You who came from the heaven (Baekyeol) - második fejezet

A napjaim meglehetősen unalmasan telnek, tekintve, hogy Chanyeol sokat dolgozik, én pedig leginkább itthon vagyok, takarítok, vagy főzök. De a mai este egy kicsit különlegesebb, ma átjönnek a legjobb barátai, akiket én is szeretnék végre élőben is megismerni. Sokat hallottam már Chanyeoltól róluk, de már szeretnék velük beszélgetni is. Most, hogy már lassan öt napja itt vagyok a Földön vele, egészen kezdek beilleszkedni is. Természetesen ismerem a barátainak az angyalait is, sőt, mondhatni barátok is vagyunk.

Mire Chanyeol hazaért ismét összepakoltam a lakást és boldogan konstantáltam, hogy egyre kevesebb üres alkoholos üveget találtam a szobájában, bár még mindig elég sok azért.

- Hányra jönnek a barátaid?

- 8-ra. Jongdae sokáig dolgozik.

- Rendben. Addig van időm még valami kaját összedobni. Mit szeretnétek enni?

- Bármi jó, mindent megeszünk. De legyenek olyan kis miniszendvicsek, ha már megkérdezted – vigyorogva huppant le mellém a kanapéra.

- Holnap nem mutatnád körbe a várost? Holnapután úgyis szombat van, nem kell menned dolgozni. – Bizakodva vigyorogtam rá, ő viszont nem lelkesedett annyira az ötletért.

- Holnap nem jó. Bulizni megyünk a fiúkkal.

- Én nem mehetek?

- Jobb, ha nem. Nem neked valóak az ilyen helyek, higgy nekem.

- De én szeretnék. – Elszontyolodva hajtottam le a fejem, nem akartam itthon maradni egyedül. Nem igazán vonzott a dolog, ki tudja mi történhet itt.

- Nem, jobb, ha nem jössz.

- Ahogy gondolod. Csinálok nektek kaját. – Kedvetlenül álltam fel mellőle, majd mentem ki a konyhába, hogy miniszendvicseket gyártsak. Szendvicskészítés közben sok dolog jutott eszembe, főként Chanyeollal kapcsolatban. Tudom, hogy mire készül, nem ez lesz az első egyéjszakás kalandja, voltak esetek, mikor már a neme is mindegy volt, csak legyen valaki. Ezeken próbálok változtatni. Nem szeretném, ha valami nemi betegséget is összeszedne, elegek a lelki bajai.

Teljesen belemerültem a kajakészítésbe, a kelleténél többet is csináltam. Mikor végeztem, ismét a nappaliba menekültem, ahol Chanyeol éppen meccset nézett, így beültem mellé én is, bár sosem értettem ennek a játéknak mi a lényege. Próbáltam rájönni a mondanivalójára, de mikor már a tizedik perc után sem sikerült, megelégelve a helyzetet befoglaltam a fürdőszobát, mert azért koszosan csak nem várhatom a barátait. Már a Mennyben is szerettem zuhanyozni, de ami itt a Földön van, még sokkalta jobb! Még a hajam is megmostam, hogy minden egyes porcikám teljesen tiszta legyen. A fürdőszobai tükörben nézegetve magam rájöttem, hogy nem tesz jót nekem a Földi lét, már kb két kg fel is jött rám. Sajnos gyorsan hízom, de minden rosszban van valami jó, könnyen fogyom le, ami felszökik.

Mire teljesen készen lettem már az óra 7:42 percet mutatott, ezért jobbnak láttam lemenni, mert Chanyeol barátai bármelyik pillanatban megérkezhettek. Izgultam, olyan voltam, mint egy szerelmes kis tinilány, akit a kiszemeltje éppen randira hívott. Azért mégis csak az én colosom barátaival találkozok, szeretném, ha kedvelnének. És most, hogy itt vagyok, még az angyaloknak is tudok róluk mesélni majd. Biztos örömmel fogadnának híreket róluk, hiszen nekik még nem jött el a megfelelő idő, hogy lejöjjenek hozzájuk. Nem mintha nekem annyira megfelelő időben történt volna a kis balesetem, de ha már itt vagyok, akkor nincs mit tenni. Valószínűleg nem fognak rögtön utánam küldeni angyalokat, hiszen a Teremtő tudta, hogy készülök ide, tudja, hogy Chanyeolnak most szüksége van rám.

Van egy olyan mende-monda, hogy minden angyal szerelmes lesz egyszer, a saját emberébe ráadásul, ezzel átélve fájdalmakat is, ami azért szükséges, hogy megtapasztaljunk rossz dolgokat, ne csak az élet szép oldalát lássuk, de én nem hiszek ebben, hisz én még sosem szerettem bele senkibe sem. Igazából nem is tudom milyen az, ha valaki szerelmes. Talán egyszer majd kifaggatom az óriást róla, mikor majd jobb kedvében lesz, és szívesen mesélne nekem a dologról, de van egy olyan kósza érzésem, hogy ez nem most lesz. Az utolsó szerelme tényleg mély nyomot hagyott benne, és örülök neki, hogy mostanában kicsit elfelejtett rajta keseregni, talán vidámabbnak tűnik azóta, mióta nála vagyok. Igazából nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen ezért vagyok, hogy segítsek neki, de mégis, az én lelkem is boldogsággal van tele, egyszerűen csak jó érzés látni, hogy boldogabb. 

Gondolatmenetem a csengő szakította félbe, a szívem hevesen vert, megjöttek a barátai. Az ajtóhoz sétált, én pedig settenkedtem a háta mögött, félénken kapaszkodtam a pólójába, de a kíváncsiságom felülkerekedett és az oldalánál leselkedtem.

Először egy kb velem egyforma magasságú fiú lépett be, akinek a szája fültől fülig ért, úgy vigyorgott. Ő biztosan Jongdae lesz. Őt követte egy magas srác, de Chanyeoltól azért alacsonyabb, barna bőrű, kicsit visszahúzódó, akit össze sem keverhetnék senki mással, csakis Jongin lehet. Utolsónak egy szerelmespár érkezett, baba arcú szőke fiú, akit a párja a derekánál fogva vont közelebb magához. A magasabbik Sehun, a kicsi mellette meg Luhan.

Épp, hogy beléptek, ijedten ugrottam vissza a colos háta mögé, mire mindenki kacagni kezdett rajtam, Chanyeollal az élen.

- Jaj de édes! Nem mondtad, hogy ilyen kis bájos.

- Jongin, kuss – szólt rá az emberem, én pedig kicsit megcsíptem az oldalát.

- Hogy beszélsz a barátoddal? – Durcásan vontam össze a szemöldököm, mire Jongin hangos nevetésbe kezdett.

- Szimpatikus. Honnan jöttél? – Jongin elkapta a karom, úgy ültetett le a kanapéra maga mellé.

- Nem mondta Chanyeol? – Jongdae vigyorgott, ő tudott róla, a többiek pedig csak rázták a fejüket.

- Megdugott már? – Hirtelen kaptam a pár felé a fejem, Sehun unottan csavargatta Luhan haját, mire a Bambi dorgálni kezdte az illetlen kérdésért.

- Istenem Baek, sajnálom, hogy ezt a két idiótát idehoztam hozzád.

- Kedves Sehun, a válasz nem. Mi ilyesmit nem csinálunk az én otthonomban.

- Honnan tudod a nevem? Be se mutatkoztam neked. Máskülönben honnan jöttél, ahol az emberek nem szexelnek?

- Chanyeol őrangyala vagyok, az angyalok pedig nem csinálnak ilyeneket.

A teljes megdöbbenés jele mutatkozott mindenki arcán, kivéve Jongdae vigyorgott még mindig, mint a vadalma. A leginkább talán Luhan tűnt zavartnak, Jongin hamar észbe kapott.

- Tudtam! Egyik ember sem ennyire gyönyörű. És milyen ott fent?

- Ilyen hamar elfogadod? – Chanyeolon a kiakadás jelei mutatkoztak, én pedig még mindig nem épültem fel a paradicsom színemből Jongin szavai hallatán.

- Lehet meglepő számodra, de én hiszek angyalokba, tündérekbe, manókba, mindenbe.

- Igen, tényleg meglepő. Nem gondoltam volna rólad.

- Én nem hiszem el. – Sehun remegő hangon állt fel Luhan mellől. – Bizonyítsd be.

- Megmutassam neked is a szárnyaim? – Jongin szemei ismét felcsillantak, Luhan pedig párja helyett is aprót bólintott, én nagyot sóhajtva ismét megmutattam hatalmas büszkeségem. Chanyeol büszkén húzta ki magát mellettem, mire a többiek leesett állal bámultak a hófehér csodát. A bronzbőrű finoman érintette, ám nem voltam felkészülve, ijedtemben óvón magam köré vontam őket. Hallottam, ahogy hátrébb hőkölnek. Óvatoskodva húztam vissza ékességeimet, nehogy véletlen megüssem valamelyiküket.

- Sajnálom Baekhyun, nem akartalak megijeszteni – hajtotta le a fejét a feketeség előttem.

- N-nem vagyok még ehhez hozzászokva. – Zavartan túrtam bele a hajamba, elnézést kérve surrantam át a konyhába, hogy igyak egy kis vizet.

Szerettem volna visszamenni, de elég kényelmetlenül érzem ott magam jelen pillanatban. Végül Chanyeol jött utánam, nyugtatóan simított végig a hátamon.

- Túl hirtelen voltak négyen, igaz? – Aprót bólintottam, de nem akartam megbántani.

- De hozzászokok majd. Csak… Néha zavarba ejtő kérdéséket tesznek fel, és nem vagyok túlzottan hozzászokva.

- Gyere, menjünk vissza. Majd hanyagoljuk a rólad való kérdezősködést, és megmaradunk annál, hogy mi van velük.

- Jó, az tökéletes lesz.

A kisebb kiborulásom után végtére is egy egészen kellemes estét tudhatok magam mögött, Jongin különösen érdekes, Sehun még kicsit bizalmatlan és néha hűvös, pedig mikor Chanyeollal van, akkor teljesen máshogy viselkedik. Nyilván ők barátok, de én az angyala vagyok, én sem akarnék neki sosem ártani, ezt tudhatná. Kicsit durcásan pakolgattam a konyhában és a nappaliban, mert nem akartam ezeket másnap reggelre hagyni, viszont az egyetlen, akit nem tudtam eddig megfejteni, az Luhan. Ő teljes mértékben semlegesen viselkedett velem, mintha nem is igazán érdekelném, pedig elvileg azért jöttek, hogy engem megismerjenek. Jongdae pedig pont ugyanolyan, mint amilyen Kibum is, vicces, lökött, de hatalmas szíve van. Nem hiába ő az őrangyala. Biztos örülni fog majd neki, hogy van mit mesélnem az emberéről, habár egész nap őt figyeli, már kezdek megijedni, hogy talán mániákus is.

A szívem majd megszűnt dobogni, mikor Chanyeol hátulról átölelt és felkapott, kapálózni kezdtem.

- Ne ijesztgess!

- Hagyd már a takarítást, gyere filmezzünk egyet, csinálunk popcornt hozzá. Majd holnap együtt megcsináljuk. – Beleegyezően bólintottam, végül egy nagy tál popcornnal bekucorodtunk a kanapéra, Chanyeol pedig elindított egy filmet, ami elvileg nagyon szuper.