Dominó (Baekyeol) - kilencedik fejezet

Mint mindennek, az egy hetes nyaralásunknak is vége szakadt, így szombaton este hat órakor már a saját ágyamban feküdtem, frissen megfürödve, Shuheijel az oldalamon. 

- Holnap és holnapután biztos nem alszom itthon bébi. Sok volt az egy hetes kiesés, rengeteg elintézni valóm van a cégnél. 

- R-rendben. Shuhei… Holnap én sem szeretnék itthon maradni. Egyik barátnőmnél szeretnék aludni. 

- Bébi, ameddig nem pasikkal vagy egy légtérbe, addig nem zavar. Ki az a lány? 

- Tudod, a könyvboltos lány, Mina. 

- Igen, igen, persze. – Legyintett, majd leoltotta a kislámpát. – Gondolom te is fáradt vagy, aludj. 

Nem kellett kétszer mondania, amint a fejem a párnával érintkezett, már aludtam is.

***

Másnap kora este csöngettem a Chanyeol által megadott címen, izgatott voltam, hogy két hét elteltével ismét láthatom. Idefele jövet természetesen azért Minának is írtam, hogyha Shuhei megkeresné, akkor mondja, hogy nála vagyok. 

Az ajtó hirtelen kinyílt, amin egy kicsit kócos, fáradt, ám de még így is nagyon helyes Chanyeol lépett ki, majd rögtön magához ölelt. Beszippantottam az illatát, a hátára vezettem a kezeim, úgy kapaszkodtam elnyűtt pólójába. Hiányzott. Tudtam, hogy ez helytelen és nem szép a férjemmel szemben, de az engem ölelő férfi teljesen elvette az eszem. 

- Hiányoztál. – Ő szólalt meg először azon a kellemesen mély hangján, nekem pedig ennyi is elég volt, máris jóleső hidegrázás futott át rajtam. 

- Te is hiányoztál nekem. Kimondva még szebb, mint mikor írtad – mosolyogtam fel rá. Megfogta a kezem, finoman beterelt a nappalijába. Körbemutogatta a lakását, ami nagyon szép otthonos volt, utoljára hagyva a hálószobát. Szép tiszta volt, rendezett. Őszintén, nem erre számítottam tőle, azt hittem sokkal rumlisabb lesz, de kellemes meglepetés ért ez miatt. 

- Milyen volt Tunézia? 

- Nagyon jó! Csodaszép ország. Egyszer mindenképpen menj el, ha van rá lehetőséged. 

- Nem hiszem, hogy nekem lesz valaha ennyi pénzem, szóval maradnak az internetes képek. 

- Megmutogassam az enyéim?

- Még szép! – Megmutattam neki mind a kétszázötven képet, amit csináltam, magamról, a tengerpartról, nevezetességekről, Shuheijel közös képeim is voltak, amikre kicsit fintorogva válaszolt. 

- Odaadom az ajándékod, remélem örülni fogsz neki. Elhoztam a párját, szóval ebben fogok aludni majd. – Mosolyogva nyújtottam át neki az ajándéktáskát, amiben elhoztam neki a számára vásárolt pólót, majd mikor kivette belőle és meglátta, boldogan borult a nyakamba, még egy puszit is kaptam. 

- Annyira aranyos, úgy tetszik! Köszönöm Baekhyun. Fel is próbálom! – Vigyorogva kapta le magáról a pólóját, zavarba hozva ezzel engem, majd felvette a tőlem kapott pólót. A méret tökéletes volt neki, örültem is, hogy eltaláltam. 

- Nagyon jól áll neked, Chan – mosolyogtam. – Jobban, mint nekem. 

- Ezt az egyet nem tudom elhinni. Mutasd meg nekem, kérlek. 

- Este úgy is látod! – Vigyorogva terültem el az ágyán, majd ő is bedőlt mellém. A mellkasomra helyezte a fejét, az oldalamat cirógatta, nekem pedig nyelnem kellett egyet, hogy véletlen se szökjön ki egy nyögés a torkomon.

- Vettem néhány sojut és erősebb alkoholokat is. Plusz, rendelünk majd valami kaját, jó? 

- Folyton rendelsz… Miért nem főzöl sose? 

- Nem is tudok főzni. 

- Megtanítsalak? Csak néhány alap dolgot? 

- De nem ma. Ma iszogatunk. Rendeljünk pizzát, gyere. 

Meg is rendeltünk a pizzáinkat, de nem vártuk meg, míg megérkezik, elkezdtünk iszogatni. Nagyon nem bírom az alkoholt, hamar becsiccsentek és most sem volt ez másképp. Mivel a pizzát hamar kihozták, azt még józanon vettük át, de mire elfogyott már nem teljesen voltam beszámítható állapotban. 

- Szóval elmondod akkor, amit nem akartál kakaon? 

- M-mire gondolsz? 

- Ó, tudod te nagyon jól Baekkie. – Alkoholtól csillogó szemekkel bújt hozzám közelebb, az ölembe téve a fejét. Beletúrtam göndör, barna hajába, ami olyan selymes volt. – Hogy miért nem hiszed el nekem, hogy kedvellek? – A szívem beleremegett, annyira szépen hangzik a szájából. 

- Senkinek nem hiszem el, ha esetleg tényleg kedvelne és szeretne velem barátkozni. Minának is nagyon sok idejébe tellett, mire hittem neki. Nem tudom, igazából Shuhei az, aki miatt nehéz elhinnem. Sose biztatna, vagy bátorítana, sose mondja azt, hogy jól csinálok valamit, csak azt, ha rosszat. Sose dicsér meg, mindig azt mondja, hogy engem úgy sem tudna senki sem szeretni. Én pedig elhiszem neki, hogy semmihez nem értek. De, ha összejön az egyetem, talán lesz egy kis sikerélményem. Hihetetlen számomra, hogy egy olyan férfi, mint te, érdeklődhet irántam. 

- Komolyan kérdezem tőled, miért vagy még együtt ezzel a féreggel? – Feltornázta magát törökülésbe mellém. – Érdeklődöm irántad, nagyon is. Már az elejétől kezdve felkeltetted a figyelmem, annyira ártatlanul ültél ott a volt főnök irodájában, rögtön megtetszettél. De tudom, hogy nem vagy egyedülálló. Ha rendes lenne a párod, sose rondítanék bele a kapcsolatotokba, de még mindig nem érdemel meg, én sokkal szebben bánnék veled. Én értékelnélek. 

- Szerintem szeret engem. Csak… Rosszul fejezi ki. – Nagyot sóhajtottam. Hiába próbáltam nem megkedvelni az óriást, annyira aranyos és kedves volt velem, hogy szinte lehetetlen. Tudom, hogy helytelen, de nem igazán érdekel. Természetesen, nem vagyok a megcsalás híve, és annyira durva dolgokban nem is lennék benne, de ahogy egyre több alkohol fogy, egyre inkább szeretném megcsókolni Chanyeolt, vagy azt szeretném, ha ő csókolna meg. – Átöltözök inkább. Kezdek nagyon zavarba jönni. – Kitrappoltam az előszobába, ahol a cuccaimat hagytam, majd magamra húztam a Rilakkumás pólót, és meztelen lábakkal, nadrág nélkül tértem vissza Chanyeolhoz. 

- Ugye tudod, hogy ezzel nem könnyítetted meg a helyzetem? – Éhes tekintettel mért végig, elidőzött a combomon, még az ajkait is megnyalta. 

- Hozol még inni? – Szó nélkül állt fel és behozta a whiskyt. Na, ha eddig kicsit becsípve éreztem magam, most nagyon részeg leszek. Töltött egy keveset a poharamba, majd a sajátjába és egy szusszantásra lehúzta, én pedig követtem. Kirázott a hideg tőle, a szemeim is összeszűkítettem, annyira rosszul érintett hirtelen az erős ital.

- Édes vagy – vigyorgott Chanyeol és közelebb húzta magát hozzám. – Mi lenne, ha játszanánk valamit? 

- M-mit szeretnél te játszani? 

- Felelsz, vagy mersz? 

- Nem lesz unalmas ketten? 

- Biztos vagyok benne, hogy nem! Kezdd! 

- O-oké. Chan, felelsz, vagy mersz? 

- Merek – perverz vigyorra húzta ajkait, ám nem jó emberrel kezdett, mert én nem fogok neki mocskos fantáziájú dolgokat kitalálni. 

- Igyál meg két pohárka whiskyt egymás után. – Tudom, nem valami ötletes, de fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék neki. Megcsóválva a fejét, kölcsönkérve a poharam lehúzta egymás után az italt.

- Baek, felelsz, vagy mersz? 

- Felelek. 

- Aww… Ünneprontó. – Csalódottan biggyesztette le ajkait, majd törni kezdte a fejét, hogy mit kérdezhetne tőlem. – Legyen… Mikor szexeltél utoljára? – Természetesen a kérdését meghallva, az arcom vörösebb lett, mint egy pipacs. – Ha nem válaszolsz, vetkőzhetsz. És tekintve, hogy nem sok ruha van rajtad, azt hiszem, nagyon fogom élvezni az estét. 

- Szerdán. 

- Merek, Baek, én megint merek. 

- Akkor, csak hogy kicsit fair legyen a játék, vetkőzz. Vedd le a nadrágod, hogy közel azonos számú ruhadarab legyen rajtunk. – Nem zavartatva magát, lekapta magáról a nadrágot, eldobva azt a szoba sarkába, így most már egy alsónadrágban ült előttem és az egyen pólónkban.

- Remélem most már mersz Baek. – Félénken bólintottam, bár már abban a pillanatban éreztem, hogy rosszul tettem. – Végre. Mutasd meg milyen szexi is tudsz lenni, és lejts öltáncot – vigyorgott fültől fülig, rajtam pedig kicsit eluralkodott a pánik. 

- Ihatnék előtte vagy két-három pohárral? 

- Ahogy jól esik, Baekkie. – Remegő kezekkel nyúltam a whiskys üvegért, hogy töltsek magamnak belőle, majd egymás után döntöttem magamba három pohárral belőle. A meleg és a hirtelenség miatt nem igazán volt ez jó ötlet, mert nagyon hamar beütött, de legalább némi bátorság költözött belém. Chanyeol még zenét is kapcsolt is nekem, mire én lágyan ringatni kezdtem a csípőm, majd egy komplett öltáncot lejtettem a colosnak. Ráfogott a csípőmre, el sem szeretett volna engedni, ráhúzott az ölére, én pedig tisztán éreztem a nem kis merevedését. Felszakadt belőlem egy sóhaj, ráborultam Chanyeol mellkasára. 

- E-ennyire jó lettem volna? 

- Menjünk be a szobámba. – Bólintottam, aztán bementünk az említett helyiségbe. Elterült az ágyán, magára húzott, kezeit még a pólóm alá is bevezette. Finoman fordított maga alá, ajkaival vészesen közeledett felém, de már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy elhúzódtam tőle, most nem szeretnék. Türelmesen vártam, mígnem megtörtént a csoda, puha párnáit az enyémre tapasztotta, majd lassan mozgatni kezdte őket. Hajába túrva viszonoztam, sőt, egyre szenvedélyesebben csókoltam. 

Ajkaimtól eltávolodva, nyakamat és kulcscsontomat is csókokkal hintette be, agyamat elöntötte a rózsaszín köd, szinte fel sem fogtam mit csinálunk éppen. Csigalassúsággal húzta le rólam a pólót, így már csak egy alsónadrágban feküdtem alatta. Nem habozott tovább, egyből lecsapott mellbimbóimra, amit én apró nyögésekkel díjaztam. 

Hirtelen csapott belém a felismerés, hogy nem éppen a jó irányba haladunk, ezért igyekeztem kibújni Chanyeol alól, de erősen tartott. 

- C-Chan, kérlek. Nem helyes, amit teszünk éppen. 

- Tudom! De annyira felizgatsz, Baekhyun. Fogalmad sincs róla mennyire akarlak téged. 

- Nem akarom megcsalni Shuheit, bármennyire is gyűlölöm. 

- Ne csald meg akkor, hagyd ott. – Közelebb fészkelődött a lábaim között hozzám, ágyéka érintette a fenekem, így még jobban éreztem izgalmát. Áthajolt felettem, ismét kezei között tartva a pólómat, majd, mintha magamtól nem tudnék öltözni, rám adta. Ismét felém hajolt, újabb csókban forrtunk össze, az én lelkemből pedig hihetetlen boldogság szabadult fel, nyakát átkarolva húztam magamhoz közelebb, még a lábaim is átkulcsoltam a derekán. 

- Remélem hamar lenyugszok. 

- Én nem bizakodom saját magamban, főleg, ha így szeretnél mellettem aludni. – Ismét a hátam mögé bújt, magához húzva engem, egy vékony takarót terített magunkra, végül belecsókolt a hajamba. 

- Nem vagyok még álmos. 

- Én sem, de szeretek így feküdni veled. 

- Én is – alig hallhatóan suttogtam. A lelkemben egyre inkább éreztem, hogy tényleg ott kellene hagynom Shuheit, mert akivel nekem lennem kell, az itt fekszik mögöttem. Éreztem, ahogy kezeivel az enyém után kutat, majd meglelvén azt, összekulcsolta ujjainkat. Ajkaival arcom érintette, én pedig úgy fordítottam a fejem, hogy számat érintse. Minden gondolatom akörül forgott, hogy ez az amit mostantól szeretnék, minden reggel, minden este, sőt, még nap közben is.