3 hónappal később
Hát itt vagyunk. Az
utolsó simításokat végezzük a lakásunkon, amelyet ketten fogunk bérelni
Chanyeollal majd. Tegnap vettük meg az ágyunkat, és mivel félig bútorozott
lakást vettünk, ezért legalább a szekrényekkel nem kellett foglalkozni. Ma este
már itt alszunk, itt vacsorázunk, ám lustaságomból adódóan, még ma nem avatom
fel a konyhát, hanem rendelünk majd enni.
Amint beléptünk az új lakásunkba,
első dolgunk volt kipakolni az összedobozolt kis dolgaink. Elég tágas a lakás,
ezért nem kell attól félnünk, hogy nem férnénk el. Mivel Busanban hamarabb is
találtam munkát és Chanyeolnak is van, úgy érzem teljesen zökkenőmentesen
élhetjük most már a közös életünk.
Estére, vacsoraidőre majdnem végeztem az
összes dobozom kicsomagolásával, amit kedves párom nem mondhat el magáról. Ott
ült a földön, a ruhakupac közepén, a feje tetején pedig az egyik kockás inge
helyezkedett el. Hangosan felkacagtam, olyan volt, mint egy igazi óriásbébi a
padló közepén.
- Segítsek? – Leültem elé, és levettem a ruhadarabot a feje
búbjáról.
- Kérlek. – Nagy szemekkel pislogott rám, mire elmosolyodtam, és
azzal párhuzamosan simogattam meg az arcát.
- Csak előbb vacsorázzunk valamit.
Rendeljünk mondjuk kínait. Mit szólsz hozzá?
- Rendben! Éhen halok már. –
Vigyorogva állt fel a földről, majd odament a laptopjához, hogy keressen egy
kínaist, ami szállít ételt. Én addig elkezdtem összerendszerezni a ruháit, majd
nem sokkal később ő is csatlakozott hozzám.
- Na, mikor ér ide? Már nekem is
korog a gyomrom.
- Elvileg 40 perc.
- Talán kibírom.
- Persze, hogy kibírod!
Addig hajtogatunk.
- Boldog vagy?
- Sosem voltam ennél boldogabb. Nagyon
otthonos lett a lakásunk. – Büszkén nézett körbe, és igazat kellett neki adnom.
– És te boldog vagy, végre?
- Nagyon boldog. – Odabújtam a mellkasához, ő pedig
átkarolt.
- Még szerencse, hogy itt vagy nekem, hogy segíts.
- Hát remélem nem
csak ezért örülsz neki!
- Dehogyis! Tudhatnád. Teljesen odáig vagyok érted. –
Közelebb húzott magához, és szerelmes csókot nyomott az ajkaimra.
- Én is
szeretlek téged.
Oldalamat finoman cirógatta, egyre feljebb tűrve a pólót
rajta, majd a nyakamat vette célba, és erősen szívni kezdte. Habár én nem
rajongok az effajta jelekért, ha őt boldoggá teszi, akkor néha megengedhetem
neki. Éppen, hogy csak hozzám ért, remegni kezdtem alatta, és felnyögtem.
Éppen, hogy csak belemerültünk volna a dolgokba, hallottam, hogy csengetnek. Valószínűleg a kajáink hozhatták meg, de engem nem nagyon érdekelt jelenleg. Chanyeol viszont felpattant, kinyitotta az ajtót, majd berakta a konyhába a kínait és visszatért hozzám.
- Mi
lenne, ha felavatnánk az úgy ágyunkat, picikém? – Huncut fény csillant a
szemébe, de engem annyira zavarba hozott ezzel a kérdésével, hogy szóbeli
válasszal nem szolgálhattam neki, csak bólintottam. Finoman felhúzott a
földről, és az ágy felé vettük az irányt. Óvatosan végigdöntött rajta, majd
felém mászott, a hajamba túrt, úgy hajolt ajkaimra, hogy ismét kényeztesse
őket. Lassan tűrte fel a pólóm, hogy áthúzza a fejemen, és éreztem, hogy
akaratlanul is, de elöntötte a pír az arcom.
- Annyira szép vagy. – Tenyerei
közé fogta az arcom, hogy ismét megcsókoljon. Természetesen én sem akartam
tétlenkedni, lehúztam róla a pólóját, ujjbegyeimmel pedig a gerincvonalán
szórakoztam. Izgatott voltam, nagyon is, hogy végre megtörténik köztünk a dolog.
Chanyeol kezei már a combom simogatták, igaz, még nadrágon keresztül. Ujjaim a
hajába vezettem, kicsit erősebben markoltam rá, ahogy tenyereit a fenekemre
vezette át. Finoman megemeltem a csípőm, segítséget nyújtva neki ahhoz, hogy
levegye a rajtam lévő ruhadarabot, ám amire nem számítottam, az az volt, hogy
az alsómmal együtt húzta le rólam, így már anyaszült meztelenül feküdtem
alatta.
Ajkaival előbb csak a kulcscsontomon, majd a mellkasom egészén át a
hasam aljáig kisebb szívás nyomokat hagyva érkezett meg. Nem tehettem róla,
néha egy kisebb nyögés kicsúszott az ajkaim közül. Forró leheletét éreztem a
férfiasságomnál, ami már meglehetősen mereven ágaskodott. Ám amikor a füles
száját megéreztem körülöttem, még a szemeim sem bírtam nyitva tartani, rögtön lecsukódtak
a pilláim, és egy mélyebb nyögés szakadt fel a torkomból. A hirtelen jött
érzéstől a lepedőbe markoltam, majd kicsit megemelve a csípőm buzdítottam, hogy
csinálja még. Teljesen az őrületbe kergetett, hol gyorsabban, hol lassabban
mozgatta ajkait körülöttem, néha erősen megszívva a tetejét.
Azonban a kezével
sem tétlenkedett, ujjait belém vezette, hogy előkészítse magának a terepet.
Szájával férfiasságomról a combomra tért át, annak belsejét csókolgatta.
Teljesen extázisba estem, és kicsit le is lombozódtam mikor abbahagyta előző
tevékenységeit. Odanyúlt nadrágjához, ám hirtelen ötlettől vezérelve,
eldöntöttem az ágyon, és sietősen vettem le róla a nadrágját. Számmal kicsit
rásegítettem a már így is merev péniszére, majd nem engedve neki erőfölényt,
lassan ráereszkedtem. Fülemnek szinte zene volt, ahogy mély hangján felnyögött.
Végül összekulcsolta ujjaink, én pedig lassan mozogni kezdtem rajta. Chanyeol
mérete kicsit feszített, de muszáj leszek hozzászokni. Picit előrébb hajolva
megcsókoltam, ő pedig ujjait előbb a hajamba vezette, kicsit rászorított, majd
lassan egyre lejjebb haladt. Végig a gerincvonalamon, amitől tiszta libabőr
lettem. Egyik kezével ráfogott férfiasságomra, és a tempómmal megegyezően
kezdte el mozgatni rajta a kezét.
Mivel azonban kezdtem fáradni, és ezt
gondolom ő is érzékelte, a hátamra fordított, lábaimmal pedig átkulcsoltam a
derekát, úgy mozgott bennem tovább. A hajába túrva húztam le magamhoz, hogy
megcsókoljam. Végül előbb engem, majd nem sokkal később a colost is elérték az
orgazmus hullámai, és fáradtan, izzadtan dőlt le rám. Nyirkos hajába túrva
húztam magamhoz közelebb, majd miután kezdett kicsit lenyugodni, nyakhajlatába
fúrtam a fejem. Lazán átterítette rajtam a karját, és éreztem, ahogy belecsókol
a hajamba.
- Még mindig hihetetlen vagy Baekhyun.
- Mondod ezt te. De most nézd
meg, mehetek megint fürdeni.
- Engem nem zavar. Mehetünk együtt is. – Igaz a
szeme csukva volt, de az elmaradhatatlan vigyor ott ült az arcán. Csillogó
szemekkel mosolyogtam, és azt gondoltam, ez a legszebb dolog, amit eddigi
életem során láttam.
- Akkor gyere. Menjünk. – Kigurultam az ágy szélére, majd
elindultam megcsinálni a fürdővizet.
Nem sokkal később ő is utánam jött,
hátulról átölelt és a vállamra támasztotta az állát.
- Engedj Chan. Majd utána
jól megölelgetsz.
- Mi van, ha nem bírok addig várni?
- Ugyan! Dehogynem! –
Kicsit felkacagtam, olyan, mint egy nagy gyermek.
- Sosem tudhatod!
Megfordultam, nyomtam egy csókot az ajkaira, majd bemásztam a kádba. Nem sokkal
később Chanyeol is követett, és beült a hátam mögé. A mellkasának dőlve
élveztem a víz kellemes melegségét.
Fürdőzés után bedőltünk az ágyba, ám a
füles nem hagyott békén, magához húzott. Szorosan fonta körém a karját, ami
nekem sem volt ellenemre.
- Szeretlek, Baek.
- Én is szeretlek, Chanyeol.
Mindennél jobban.
- Most már nem lesz semmi baj. Ugye tudod? Vigyázok rád, és
remélem tudod, hogy sosem bántanálak. Se szavakkal, se tettlegesen.
- Tudom.
Tudom Chan.
Boldog voltam. A szívem megkönnyebbült, és csak abban reménykedtem,
hogy Shuhei soha nem fog ránk találni. Másfelől, most, hogy elkezdődött
Chanyeollal a közös életünk, kicsit pozitívabban nézek a jövőbe. Szorosan
bújtam Chanyeolhoz, érezni akartam a teste melegét, és csak úgy általánosságban
őt magát. Végre helyre jött az életem, a dominóváram semmi nem rombolja össze,
sőt, Chanyeollal inkább csak építjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése