neki kellene végre döntenie. Inkább nem mondom azt, hogy randizzunk, mert nem akarlak megbántani sem. De ha gondolod, iskola után elmehetnénk fagyizni. Megmutatom neked a várost is. – Bíztatóan mosolyogtam rá, ő pedig vigyorogva bólintott.

- Hogy is hívnak?

- Baekhyun.

- Figyeld meg Baekhyun, a végén úgy is mellettem fogsz kikötni. Ebben biztos vagyok.

- Sok sikert hozzá. Valahol én is reménykedem benne. Melyik osztályba jársz?

- 9/D. És te?

- 11/D. Gondolom akkor ismered Krystalt?

- Hogyne ismerném. Elég nyomulós kis lányka. Már első pillanattól kezdve megpróbált rám mászni, mivel csak mellette volt hely, így mellé ültem.

- Nem lepődtem meg ezen. – Nevettem, mire Sehun is velem nevetett.

- De úgy hallottam, neki barátja van. – A szívem összeszorult erre egy kicsit, de igyekeztem nem mutatni felé semmit.

- Van neki. De nem állítja meg semmi. Pedig… A barátja jól bánik vele, nem is az, hogy egy állat lenne.

- Mondjuk a csávó egy nagy barom, ha hagyja, hogy csalja össze vissza. Megérdemli. – Valamilyen szinten igazat adtam neki, de Chanyeol is ugyan ezt csinálja vele, azt leszámítva, hogy ő legalább csak velem csalja. Legalább is, legjobb tudomásom szerint nincs senki más. Különben is, akkor miért mondta volna, hogy szeret…?

- Igen, valóban. De kit érdekel Krystal? Inkább mesélj magadról valamit.

- Nem vagyok én olyan érdekes személyiség. Nem rég költöztünk ide Jejuról. Van egy kiskutyám.

- Kiskutya! – Felcsillant a szemem, imádom az állatokat.

- Majd találkozol vele. Csak sajnos az iskolába nem lehet elhozni.

- Hát, ide tényleg nem.

Beszélgetésünket egy dühös Chanyeol szakította meg, felrángatott Sehun mellől, és arrébb rángatott tőle. Nem tudom már megint mi a baja, de ha ilyen agresszív lesz, akkor annak nem lesz semmi jó vége.

- Te mit csinálsz? Tudod, hamar terjed a pletyka az iskolában. Nem emlékszel, hogy hozzám tartozol? Szóval randira hívogat ez a kis suhanc?!

- Chanyeol, ezt fejezd be, de azonnal. – Kitéptem a karom a szorításából. – Nem tartozom hozzád, és mi van akkor, ha randira hívott? Ki mondta, hogy igent mondtam? Különben is, mit fáj az neked? Egész nap le sem szartál, mert hazatolta a képét az a ribanc! Akkor mit vársz tőlem? Könnyű kimondani, hogy szeretlek, de azt bizonyítani is kellene, nem gondolod?

- Ő a barátnőm, úgy gondoltam megérted, hogy vele kell lennem, és nem utánad futkosni, de úgy látom, azt megteszi más helyettem.

- Persze Chanyeol, én minden szart megértek, de te! Te sosem értesz meg engem! Miért kellene vele lenned? Belehalna, ha egyik szünetben velem lennél? Komolyan, annyira fájna neki?

- 2 hétig nem volt itthon. Természetesen velem akar lenni.

- Akkor húzzál vissza hozzá. Nem érdekelsz.

- Ne merj igent mondani neki!

- Majd én azt eldöntöm, hogy kinek mit mondok.

- Iskola után beszélni akarok veled.

- Nem érek rá. – Közelebb húzott magához.

- Mi az, hogy nem?

- Az, hogy nem! Sehunnal leszek. Mivel még új a városban, megmutogatom neki egy kicsit.

- Hát ez remek. Mi vagy te?  A máltai szeretetszolgálat?

- Tudod mit? Hagyjál békén nekem. – Erősen kellett tartanom magam, hogy ne sírjak előtte, különben sem akartam sírva visszamenni Sehunhoz. – Miért akarsz ennyire szabályozni? Miért szólsz mindenbe bele? – Hiába nem akartam, csak kibuggyant egy pár könnycsepp a szememből.

- Ó, jézusom, ne sírj. – Láttam rajta, hogy nem tudja mit csináljon, idegesen túrt a hajába. Esetlenül húzott magához, és megölelt. – Hé, bébi ne már. Ne haragudj rám. Én csak… Félek, na. Itt ez az új gyerek is, simán felszedhetne, legalább neki nincs egy plusz kolonc a nyakán.

- Neked sem lenne muszáj egy másik koloncot a nyakadba venni.

- De! De igen is, muszáj.

- Akkor pedig ne csodálkozz, ha a végén Sehun mellett kötök majd ki. Bármennyire is szeretlek, nem fogom sokáig ezt bírni. Főleg, ha ennyire féltékeny leszel. Nekem erre nincs szükségem. Sosem csaltalak meg eddig, ezután sem terveztem, habár nem is jó szó az, hogy megcsalni, mert nem vagyok a párod. Csak a párod tudod megcsalni.

- Attól még téged szeretlek! – Nem is engedtem, hogy végig mondja, nincs kedvem ezt a végeláthatatlan vitát folytatni.

- Mint mondtam, az csak egy dolog, hogy mit mondasz. Bizonyítani is kellene.

- Mivel bizonyítsam? Mégis mivel?

- Tudod te nagyon jól, de azt úgy sem fogod megtenni. Úgy sem hagynád ott Krystalt miattam.

- Bébi, csak egy kicsit bírd ki, jó?

- Menj inkább vissza, mielőtt a kis sleppjével a keresésedre indul. Kezd nem izgatni a dolog.

- Mit akarsz ezzel mondani? – Láttam rajta, hogy megijedt, meg szorosabbra fogta körülöttem a karjait is.

- Kezd nem érdekelni. Sem te, sem ő, sem ez az egész. Nyilván az én hibám is, mert belementem az elején. Akkor nem kellett volna, nem szeretlek meg, és most nem lenne semmi bajom, élném tovább a kis életem, rólad álmodozva, de aztán megjelenne Sehun, és vele boldog lehetnék. Erre én idióta belementem az elején, és most itt tartok. De komolyan mondom, kezd nem érdekelni.

- Akkor majd békén hagylak, és akkor nyugodtan randizgathatsz Sehunkával. Nyugodj meg, nem zavarlak többet.

Végül pedig rám sem nézve hagyott ott, mint a legutóbbi alkalommal én őt, de van egy olyan érzésem ez most durvább, mint akkor volt. Most nem fog utánam jönni, talán pár nap múlva már nem is fogja érdekelni ez az egész dolog.

Nagyot sóhajtva mentem vissza Sehunhoz, de hogy ebből hogy magyarázom ki magam, az egy remek kérdés. Bár, nem tartozom én senkinek semmi magyarázattal, így aztán neki sem. De szerencsémre nem is igazán kérdezett semmit mikor leültem mellé, így aztán nyugodtan fejeztük be az ebédünket.