Reggel ölelő karok között ébredtem, ám sajnos nem magamtól,
hanem az ajtón beszűrődő hangokra. Chanyeol finoman betapasztotta egyik kezével
a szám, még jobban magunkra húzta a plédet, óvatosan simogatva a hátam. Shuhei
kopogtatott megállás nélkül.
- Engedj be, Baekhyun. Beszéljük meg, kérlek! Soha többet
nem csinálok ilyet! – Meg sem szólaltam, levegőt is alig mertem venni. – Kérlek
bébi. Csak annyira felidegesített, amit láttam! Hadd nézzelek meg. – A könnyeim
utat törtek maguknak, elvettem a szám elől a colos kezeit, nem szerettem volna
megfulladni. Pár perc múlva abbamaradt a kopogtatás, ezért úgy gondoltam, hogy
elment.
- Le kellene fertőtleníteni. Istenem, hogy volt mersze
hozzád érni? Annyival apróbb vagy, mint ő, hogyan tudnád megvédeni magad? Olyan
dühös vagyok még mindig! – Hirtelen ült fel és beletúrt a hajába.
- Mindegy, már megtörtént. Túléltem ezt is valahogy, mint
ahogy az eddigieket is.
- Mióta tart? Mióta ver téged?
- Úgy másfél éve. Nem tudom.
- Soha többet nem hagylak itt ennél a vadbaromnál.
Összeszedjük a cuccod, gyere. Gyorsan!
Az utasításait követve előszedtem a bőröndjeim meg az
utazótáskáim, majd amilyen gyorsan csak tudtunk minden cuccomat összepakoltunk.
Mivel elég sok holmim van, taxit hívtunk, amibe lehet pakolni is, majd végleg
magam mögött hagytam Shuheit, a lakásával együtt. Természetesen, mivel féltem,
hogy meglátnak, a meleg ellenére nagy méretű, kapucnis pulcsiban voltam, az
arcomat próbáltam a lehető leginkább eltakarni.
- Chanyeol. Nem lesz jó ötlet, ha nálad maradok. Tudja hol
laksz, a beosztottja voltál. Figyelj, felhívom Minát. Talán maradhatok nála?
Esetleg, ha nem zavar téged, ma este itt alhatna.
- Igazad van. Rendben, hívjuk fel Minát. De mindenképpen
áruld el, hol lakik. Majd keresek egy másik lakást, amit nem ismer Shuhei sem,
ahova össze tudunk költözni. Csak ahhoz spórolnom kell egy kis pénzt majd.
- Természetesen ketten fizetjük majd. Remélem megkapom a
munkák közül valamelyiket.
- Biztosan megkapod, Baek. Ne aggódj.
- Remélem. Sajnálom, hogy ennyi problémát okozok neked.
- Egyáltalán nem okozol sok problémát.
Megérkezve hozzá rögtön felhívtam Minát, hogy ha tud, akkor
este ugorjon már át Chanyeolhoz, mire ő boldogan mondott igent. Már amúgy is
szerettem volna vele találkozni, mert nagyon régen nem láttam, kíváncsi vagyok,
hogyan állnak most Kyungsooval. Ám mivel ma találkoznak, ezt akár Kyungsootól
magától is megkérdezhetem, ugyanis ő is jön majd vele. Bár, az nem tudom
mennyire lenne jó ötlet, pont elég, hogy Chanyeol meg Mina ilyennek lát, de már
hamarabb megbeszélték ketten, hogy találkoznak és együtt töltik az egész estét,
minthogy én felhívtam, hogy találkozzon velem.
Shuhei egész nap hívogatott, és sms-ekkel bombázott, még a
kakaotalkra is írt, nem hagyott egy percig sem nyugton. Kikapcsolni csak azért
nem akartam, mert ha Mina véletlen hív, akkor el tudjon érni. De amint rendbe
jön az arcom, első dolgom lesz lecserélni a telefonszámom. Nem akarom Chanyeolt
ugráltatni ezzel, pont elég baja van gondolom nélkülem is.
A nap végére már megelégeltem Shuhei hívogatásait, ezért
dühösen vettem fel a telefont.
- Hagyjál már végre békén! Nem vagyok rád kíváncsi. –
Remegett a hangom, féltem, hogy mi lesz, ha idejön Chanyeolhoz.
- Miért nem vetted fel
egész nap? Tudod nagyon jól, hogy hozzám tartozol! Az én tulajdonom vagy, fogd már fel!
- Nem tartozok
hozzád! Nem vagyok a tulajdonod Shuhei, értsd meg. Eddig elhittem neked
mindent, amit hozzám vágtál, hogy semmire nem vagyok jó, és senki nem tudna
szeretni. De elegem van ebből, belefáradtam, nem szeretném, hogy ha ezek után
is kapcsolatban állnánk egymással. El szeretnék válni tőled, külön költözni. A
cuccaim ma már elhoztam, nem kell fáradnod azzal, hogy találkozzunk még.
- Hogy mit csináltál?!
Ezt nem telefonon fogjuk megbeszélni. Merre vagy?
- Ne gondold, hogy
majd megmondom merre vagyok. Félek tőled, rettegek, nem vagyok boldog
melletted. Nem szeretnék többet veled bármi nemű kapcsolatban állni.
- Azt kérdeztem merre
vagy, ribanc?!
- Ne nevezz ribancnak, és mint mondtam, nem mondom meg. Ne
hívogass többet. Le fogom cserélni a számom is, hogy még véletlen se tudj megkeresni.
Rányomtam a telefont, és akkor jutott eszembe, hogy le is
tudom tiltani a számát. Gyorsan megkerestem a funkciót rajta, és tiltólistára
tettem a számom. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem miután végre abbamaradt a
folyamatos csörgés.
- Baek, kicsi, beszélhetnénk? – Bólintottam, majd leültetett a kanapéra. Tudtam miről szeretne beszélni, ezért a felesleges köröket elkerülve magamtól kezdtem neki mesélni. Elmondtam neki is töviről hegyire, amit anno Minának is,
ő pedig figyelmesen hallgatott. – Milyen putris helyen voltál te?
Zavartam ficegtem mellette, nem akartam neki erről beszélni.
Egyáltalán nem szerettem volna, mert a múltam már a múltam, igaz, nagyban
hozzátett a jellememhez, de talán ez miatt örökre elveszíthetem Chanyeolt, és
akkor végképp egyedül maradok.
- Félek elmondani.
- Baek, nem tudsz nekem olyat mondani, ami miatt
gyűlölnélek, vagy elhagynálak. Kivéve, ha gyilkos vagy. De akkor már rég nem
itt lennél, hanem börtönben, szóval ki vele. Hidd el, hogy te is
megkönnyebbülsz majd utána.
- Most ezt mondod, de ha elárulom, lehet, hogy tényleg nem
fogsz velem többet szóba állni.
- Kérlek kicsi, itt vagyok veled. Mondd el nekem.
- Hát jó, legyen. – Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem az
életem mesélésébe, bízva abban, hogy nem áll fel a közepén, és nem küld el
innen. – Tudod, volt egy bátyám, de tizenöt évesen találkoztam vele utoljára.
Az apámat sosem ismertem, még a születésem előtt ott hagyta anyámat egy másik
nőért. Tizennégy voltam, mikor anyám meghalt, így a bátyámmal együtt az utcára
kerültem. Még egy évig együtt voltunk utána, próbáltuk túlélni, de aztán
felszívódott valahova, nem tudom hova.
Haragudtam rá nagyon sokáig, hogy miért nem vitt magával, akkor nem kellett
volna prostinak állnom. Két évig csináltam folyamatosan, aztán ismerkedtem meg
Shuheijel. Ő is az egyik kuncsaftom volt, aztán ahogy egyre többet
beszélgettünk, beleszerettem. Végül, egy nap fogta magát, és hazavitt. Két és
fél évig normális volt, boldogok voltunk. Imádtunk utazgatni, és Amerikában
hirtelen döntés volt, hogy összeházasodjunk. Ez volt két és fél éve. De aztán
nem tudom mi történt. Bekattant neki valami, elkezdett gyanúsítgatni, hogy én
megcsalom. De esküszöm, én sosem csaltam meg! Nem lennék rá képes. Mikor
először megütött teljesen le voltam döbbenve, fogalmam sem volt, hogy mit
kellene csináljak. Azóta is csak reménykedtem, hogy egyszer hátha megváltozik,
de semmi jelét nem látom ennek.
Kifújtam a levegőt magamból. Láttam Chanyeolon a
megdöbbenést, de ezen kívül mást nem tudtam kiolvasni a szeméből. Mikor még
percek múltán sem mondott semmit, idegesen túrtam bele a hajamba.
- Mondj már valamit, kérlek. Kezdem kellemetlenül érezni
magam.
- Tizenöt évesen vesztetted el a szüzességed, egy idegen
pasival? – Bólintottam. – Prostituált voltál? – Ismét csak bólintottam, nem
tudtam mit mást csinálni. – Figyelj Baek. Ami volt, elmúlt. Én elhiszem neked,
hogy sosem csaltad meg, nem tűnsz olyannak. Csak azt sajnálom, hogy az első
alkalmad volt személytelen, és valószínűleg a pasi nem értékelt téged eléggé.
- N-nem zavar?
- Nem mondom, hogy nem zavar, mert nem akarok neked hazudni, de tudom, hogy már abbahagytad, és biztos vagyok benne, hogy nem csinálnád még egyszer. Különben is, gondolom nem azért csináltad, mert úgy tartotta kedved.
- Persze, hogy nem! Sosem csináltam volna magamtól. Nem lett
volna ingerem hozzá.
- Élvezed te még a szexet? – Meglepett a kérdésével, kicsit
talán bele is pirultam.
- Most, hogy nem három-négy partnerem van egy nap, és
Shuheijel is voltak kihagyásaink, élvezem. De eleinte egyáltalán nem.
Túlságosan hozzászoktam.
- Huh, megnyugodtam. Nem lenne jó, ha a szeretkezéseink
alkalmával nem élveznéd. – Még a nyálam is félrenyeltem, köhécselni kezdtem, mire ő finoman ütögetni kezdte a hátam. – Most mi az? Úgy gondolom te is kedvelsz engem, én
pedig odáig vagyok érted, Baek, azért ez elég feltűnő. Ha összejövünk,
valamikor azért szeretnék testileg is közel kerülni hozzád, nem csak lelkileg.
- Igen, tényleg feltűnt nekem is, hogy nem éppen barátként
közeledsz felém. Csak nem számítottam rá, hogy ilyen nyíltan kimondod.
- Bocsi – vigyorgott rám. – Ami a szívemen az a számon.
- Igazad volt, tényleg könnyebb most már a lelkemnek.
Köszönöm, hogy meghallgattál és, hogy nem löksz el magadtól.
- Ne is beszéljünk róla többet. Most már minden rendben
lesz, ígérem neked.
- Jó. Hiszek neked. – Hirtelen kordult meg a gyomrom, mire
Chanyeol nevetni kezdett.
- Úgy hallom, éhes vagy. Gyere, nézzünk valami kaját.
Mivel nem volt otthon semmi, nekiálltunk közösen főzni. Ha
már úgy is megígértem neki, hogy megtanítok neki néhány dolgot, így miért ne kezdhetnénk
akár most? Végül bibimbapot csináltunk, amit nem olyan nehéz elkészíteni, és
még finom is. Mondjuk, nekem ami kaja, az jöhet, nem vagyok válogatós, mindent
szívesen megeszek. Leültünk az asztalhoz, majd szó nélkül falatozni kezdtünk.
- Holnap mire hazaérsz munkából csinálok neked valami
finomat. Mit szeretnél?
- Nagyon jól esne a tonkatsu. Fogalmad sincs róla mennyire
imádom, és milyen régen ettem már.
- Jól van, akkor tonkatsut fogsz kapni – vigyorogtam.
Gondolom úgy sem tudnék még holnap rögtön Minához költözni, ezért bátran
ajánlottam fel neki, hogy válasszon valamit, amit szeretne. Mivel Shuhei egyik
kedvenc étele a tonkatsu volt, már profi vagyok az elkészítésében.
Épp, hogy végeztünk a kajálással és én a mosogatással a
telefonom csörgésére lettem figyelmes. Hamar vettem fel, majd boldogan
konstantáltam, hogy Mina volt az, és nem sokára megérkeznek Chanyeolhoz. Eleve
nem voltak messze Chanyeol lakásától, így még egy tizenöt perc sem telt bele,
már csengettek is Chan ajtaján. Beengedte őket, én pedig idegesen tördeltem a
kezem a kanapén ülve. Mina rögtön a nyakamba ugrott, még érkezése sem volt
szemrevételeznie, mire én felszisszentem egy kicsit a hirtelen ért ütődés
okozta fájdalomtól. Elhúzódott tőlem, és újfent megdöbbent, hogy megint hogyan
nézek ki. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor Kyungsoo beelőzte.
- Baekhyun, te meg hogy nézel ki? – Elképedve lépett elém,
mire én nagyot sóhajtottam.
- Majd később megbeszéljük ezt. – Nyitva hagytam előtte a
témát, nem ezért hívtam át őket.
Nem tudtam elszakadni döbbent pillantásától, alapjáraton
nagy szemei most még nagyobbra nyitódtak. Chanyeol végül hellyel kínálta őket,
hozott teát is nekik, majd ő is leült hozzánk, így már négyen alkottunk egy
kört. Lélekben felkészültem a mondandómra, már majdnem bele is kezdtem, mikor
valaki őrült mód kopogtatott az ajtón, és ha ez még nem lenne elég, a csengőre
is rátenyerelt. Féltem, rettegtem, mert tudtam, hogy Shuhei lesz az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése