Dominó (Baekyeol) - harmadik fejezet

Végre elérkezett a nap, amikor Shuhei elutazik. Nem akartam túlságosan lelkesnek tűnni, de a szívem mélyén örültem neki, hogy nem lesz itthon egy hétig és vélhetően nyugodtan eltölthetem az elkövetkezendő napokat. A délutánomat máris a könyvtárban kezdtem, ahol kedves barátnőmet véltem felfedezni, viszont zavarni sem szerettem volna, mert feltehetően potenciális vásárlókkal beszélgetett éppen. Feltűnésmentesen odasomfordáltam, és ameddig a vásárlókat segítette, elnézelődtem a könyvespolcok között. Olyannyira belemerülhettem az új könyvekbe, hogy ő volt az aki megkocogtatta a vállam és vigyorgó arcával néztem szembe.

- Nem vetted fel a telefont és elmaradt megint a közös filmezésünk - biggyesztette le pici ajkait.

- Sajnálom, Mina. De ha van kedved, ma este munka után bepótolhatnánk. Eljövök érted és hazafele menet veszünk valami ennivalót, popcornt és megnézünk néhány vígjátékot. Na, mit szólsz hozzá?

- Remek lenne! - Szemei felcsillantak, majd a nyakamba ugrott.

- Még sosem voltam nálatok, már nagyon szeretném látni hol laksz. A férjed otthon lesz? Őt is szeretném megismerni. Remélem jól bánik az én Baekhyunommal - borzolta össze a hajam.

- Ő... Nem lesz otthon. Igazából... Nem tudom mikor ismerkedhetnétek meg. De biztos sor kerül majd rá. Holnap dolgozol? - A lány megrázta a fejét, így fürtjei lágyan keretezték vékonyka arcát.

- Akkor mit szólnál néhány sojuhoz is?

- Naná! Benne vagyok. Könyvet is szeretnél?

- Nem, most nem azért jöttem. Megyek is, nem zavarlak tovább. Akkor este jövök. - Mosolyogva integettem neki, majd ha már úgy is a városban voltam, írtam Chanyeolnak, hogy nem-e lenne kedve velem ebédelni. A válasz rögtön érkezett is, így tíz perc múlva már Szöul belvárosának egy középkategóriás éttermében vártam rá. Elkezdtem nézegetni az étlapot és nem telt bele sok időbe, a füles is megérkezett.

- Szia - vigyorogva kukucskált be a menü és közém.

- Jól nézel ki - bátorkodtam megdicsérni, mert tényleg nagyon jól festett. Hatalmas vigyor ült ki arcára, én viszont kicsit belepirultam. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki dicsérni szokta.

- Te sem panaszkodhatsz. Bár, mindig jól nézel ki. - Ezzel azért tudnék vitatkozni.

- Remélem éhes vagy. Egy lovat meg tudnék enni.

- Olyan pici vagy, hova férne el benned egy ló? - Összeráncolta a szemöldökét, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly kérdés volt, vagy sem.

- Hidd el nekem, nagyon sokat tudok enni - vigyorogtam.

- Végre egy fiú, aki nem diétázik drasztikusan. - Drámaian felsóhajtott. Muszáj voltam mosolyognom rajta. Valahogy jól esik most a közelében lennem, kell a boldogság az életembe jelen pillanatban.

- Szeretnék elkezdeni azért edzőterembe járni, mert nem akarok elhusisodni sem.

- Szerintem te olyat nem tudnál. Ismered ezt az éttermet amúgy? Van valami ajánlatod, hogy mit csinálnak itt a legjobban? Egyáltalán miért pont olasz étterembe jöttünk? Honnan tudod, hogy szeretem? - Felkönyökölt az asztalra, állát pedig a tenyerébe ejtette.

- Szoktunk idejárni Shuheijel, igen. A lasagne isteni! Csak mertem reménykedni. Különben is, gondolom írtad volna a válasz sms-be, ha nem szereted.

- Teljesen logikus. Akkor... Lasagnét választok majd.

- Múltkor jól éreztem magam veled. Ameddig beszélgettünk.

- Igen, én is. Nagyon kellemetlen voltam? Mármint, amikor iszok, akkor nem tudom kontrollálni a nyelvem és megered, nehéz olyankor leállnom.

- Nagyon úgy tűnik nem csak akkor, amikor iszol - vigyorogtam rá. Kicsit belepirult, nekem pedig a vigyorom még tovább szélesedett.

- Zavar?

- Nem, dehogy. Beszélj nyugodtan. Én csak örülök neki.

- Van valami terved ameddig az urad nem lesz itthon? Ritkán kell csak bemennem a céghez.

- Ma az egyik barátnőm átjön filmezni meg sojuzni. Van kedved csatlakozni?

- Hogyne lenne! És mondd csak, mit szeretsz csinálni szabadidődben?

- Imádok olvasni. Szeretem a regényeket és a verseket is. Ezen kívül rajongok a zenéért is, régen szerettem énekelni, de mára abbahagytam. Shuhei szerint nincs meg a kellő tehetségem hozzá.

- Valóban? Meghallgathatnálak egyszer? Én gitározok és zongorázok, szóval van fülem a tehetséghez. Milyen könyveket szeretsz?

- Nincsen kedvencem igazán. Minden könyv másban jó, és más élményt ad. Sosem szoktam hasonlítgatni őket, csak úgy mint a verseket sem. Az éneklés meg... Meglátjuk, jó? Mióta gitározol és zongorázol?

- Már gyerekkorom óta zongorázok. Gitározni is általános iskolába kezdtem. A közepiskolában még a sulis bandában is benne voltam - vigyorogva látott neki a lasagnéjának, amiket időközben meghoztak.

- Menő lehettél akkor! Gondolom a népszerűek táborát erősítetted.

- Valami olyasmi. A lányoknál népszerű voltam, kár, hogy ők nálam nem. - Kicsit felkuncogtam ezen és az a francos bizsergés csak nem akart szűnni a gyomromban.

- Na és a fiúknál?

- Akadt pár. Még olyanok is, akik elvileg nem melegek. Szeretem az olyan kis szépségeket, mint például amilyen te is vagy.

- Chanyeol, még a végén azt fogom hinni, hogy flörtölsz velem, ami nem lenne előnyös. - Zavaromban nem tudtam rá figyelni, lesütött szemekkel a tányérom tartalmát vizslattam. Hallottam, ahogy kuncog rajtam, amitől úgy éreztem, csak még jobban ég az arcom.

- Csak megdicsértelek, már az is baj? - Állam alá nyúlt és gyengéden megemelte a fejem. Az arcomról a pírt viszont sehogy sem tudtam eltüntetni, ami nagyon zavart.

- P-pénteken szülinapom lesz. Lenne kedved elmenni valahova?

- Hány éves leszel?

- 21. Már nagykorú vagyok mindenhol. Szórakozni is mehetünk.

- Rendben. Szeretném veled tölteni a születésnapodat.

***

Lassacskán ideje volt indulni, mert Mina nemsokára végez a munkahelyén. Annyi időnk még pont volt, hogy bevásároljunk a közeli kisboltba, és utána megcéloztuk együtt a könyvesboltot. Kicsit hamarabb érkeztünk, és barátnőm meg is lepődött, hogy nem egyedül jöttem.

- Kit hoztál magaddal?

- Park Chanyeol - vigyorgott az óriás mellettem, mire Mina is elmosolyogta magát.

- Kim Mina. Igazán örvendek.

- Részemről a szerencse.

- Zavarna, ha ő is jönne velünk? - pislogtam nagy szemekkel a lányra.

- Dehogy zavarna. Minél többen, annál jobb.

Elindultunk hát hárman a házam felé, majd beérvén már dobtam is be a sojukat a hűtőbe.

- Rendeljünk pizzát! - És mivel nem jutottunk dűlőre, háromféle pizzánál állapodtunk meg. Amíg vártuk, hogy megérkezzen, elkezdtünk filmeket keresgélni. Mire a pizzáink is megérkeztek és a filmet is kiválasztottuk, a hűtőben lévő soju is megfelelő hőmérsékletre hűlt le. Befészkeltük hát magunk a kanapéra, udvariasan Minát középre engedtük. Lehet jobban is tettük, mert Chanyeol mellett semmiben sem vagyok biztos és nem szeretnék butaságot csinálni. A film végére már Mina kicsit becsiccsentett a sojuktól, de felajánlotta, hogy tegyünk be zenét, mert neki táncolni támadt kedve. És ki vagyok én, hogy elrontsam a jó kedvét? Tettem neki zenét, majd a fülessel karöltve táncra perdültek. Sokáig csak mosolyogva figyeltem őket, végül Chanyeol felhúzott a kanapéról és berángatott maguk közé. Mina kidőlt a kanapéra, mire az óriás felbátorodott és a derekamra csúsztatta hatalmas kezeit, hogy közelebb vonjon magához.

- Mesélhetnél kicsit magadról. És a házas életedről.

- Menjünk inkább fel. - Betakargattam barátnőmet és az óriással felmentünk az emeleten lévő vendégszobába.

- Mondd csak, jól bánik veled? Emlékszem, hogy enyhén kék foltos volt az arcod múltkor. - Meg is simogatta az érintett részemet, mire a gerincemen jóleső hideg futott végig.

- Mondtam neked, elég bénácska tudok lenni és megejtettem egy találkozót az ajtóval.

- Biztos, hogy csak ennyi? Figyelj... Beszélhetnénk többet. Felveszlek kakaotalkra. - Előhúzta a telefonját a zsebéből, és a kezembe nyomta, hogy írjam be magam.

- Kész is - mosolyogva adtam neki vissza a készüléket. - Olyan melegem van itt bent...

- Becsiccsentettél Baekhyun? - vigyorgott rám az óriás.

- Nem! - Kiöltöttem a nyelvem rá.

- Kíváncsi lennék milyen a részeg Baekhyun.

- Majd pénteken meglátod. Szeretnék sokat inni a szülinapomon, ha már csak egyszer vagyok 21 éves.

- Annyira tuskó az urad, hogy itt hagy a születésnapodon. El tudta volna halasztani a meetingjét.

- Miért foglalkozol vele annyit?

- Csak kíváncsi vagyok. Milyen házasnak lenni? Én is szeretnék egyszer házasodni majd.

- Nagyon jól gondold meg kit veszel el. Vannak rossz döntések, de ez kicsit túl komoly ahhoz. - Már ágyban fekve bújtam hozzá közelebb. Talán helytelen dolgot csinálok, de Shuheijjel ritkán teszünk ilyet, pedig jólesne néha, ha hozzám bújna és éreztetné velem, hogy egy picit szeret.

- Úgy hangzik, mintha te megbántad volna.

Inkább nem válaszoltam neki semmit, nem is tudtam mit kellene.

- Hogy akarsz házasodni, ha még senkid nincs?

- Nem mondtam, hogy most rögtön szeretnék – vigyorgott.

- Igaz. Szerencsés ember lesz majd a párod.

- Úgy gondolod? Igazán kedves tőled. – Bólintottam, bár nem vagyok benne biztos, hogy észrevette. A következő pillanatban mocorogni kezdett mellettem, és nem sokra rá már felettem tornyosodott, a fejem mellett könyökölt, így egészen közel volt az arca az enyémhez, amitől kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam, és ha eddig melegem volt, most még jobban éreztem a forróságot átjárni a testemben. Zavaromban azt se tudtam hova nézzek, folyton azon járt az eszem, mit szeretne most.

- Chanyeol, ez egy kicsit fura, nem gondolod? – zavartan kuncogtam, és ficegtem alatta. Meleg lehelete már a nyakam csiklandozta, egész testemen átfutott a hideg.

- Ne mozgolódj már annyit. – Végigsimított az arcomon, és egyre csak közelített felé, amitől felgyorsult a szívverésem, tudtam mire készül. Bármennyire is szerettem volna, ez már tényleg a helytelen kategóriába tartozott, ezért mielőtt még célba ért volna, elfordítottam a fejem. Éreztem a nyakamba hullani a fejét, mire nagyot sóhajtottam. Már meg is bántam, hogy elhúzódtam tőle, hisz én is pont annyira akartam, mint ő.

- Nem lenne helyes, te is tudod.

- Igazad van, ne haragudj. – Legördült rólam, mögém bújt és odahúzott magához. – Nem vagy még fáradt?

- D-de, eléggé. – Alátámasztásként kibukott belőlem egy hatalmas ásítás is. – Jó éjt, Chanyeol.

- Jó éjt Baek. - Betakargatta magukat, a takaró alatt még közelebb húzott magához, és a nyakamba hajtotta a fejét.

- Azt mondtad tudsz gitározni, és zongorázni. És énekelni esetleg?

- Fogjuk rá.

- Nem énekelnél nekem valamit?

- Ha szeretnéd.

Lehunytam a szemem, úgy hallgattam Chanyeol kellemes hangját, amitől hamar álomba merültem.