A következő hétvégén Shuhei kitalálta, hogy a munkatársainak
szervez egy kerti partit. Az arcomon lévő duzzanatok már alig látszottak csak és
a hónapok során profi szinten megtanultam sminkelni is, szóval remélhetőleg
most sikerülni fog majd eltüntetni őket. A kerti parti miatt már kora reggel
talpon voltam és különféle ételeket készítettem, mind koreait, mind japánt – a
férjemre való tekintettel.
Kora estére készen lettem mindennel, a főzéssel, a
kert feldíszítésével, ezért nyugodtan mentem el fürdeni. Próbáltam nem túl
feltűnő ruhákat felvenni, nem akartam Shuheit felidegesíteni, hiszen örültem,
hogy az arcom már nem olyan csúnya. A fejemre alapozót és púdert is raktam, bár
enyhén még így is átütött a kékség. A szememet is kihúztam fekete
szemceruzával, majd a tükörbe nézve megállapítottam, hogy egész jól nézek ki
ma. Már lentről hallottam a vendégek zsibongó hangját és furcsa érzés kerített hatalmába,
mikor realizáltam, hogy valószínűleg Chanyeol is eljön ma este hozzánk. Kicsit
elmosolyodtam magamban, máris nagyobb kedvvel mentem le bájologni a társaságba.
Nem Shuhei beosztottaival van a problémám, mert kedvelem őket, sokkal inkább
azzal, hogy nem tudom mikor fogok véletlen olyat tenni, ami esetleg nem tetszik
neki.
Leérve a vendégekhez, Shuhei rögtön magához ragadott, a
derekamnál fogva húzott beljebb a tömegbe. A kezembe nyomott valami drága
pezsgőt, közben továbbra is a vendégeivel csevegett. Engem nem igazán érdekelt
miről folyt a diskurzus, sokkal inkább Chanyeol holléte izgatott. Szemmel
kutatni kezdtem utána és meg is találtam, amint éppen üdén
beszélgetett egy nővel. Nagyon jól szórakozhatott vele, széles vigyorra húzta ajkait,
aztán magához ölelt még egy pohár alkoholt. A nő végighúzta ujjait a vállától
kezdve a karja aljáig, mire Chanyeol továbbra is csak mosolygott. Nem ismertem
semennyire sem, nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, a szeméből, hogy
tetszik-e neki a nő, vagy csak udvariasságból nem löki el onnan a kezét. A
verzió nekem mindegy volt, így is úgy is belesajdult a szívem, azt viszont nem
értettem miért van ekkora hatással rám a jelenet, hiszen teljesen ismeretlen
számomra, érzéseim nem igazán lehetnek felé, csupán a szimpátiám.
- Igaz, Baekhyun? – hallottam meg Shuhei hangját egészen
közel a fülemhez.
- Hm? Tessék? Ne haragudj, kicsit elkalandoztak a
gondolataim.
- Csak annyit erősítettem meg, hogy már alig várod a két hét
múlva esedékes nyaralásunkat Tunéziába. – Magamra erőltettem egy mosolyt, mert
Tunézia valóban nagyon jól hangzott, csak nem vele.
- Igen, már alig várom. Körbenézek egy kicsit drágám, nem
sokára jövök. – Kibújtam a karja alól és mintegy „véletlen” nekiütköztem
Chanyeolnak.
- Nahát, Baekhyun-sshi. Igazán jól néz ma ki.
- Felesleges magáznod, körülbelül egy idős lehetsz velem.
Kicsit távolabb megyünk? Beszélgethetnénk – bíztatóan mosolyogtam rá, és
elindultam kifele a hátsó kertünk fele. Nem igazán érdekelt, hogy ez bunkóság a
nőre nézve, vagy, hogy ő beszélgetett vele korábban. Amint észrevettem,
Chanyeolnak sem volt ellenére, hogy inkább velem legyen, mint előző
beszélgetőpartnerével. Bocsánatkérően pislogott a lányra, majd mellém lépdelt.
- Nagyon szép házban laktok. Szerencsésnek mondhatod magad.
- Igen? És miért gondolod, hogy szerencsés vagyok?
- Szép helyen laksz, úgy tűnik a főnök oda meg vissza van
érted, legalább is a képekből az irodájában arra lehet következtetni, hogy
nagyon szeret téged. Remélem egyszer én is megtalálom majd életem párját. Jó
rátok nézni, amikor együtt vagytok.
- Hát és mi van azzal a nővel, akivel együtt voltál, mikor
neked mentem? Ő nem lehetne életed párja? – Csilingelő hangon felkacagott,
amiből arra következtettem, hogy valami butaságot mondhattam. Ez miatt kicsit zavarba
is jöttem, meglehetősen kellemetlenül éreztem magam.
- Baekhyun, ha hiszed, ha nem, nem vagyunk annyira
különbözőek. Irene igazán kedves nő, de nem nagyon mozgatnak meg a hölgyek, ha
érted mire szeretnék célozni ezzel. Sokkal inkább kedvelem a férfiakat, sőt
mondhatni csak őket preferálom. - Szórakozottan csavargatta ujjai köré a hajam, szemei csillogtak.
- A-azt hiszem értem mire akarsz célozni. Szeretsz a
férjemnek dolgozni?
- Igen, szeretek. Igazából, eddig nála szeretek a legjobban
dolgozni.
- Valóban? – Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tud valaki
kétszínű lenni. A munkahelyén megjátssza a jó főnököt és a jó embert, itthon
pedig nem normális módjára viselkedik. Nagyot sóhajtottam, ami remélem nem tűnt
fel a teljesen részeg Chanyeolnak, mert hát akármennyire is kedves, nem tudom
mennyire megbízható és különben is, miért teregetném ki a családi dolgainkat?
Alkoholtól csillogó szemekkel mosolygott rám, az ajkaival ha jól látom próbálja
formálni a szavakat, de csak nem jön ki belőle semmi. Homlokát a vállamra
döntötte, ám gyorsan arrébb húzódtam tőle, mielőtt bárki észrevehetné. Orromat
azonban megcsapta bódító parfümjének az illata, amitől enyhe szédülés jött rám.
- Baekhyun. – Olyan lágyan ejtette ki a nevemet, mint még
talán soha senki sem. A szívem vadul kalapálni kezdett, olyan hangosan, hogy
féltem talán meghallja. – Mi történt az arcoddal? – Óvatosan végighúzta ujját
az orcámon, mire rajtam jóleső borzongás futott végig. Rögtön zavarba jöttem és
fogalmam sem volt mit mondhatnék erre, mert az igazat nem akartam. Járt az
agyam, forogtak a kerekek, de semmi hihető nem jutott eszembe. Tettetett
nevetéssel csaptam a combomra és elhúztam az arcom keze alól.
- Hát tudod… Elég béna tudok lenni, aztán valamelyik nap
nekimentem az ajtónak. De annyira, hogy seggre is ültem tőle. – Idegesen
tördeltem az ujjaim, reméltem, hogy elhiszi. Nagy szemekkel pislogott, végül
egy hatalmas kacagás szakadt ki belőle, nekem pedig az idegességem kezdett
kicsit alábbhagyni. – Jól van, nevess csak, akkor nem volt olyan vicces. Fájt
ám.
- B-bocsi, ne haragudj. Aranyos lehettél. – Aranyos?
Próbálom nem félre értelmezni, amit mondott, de valahogy a szívem szeretné a
nem helyes módon gondolni.
- Visszamegyünk? Shuhei már biztos keres. És szerintem Irene
is hiányol téged – vigyorogva csíptem meg az oldalát.
- Irene csak ne hiányoljon. Sokkal jobban örülnék egy dögös
fiúnak. De menjünk, nem akarom sokáig váratni a főnököt. – Felpattant a padról,
majd lesöpörte a nadrágját, aztán én is követtem a példáját, hogy visszamenjünk
a medence mellé. A tömeg már igen csak jól érezte magát, látszott rajtuk, hogy
rengeteg alkoholt fogyasztottak. Az emberek között Irene-t is észrevettem,
amint éppen egy másik férfival flörtölget. Elég hamar túltette magát
Chanyeolon, aminek én örültem és a szavaiból kivéve a füles sem hiszem, hogy
bánná a dolgot.
Elindultam megkeresni az uramat, hogy ne legyen túl feltűnő
milyen sokáig voltam távol, ám sehol sem találtam. Nem mintha annyira bántam
volna, ezért inkább körbejártam a vendégeket és mindenkivel váltottam egy-két
kedves szót is. Magamhoz vettem néhány szendvicset is, leültem a medence mellé,
onnan figyeltem a tovább folyó eseményeket. Talán túlságosan is belemerültem a
dolgok megfigyelésébe, mert nem vettem észre mikor a férjem mellém telepedett,
hatalmas kezeit a combomra helyezte.
- Merre voltál, bébi?
- Cs-csak körbejártam az embereken. Beszélgettem azokkal
akiket ismerek. De amint látom, elég sok új ember is van a cégnél. Hogyhogy? –
Felé fordultam, hogy tartsam vele a szemkontaktust.
- Csak nem voltam megelégedve a régiekkel, ezért lecseréltem
őket jobbakra. Tudod, a változatosság jó dolog. Meg akarlak kérni, hogy holnap
intézz el az utazással kapcsolatban mindent. Erre legalább jó vagy, hogy
leszervezd az utazásainkat. A legdrágább hotelt is foglalhatod, mindegy, csak
szép legyen a kilátás és lehetőleg franciaágyas legyen a szoba. Szeretném veled
kihasználni. – Perverz vigyorra húzta a száját, én pedig tudtam, jobban járok,
ha nem ellenkezek vele. Válaszul csak bólintottam, úgy éreztem hang nem jönne
ki a torkomon.
- Felmegyek inkább, elfáradtam ma. Várlak majd. – Megragadta
a tarkóm és párnáit az enyémekhez szorította.
- Valószínűleg sokára megyek fel, ha nem vársz meg az sem
baj.
Gyorsan szedtem a lábaim az emelet felé, be a fürdőszobába
és amint becsuktam az ajtót a tövébe csúsztam. Mellkasomhoz húztam a térdeim és
a homlokommal ráhajoltam. Egyre kevésbé bírom elviselni, de hiába próbálok
megoldást találni, semmi sem tűnik elég jónak. Reménykedem benne, hogy nem ez
volt az utolsó beszélgetésem a titkárral sem, bár józanon szívesebben
társalognék vele, akkor talán nem mondana ennyire zavarba ejtő dolgokat. Szinte
a fülembe csengett, ahogy kiejtette az aranyos
szót, ezzel talán hamis illúziókba kergetve engem. Tisztán a szemem előtt
lebeg, ahogy ragyogó bogárszemeivel az arcom fürkészi, talán érzelmek után
kutatva rajta, amiket az utóbbi évben megtanultam elrejteni. Megráztam a fejem
és igyekeztem elkerülni a továbbiakban a rajta való gondolkodást.
Lassan toltam
fel magam a földről és megnyitottam a vizet, hogy egy nyugtató, forró fürdőt
vehessek. Lassan ereszkedtem bele a kádba és az agyam kizárt minden nem oda
illő gondolatot. Végre szerettem volna semmire nem gondolni, élvezni a forró
vizet, ami jelenleg körülölelt. Fáradt voltam, lelkileg és testileg is. Kicsit
bele is bóbiskoltam a vízbe, ezért a legjobb döntésnek azt láttam, ha kiszállok
és bedőlök az ágyba. Talán fél órája fekhettem az ágyban, mikor az ajtó
nyitódására lettem figyelmes. Csodálkoztam, mert lentről még jócskán lehetett
hallani, hogy az emberek a kertünkben vannak és nem értettem mit keres itt
Shuhei. Lassan megfordultam, viszont a szemeim tányérméretűre nyíltak, mert az
előttem álló férfi nem a férjem volt.
- Chanyeol! Mit keresel te itt, a hálószobánkba?
- Baekhyun? É-én… A wc-t kerestem, de eltévedtem és úgy
gondoltam, benézek minden helyiségbe, hogy majd akkor kiderül melyik az. – Zavartan
vakargatta a tarkóját, egyik lábáról a másikra rugózott. Vissza kellett fognom
magam, hogy ne nevessek fel hangosan, de nem akartam még inkább zavarba hozni.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és megmutattam neki a wc-t. Úgy gondoltam,
amint végzett lemegy majd vissza, ehelyett nem zavartatva magát vissza bejött a
szobába.
- Chanyeol… Mit szeretnél? Fáradt vagyok és szerintem Shuhei
nagyon nem értékelné, ha itt találna téged.
- Csak olyan kevés ideig voltál lent velem, szeretnélek még
egy kicsit elrabolni magamnak. Szeretnélek megismerni. Új vagyok még a
városban, nincsenek barátaim, te viszont nagyon aranyos fiúnak tűnsz és talán
te lehetnél a megfelelő személy erre a posztra.
- Nagyon sokat ittál, részeg vagy. Nem kellene itt lenned.
- Megígérem, hogy békén hagylak és kimegyek, ha te is
megígéred nekem, hogy pénteken eljössz velem kávézni. – Nagyot sóhajtottam,
annyira szerettem volna elmenni vele. Csak fogalmam sem volt milyen indokkal
mehetnék ki Shuhei ellenőrzése nélkül. Mondjuk mindig piszkál, hogy edzhetnék,
mert nutella testem van, ez lehet egy jó kifogás is és tényleg le is járhatnék
edzeni, ideje lenne foglalkoznom a testemmel és az egészségemmel is.
- Add ide a telefonod. Beírom a számom és megbeszéljük majd
mikor. – Hónapok óta először igazán elmosolyodtam, éreztem, hogy az élet
visszaköltözik belém. Amint beírtam a számomat, visszajuttattam hozzá a
telefonját, ő pedig jó éjszakát kívánva elhagyta a hálószobát.
Megmagyarázhatatlan
boldogság futott át rajtam, legszívesebben sikoltottam volna örömömben, de a
paplanomba harapva gurguláztam az ágyban. Már-már kezdtem úgy érezni magam,
mint egy 15 éves tinilány, akit a kiszemeltje éppen randira hívott, ámde
gondolatban fejbe csaptam magam, miszerint nem kellene túlságosan beleélnem
magam, hiszen ő is barátként említett meg engem. Igazából nekem a barátsága is
elég, sőt több, mint elég, mert barátokból sem bővelkedem. Minán kívül nincs
olyan ember, akit annak tudnék hívni. Viszont Chanyeol más – valami van az
aurájában, egyszerűen megmagyarázhatatlan, de vonz magához. Izgatott voltam és
ha akartam volna sem tudtam volna ezt eltakarni.
Másnap reggel Shuhei ágyba reggelivel várt, ráadásul a
kedvencemmel. Meg is lepődtem, régen nem csinált már ilyet, ám ez kicsit
megmelengette a szívemet.
- E-ezt miért kapom? – Zavartan pislogtam rá, fogalmam
sincsen miért lett hirtelen ilyen kedves velem.
- Megérdemled. Jó fiú voltál tegnap. Úgy néz ki, kezded
megtanulni, hogy hol a helyed, bébi.
- Sosem csalnálak meg. Te is tudod.
- Én ebben csak reménykedek. Nem hiszem, hogy szeretnéd ezt
a jólétet magadtól ellökni, szóval viselkedj jól Baekhyun. Bízni akarok benned.
Ennek pedig a legjobb módja, hogy bebizonyítsd, egyedül hagylak egy hétre. Néhány
üzlettársammal külföldre kell utazunk, ahova senkit nem vihetek magammal, ezért
kénytelen vagy itthon maradni. Addig rendezkedj Tunézia-ügyben és viselkedj.
Megtudom, ha rossz leszel és nem szeretnélek folyton büntetni, nekem sem esik
jól – simít végig az alkaromon. Úgy gondolom ez a reggel nem is lehetne jobb. A
kedvenc ételemmel az ágyban közli velem, hogy egy hétig egyedül maradok. Még
indokot sem kell kitalálnom, hogy hova szeretnék menni.
- Nem leszel itthon a születésnapomon akkor?
- Sajnálom bébi. Majd hozok neked ajándékot. – Én nem bánom
annyira, amúgy sem szerettem volna idén is vele tölteni. Megkérdezem Chanyeolt
és Minát, hátha ráérnek velem ünnepelni. Talán túl izgatott is lettem, de a
fejemben már jobbnál jobb tervek gyülekeztek, amiket szeretnék megvalósítani és
végre élvezni azt a napot, ami eredetileg csak rólam szólna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése