Rabod vagyok - első fejezet

Az első éjszakám borzalmasan telt ebbe a pokolba, ahova belekényszerített ez az őrült. Reggel igyekeztem minél többet aludni, hogy ne kelljen vele beszélnem, vagy ne kelljen látnom. Biztos valami agyi defektusa van, mert én őt nem ismerem, így ő sem ismerhet engem. Bár, ha a nevemet tudta, akkor elképzelhető. Erősen gondolkodtam, hogy honnan ismerhet, de semmi elképzelésem sem volt. Az egyetemről biztosan nem, eléggé szürke egérke vagyok ott, leginkább csak tanulok és semmi mást nem csinálok. Esetleg a munkahelyem láthatott már, mert hiába jó a memóriám, nem minden vendégnek jegyzem meg az arcát, aki betér hozzánk a kávézóba.

Gondolkodásomból az ajtó nyitódása zavart fel, mire én össze is rezzentem, és belépett rajta az a személy, akinek igazából sem a nevét, sem az életkorát nem is tudom. Jelen esetben mondjuk sokkal jobban érdekel, hogy mégis miért hozott engem ide.

Vigyora kiszélesedett mikor meglátta, hogy már fent vagyok, és letett az ágyamra egy tálcát, tele finomabbnál finomabb ételekkel. Habár nem voltam éhes, így kedvesen arrébb toltam a tálcát, jelezve, hogy nem kérek semmiből sem.

- Egyél csak bébi, nem akarom, hogy elfogyjál.

- Ki vagy te? És főleg, minek hoztál engem ide?

- Hogy ki vagyok én? – Leült mellém az ágyra, azonban én szerettem volna minél távolabb lenni tőle, ezért kihúzódtam teljesen az ágy szélére. – Ugyan már, hát nem kell félned tőlem. Chanyeolnak hívnak, veled egyidős vagyok. Na jó, igazából kicsit fiatalabb tőled, de az a pár hónap semmit nem számít.

- H-honnan ismersz te engem ilyen jól? Azt sem tudom ki vagy!

- Nem baj, nem is az a lényeg. Én ismerlek téged. Most pedig egyél!

- Nem vagyok éhes, és haza akarok menni. – Vészjóslóan megindult felém, én pedig egyre inkább süllyedtem bele a matracba, húzva magamra a paplant. Már egészen felettem támaszkodott, néhány centiméter volt arcunk között, és én undorodtam ettől.

- Néhány hét múlva könyörögni fogsz, hogy maradhass velem, hidd el nekem.

- Reménykedni szabad benne, de én néhány hét múlva már itt sem leszek! – Kacagása élesen süvített a fülembe, amitől csak még jobban megijedtem.

- Nem adok neked egy hetet és már könyörögni fogsz, hogy megdugjalak. – Arcom eltorzult, még a gondolatba is belerázkódtam, hogy én meg ő. Na nem azzal van bajom, hogy fiú, hanem a körülményekkel, ahogy megismerkedtünk. Megismerkedtünk? Hát, nem mondanám annak, hogy elraboltat és zavarbaejtőbbnél zavarbaejtőbb dolgokat mond nekem.

- Külön kíváncsi leszek rá. Ne reménykedj ilyenben.

- Ugyan Baekhyun, azt hiszed nem tudom, hogy meleg vagy. Örülj annak, hogy a drágalátos Jongin még él egyáltalán, azok után, ahogy a fenekedet markolászta, és megcsókolt, vagy éppen megdugott. – Láttam rajta, hogy mennyire dühös, és Jongin említésére a szívem darabokra tört.

- Te komolyan elmebeteg vagy! Honnan a francból tudod ezeket?!

- Majd azt hiszed nem foglak szemmel tartani. – Karcos nevetése töltötte be a csendes szobát, végül pedig, amire nem számítottam, ráült a csípőmre, végül pedig akkora pofot kevert le, hogy azt hittem csak álmodom. Odakaptam az arcomhoz, ahol az égető pofon csattant, szemeimbe könnyek gyűltek. – Még egyszer meg ne tudjam, hogy mással szexelsz!

- Te hülye vagy? – Ordítottam magamból kikelve. – Tudtommal ő a barátom, nem pedig te! És még egyszer meg ne merjél ütni, mert eltöröm a kezed. Hidd el, képes lennék rá.

- Ugyan már. Azért mert két évig jártál taekwondozni, még nem hiszem, hogy képes lennél felvenni velem a versenyt.

- Miért, ki vagy te? – Lekicsinylően köptem a szavakat a képébe. Fogalmam sincs kinek képzeli ez magát! Csak egy mitugrász!

- Én? Hogy ki vagyok én, édesem? Valószínűleg a legrosszabb álmaidban sem gondoltál arra, hogy valaha egy valódi maffiózóval lesz majd dolgod, mi?

- T-te miről zagyválsz, úgy őszintén?

- Az apám a maffiafőnök. – Nem mondom, hogy nem ijedtem meg még jobban, mert de, nagyon is féltem. Biztos voltam benne, hogy ez csak egy nagyon-nagyon rossz álom. Abban is biztos voltam, hogy pár óra és felébredek, és visszatérhetek a rendes életembe.

- Csak… Haza akarok menni. – Nem akartam szipogni, de annyira féltem, hogy csak megindultak maguktól a könnyeim.

- Én is sok mindent akarok, de nem kaphatsz meg mindig mindent.

- Akkor ez rád is nagyon igaz. Soha nem fogsz megkapni engem. – Nem akartam pimasz lenni vele, csak kicsúszott a számon.

- Szeretnéd a párját is megkapni? – Hangja nyugodt volt, és tényleg nagyon magabiztosnak tűnt.

Való igaz, hogy nem volt csúnya az elrablóm, de elmebetegnek viszont elmebeteg. Nincs nekem szükségem ilyenre. Mindig is nyugodt életet szerettem volna élni, erre folyton csak zűrzavarokba keverem magam.

- Honnan tudod, hogy ki vagyok én?

- Bébi, figyeltél te, hogy mit mondtam? Azt hiszed, aki a maffiának dolgozik, az nem tud kideríteni egy-kettőre bármit, amire kíváncsi?

- Megtennéd, hogy nem becézgetsz? Baekhyun. Ez a nevem.

- Úgy hívlak, ahogy csak akarlak. És egyél végre!

- Dugd fel magadnak a kajádat. – Csattant is a pofon párja az arcomon.

- Játszhatunk így is. Se ma, se holnap nem kapsz se reggelit, se ebédet, se vacsorát!

- Nem is kell! Sőt, be se gyere hozzám, az lesz a legjobb! – Dühösen fordultam el tőle, nem voltam kíváncsi a képére.

- Este jövök.

- Minek?

- Aludni?

- Mi?! És akkor szerinted én hol fogok?

- Vajon hol? Mellettem. Nem fogsz belehalni.

- Nem akarok melletted aludni. Még a végén megölsz.

- Te hallod magad ilyenkor? Miért ölnélek meg?

- Mert egy rohadt gyilkos vagy. Ezt csinálják a maffiózók, nem?

- Téged akkor sem ölnélek meg. – Már-már gyengéden simított végig az arcomon, ahol még mindig égett kicsit keze nyoma.

- Akkor a többi embert miért?

- Megérdemelték bébi, neked nem kell azzal foglalkozni. Te törődj csak a saját dolgoddal.

- Ijesztő vagy.

- Nem is baj, féljél csak. Ha terveznél is szökést, semmi értelme, láthattad, hogy milyen könnyen idehozattalak.

- Utállak.

- Majd nem fogsz. Biztos vagyok benne.

Az ajtó záródása jelezte, hogy elhagyta a szobát, én pedig kicsit megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Nem akartam itt maradni, ezért a fejemben próbáltam valami tervet összerakni, hogy lehetne innen a legkönnyebben megszökni, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Különben is, még csak a helynek az alaprajzát, vagy elhelyezkedését sem ismerem, hogy tudjam merre lehetne keresni a kijáratokat.

Óvatosan felkeltem az ágyról, és kisettenkedtem a szobából. Habár fogalmam sem volt merre kellene elindulnom, mert annyi folyosó volt ott, hogy abba belezavarodtam, ha csak körbenéztem. Mindenesetre, rossz helyre semmiképpen nem lyukadhatok ki, így elindultam az egyik folyosón, ami szimpatikusnak tűnt. Jelen esetben az sem érdekelt, hogy nem túl sok ruha volt rajtam, mert hát alváshoz minek, különben is meleg van itt, mint a pokolban.

Bolyongásom véget ért, mikor a folyosó végén egy ajtót pillantottam meg, ahonnan hangok szűrődtek ki. Közelebb merészkedve fülemet az ajtóra tapasztottam, hogy jobban halljam miről folyik bent a diskurzus. Nem gondolnám, hogy mocskos ügyleteket rendeznének, mert akkor nem nevetést hallanék leginkább.

Hirtelen azonban a biztonságot nyújtó ajtó eltűnt kezem alól, így beestem a szobába, és egy pár méregdrága cipőbe bújtatott lábat láttam meg magam előtt. Hangosan kacagtak rajtam, én pedig legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.

- Na hát Chanyeol, milyen kis kíváncsi fáncsi az új szeretőd. – Már éppen szólásra nyitottam volna a szám, hogy én bizony nem vagyok a szeretője, de megelőzött.

- Majd meg lesz nevelve. Úgy látszik a reggeli nem volt neki elég.

- Csak vigyázz a csinos kis seggére. Kár lenne érte.

- Bocsássatok meg egy kicsit nekem.

Chanyeol erősen ráfogott a karomra, és rángatni kezdett visszafele.

- B-bocsánat.

- Csendbe legyél. – Hangja színétől összerezzentem, elképzelésem nem volt mi fog most történni.

Mikor visszaértünk a szobám ajtajához durván lökött be rajta.

- Nem akartalak becsukni, bíztam benned. De! Semmi közöd az én ügyleteimhez. Este jövök. – Rámkulcsolta az ajtót, én pedig felkucorodtam az ágyra, közben pedig szidtam magam mennyire ügyes is vagyok.   

Rabod vagyok - Prológus

Éreztem, hogy egész testem adrenalin járja át, dübörgött a mellkasom, még a tenyerem is izzadásnak indult. Nem tudtam merre vagyok, és azt végképp nem, hogy merre tartok. Az engem körülölelő sötétség miatt még inkább kalapálni kezd a szívem, és azt kívánom ébredjek fel ebből a rémálomból.

Mikor végre megállt a furgon amibe betömködtek, testem még jobban remegni kezdett, mert nem tudtam mi fog történni ezek után. Csak arra tudtam gondolni, hogy 24 évet boldogan leéltem, de ennek itt vége szakad, és Byun Baekhyun pár órán belül megszűnik létezni.

Ahogy kivágódott a kocsi ajtaja, összerezzentem. Két nagydarab férfi rángatott ki a kocsiból, majd megjelent egy tőlük merőben máshogy kinéző, velem nagyjából egyidős fiú. Szemei csillogtak, ahogy észrevett engem a két gorilla között, és intett, hogy menjek oda. Hevesen ráztam a fejem, de csak nem tágított, és azon az elven működve, ha én nem megyek, majd jön ő, elkapta a karom és maga után rángatott.

Hosszú folyósokon vezetett az utunk, mígnem egy – a nagy raktárhelyiség többi részéhez képest – világos, tágas szobába nem értünk. Ott aztan ledobott az ágyra, és úgy gondoltam, itt a vég, a furgonban lévő pár óra haladék leginkább percekre csökkent.

- M-mit akarsz tőlem? – Féltem, rettegve húztam magam alá a lábaim.

- Mondd Baekhyun, tudod mi az, hogy függeni valamitől? Van bármilyen függőséged?

- H-honnan tudod a nevem? – Kiabáltam magamból kikelve.

- Csak válaszolj a kérdésemre! – Éles hangjára összerezzentem. Bár válaszolni nem voltam képes, hevesen bólogattam, hogy tudom mit jelent a függőség. – Látod, ez vagy te nekem. Sajnos én a te rabod vagyok, te okoztál nekem függőséget.

Into you (Baekyeol) - tizenharmadik fejezet - VÉGE

Természetesen ezt meg kellett osztanom Taeohval is, aki Sehunon kívül az egyetlen barátom volt az iskolában. Most már nem akartam titkolózni előtte, így iskola után megragadtam a karját, és berángattam egy üres terembe. Szerintem teljesen hülyének nézett, hogy mégis mit művelek éppen, vagy éppen miért csinálom ezt, de annyira izgatott voltam, legszívesebben repdestem volna a boldogságtól.

- Baekhyun? Mi a franc van veled?

- Csak hadd meséljek már, ne szólj közbe!


- Jézusom, mit műveltél megjnt? – Duzzogva csapkodtam meg a karját. Mi az, hogy megint? Nem is szoktam butaságokat csinálni!

- Szerelmes vagyok! – Felvonta a szemöldökét, és várta a folytatást. – Tudod, nem akartam korábban elmondani, de igaza volt Chanyeol barátainak. Én... Oda meg vissza vagyok érte, teljesen belezúgtam.


- Baekhyun, ha nem tűnt volna fel, Chanyeol nem meleg és barátnője van.

- Már nincsen neki. És de, igen is meleg! Különben szerinted hogyan lenne az én párom?


- Baekhyun, te beszívtál? – Kacagott magán, én pedig sértve éreztem magam.

- Olyan hihetetlen, hogy Chanyeol szerelmes lehet belém, vagy mi?


- Az! Én elhiszem, hogy szeretnéd, meg minden, de ő nem meleg. Még ha szakítottak is, akkor sem meleg.

- De lefeküdtünk egymással. Már jó ideje szexelünk. Van, hogy egy nap többször is! – Bizonygatni próbáltam az igazam, több-kevesebb sikerrel. – Tudod mit, ha nem hiszel nekem... – Elővettem a telefonom, és megmutattam neki a kakaotalkos üzenetét. Hirtelen köpni nyelni nem tudott, majd megveregette a vállam.


- Büszke vagyok rád haver! Fene gondolta volna.


- Hát elhiheted, hogy engem is meglepett a dolog, mikor megkért, hogy legyek a szexpartnere. Eleinte nem akartam belemenni, mert ott volt neki Krystal, de végül csak rávett, hogy nem lesz semmi baj belőle. Én pedig belementem, és... Nem bántam meg. Nem gondoltam volna, hogy belém fog majd szeretni, mégis megtörtént.


- Csak... Vigyázz magadra. Tudod mennyi előítéletes ember van az iskolában. Nehogy bajod legyen.

- Figyelj, Taeoh... Honnan tudnák meg? Eddig sem vettek észre semmit az egészből, nem hiszem, hogy most kezdenék el.


- Sosem tudhatod. Csak vigyázz.


- Vigyázni fogok, megígérem. Van kedved fagyizni egyet? – Mosolyogtam lelkesen, úgy is ritkán csinálunk közös programot. Ő viszonozva cselekedetem bólintott, így el is indultunk a közeli fagyizóba.

Egészen estig beszélgettünk, majd hazamentünk mindketten. Otthon gyorsan megvacsoráztam, és lezuhanyoztam, majd befeküdtem a pihe-puha ágyamba. Előkaptam a telefonom, hogy írjak Chanyeolnak, amikor is láttam, hogy ő megelőzött, ezért gyorsan megnyitottam mit is szeretne.


Park Chanyeol
Olyan hamar eltűntél ma. :c Merre voltál.


Byun Baekhyun
Fagyizni mentünk Taeohval. Csak nem hiányoltál? :P


Nem tudtam mikor fog válaszolni, így bekapcsoltam még magamnak a gépem, hogy megnézzek valami sorozatot. Sosem tudtam teljesen sötétben elaludni, ezért nagyon jól jött most, hogy kijött az új rész. Épp, hogy elindítottam, pittyent is a telefonom, gyorsan kézbe kaptam, hogy válaszoljak is az én fülesemnek.


Park Chanyeol
De, nagyon is. Ha tudnád mennyire. :c Üres az ágyam nélküled.


Byun Baekhyun
Bírd ki a hétvégéig és nem lesz üres. Már csak a holnap, holnapután és azután van. De mondjuk, te is nálunk alharsz, ha gondolod. 


Park Chanyeol
Mindegy nekem. ;) Mindenhol tudunk szexelni.


Byun Baekhyun
🙄 szererkezni, Chanyeol. De ha csak azért kellek...


Park Chanyeol
Ha csak azért kellenél, nem dobtam volna Krystalt. 😪


Byun Baekhyun
Helyes. Na, de én megyek alszok. Holnap találkozunk. 


Park Chanyeol
Aludj jól.


                                                                                              ***

Másnap reggel boldogan indultam el az iskolába, még reggel kaptam egy sms-t Chantól, hogy induljak el korábban, hogy legyen egy kis időnk egymásra. Reggel hétre beszéltük meg az iskola melletti kis parkba, így rohantam, ahogy csak tudtam. Természetesen én vártam őrá, bár nem igazán a pontosságáról volt híres. Néha sikerült neki, de ez nem az az alkalom volt.

Nem sokkal később azonban mégis beesett, és egy üdvözlő csókot is kaptam tőle.


- Hiányoztál.

- Chanyeol, tegnap találkoztunk. – Vigyorom még tovább szélesedett mikor láttam, ahogy duzzogva összefonja maga előtt a karját. – Te is nekem. – Odabújtam hozzá, hogy kiengeszteljem.

Jó volt vele lenni egy kicsit, és szinte semmiségekről beszélni. Régen volt már erre példa, de élveztem a reggelt vele.


Ami az iskolában várt az valamivel rosszabb folytatása volt a napnak. Épp, hogy beléptem, kezdődött az egész előről. Valaki kibuktatott, és többen is körém gyűltek. Fogalmam sincsen mit tettem már megint, de biztos nagy kaliberű a dolog.


- Nem elég, hogy egy utolsó buzi vagy, még Chanyeolt is belekevered? Szerinted ő foglalkozna ilyen nyomorultakkal, mint te? – Chan egyik haverja elkapta a gallérom, és úgy rángatott fel.

- N-nem tudom miről beszéltek...


- Nem tudod? Tegnap olyan lelkesen ecsetelted, hogy Chanyeol miattad dobta Krystalt, és hogy dugtok. Szerinted ő lesüllyed erre az undorító szintre? Az ilyen rothadt lelkűeket ki kellene tiltani innen.

Nem tudtam megszólalni, nem akartam elhinni, hogy Taeoh elmondta nekik. Annyira hihetetlen volt az egész, nem nézném ki belőle, hogy ilyet csinálna.


- Mégis honnan tudjátok ti ezt?


- Hallottuk, ahogy ecseteled! Mit kell hazudgálni? Különben is, ki mondta neked, hogy ők szakítottak? Együtt vannak még, te féreg. Most pedig, szépen jössz, és bocsánatot kérsz tőle, amiért ilyen undorító dolgokat állítasz róla.

A lelkem teljesen összetört, nem tudtam mit kellene elhinnem. Vajon tényleg nem is szakított vele? Utáltam ezt a bizonytalanságot, mert igazából tényleg nem lehetek biztos benne, hogy vége van. De nem tudtam elhinni, hogy hazudna nekem, az jobban fájt volna, mintha még mindig együtt lennének.

A galléromnál fogva rácingáltak el Chanyeol elé, aki láthatóan iszonyat dühös volt. Gondolom már ő is hallott róla, hogy mit mondtam Taeohnak. Szégyelltem magam, és féltem, hogy mi lesz ezek után. Nem akartam, hogy így legyen ennek vége, nem akartam elveszíteni Chanyeolt.

A haverjai odalöktek elé, én pedig rá sem mertem nézni. Azonban a szívem kihagyott egy ütemet mikor láttam, hogy letérdel elém. Finoman nyúlt állam alá, hogy ránézzek, bár az én szemeim fátyolosak voltak a könnyek miatt. Féltem a barátaitól, tőle, Krystaltól és mindenkitől. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá, hogy ne legyen ez a nyomasztó érzés a mellkasomban.

- S-sajnálom Chanyeol. Sajnálom, hogy valótlan dolgokat állítottam rólad. Tudom, hogy te sosem érdeklődnél irántam úgy, ahogy én érzek irántad, csak szerettem volna. Ne haragudj rám kérlek.

- Mi lenne, ha az igazat mondanád? Baekhyun, nem szeretném, ha tovább hazugságban kellene élnem. És tudod mit, ha ezután nem lesznek barátaim, hát nem lesznek, különben sincsen szükségem olyanokra, akik utálják azt, akit én viszont imádok. – Legnagyobb meglepetésemre megcsókolt, én pedig olvadásnak indultam, és a könnyeim is újra utat találtak maguknak. – Ti pedig, még egy ujjal hozzá mertek nyúlni, megnyúzlak benneteket.


- Egy utolsó homokossá tett téged is?! Hol az eszed? Mi lesz Krystallal?

- Azt hiszed nem tudom, hogy mindegyikőtöknek megvolt? Nesze ott van, nekem nem kell. És nem tett azzá, már előtte is az voltam. Ha nem tetszik, el lehet ballagni.


- Szánalmasok vagytok, és ez az egész cirkusz is.

Nem törődtem már semmivel, csak azzal, hogy Chanyeol nem haragszik rám, és végre nekem sem kell titkolóznom. Ettől a naptól kezdve megváltoztak az iskolai felállások is, többet Chanyeol sem volt a középpontban, habár Krystal még futott utána.

Puzzle (Daejae) - első fejezet

Izgatottan csengettem be az előttem álló ajtón, és vártam, hogy végre ajtót nyissanak nekem. Nem tudom mit kellene várnom, vagy mire kellene számítanom, hiszen életemben másodjára járok ebben a hatalmas házban, de akkor csak a ház asszonyával találkoztam. Ahogy ajtót nyitottak nekem, hirtelen kaptam fel a fejem, kicsit meghajoltam az előttem álló férfi előtt.

- Jó napot kívánok. Yoo Youngjae vagyok, és gondolom a felesége volt, aki alkalmazott engem. – Egy félmosolyt is megeresztettem felé, nem akarok barátságtalannak tűnni.

- Jó napot kívánok. Jung Daehyun. – Kicsit felkacagott. – Nincs feleségem, szóval ő biztosan nem. Szerintem a legjobb barátommal téveszted össze. Remélem nem gond, ha tegezlek. De igazából, majdnem olyan, mintha az anyja lenne, szóval ezért is bíztam rá a döntést, hogy kit vegyünk fel hozzá. Elvileg az ilyenekben a nők a szakértők, legalább is ő ezt mondta nekem.

- Természetesen nem gond. Oh, szóval nincs felesége. – Magamban örömtáncot jártam, hiszen ez az apuka igen csak jól nézett ki. – És hol is van a kis tündér, akire vigyázni kellene?

- Gyere, megmutatom. Nem régen kelt fel, ne lepődj meg, ha eleinte kicsit félős lesz majd. Nincs hozzászokva az idegenekhez. Még csak 2 éves.

-  Ne aggódj, remekül kijövök a gyerekekkel. Mi is a neve?

- Nareum. Bent van a szobájába, éppen mesét néz. – Elvezetett a szobához, ahol egy még kócos kislány a takaró alá bújva kukucskált ki, hol engem nézve, hol pedig a tévét. Lassan közeledtem felé, nem akartam megijeszteni, és leültem hozzá az ágyra.

- Szia Nareum. – Barátságosan mosolyogtam rá, mire ő félénken bújt még jobban a takaró alá, és csak a szeme látszott ki alóla. – Youngjae vagyok, ma velem leszel majd, amíg apa távol lesz. – Kicsit lejjebb engedte a takarót az arcától. – Na, mit szólsz hozzá? – Legnagyobb meglepetésemre a kicsi kimászott a takaró alól és beleült az ölembe.

- Miért? Apa hova megy?

- Tudod, apának muszáj dolgozni menni, hogy megtudjon neked mindent venni. De, ha jó kislány leszel, akkor délután kimegyünk a parkba. Veszünk majd fagyit is.

- Én mindig jó vagyok. Apát is megkérdezheted.

- Én elhiszem neked is – vigyorogtam rá. – Hozok neked teát jó? – A csöppség bólintott, én pedig kislisszoltam Daehyunhoz. Igaz nem kellett messze mennem, hogy találkozzak vele, mert ott állt a kislány szobájának az ajtajában, de azért mégsem beszélhettem vele ott, még meghallja.

- Elég könnyen ment. Nem szokott ilyen nyílt lenni idegenekkel. Mi vagy te, valami varázsló? – Vigyorogva indultam meg előtte a konyha felé, hogy feltérképezzem azt, ő pedig követett.

- Értek a gyerekek nyelvén. Szóval… Nem akarok belekontárkodni semmibe, de hol van az anyukája?

- Nincsen anyukája. Vagyis olyan értelemben van, de soha nem találkozott vele. Béranyától van a kislányom, mert nekem nem volt lehetőségem, hogy legyen egy feleségem és vele neveljünk közösen egy gyereket. – Megdöbbentem, elképzelni nem tudtam miért nem volt lehetősége, de nem is nagyon akartam beleszólni, az ő élete, nem is ismerem még annyira. Majd talán, ha kicsit régebb óta ismerem, akkor rákérdezek, addig pedig visszafogom a kíváncsiságom.

- Mindegy az, hogy hogyan lett gyereked, a lényeg, hogy lett. Nagyon édes egyébként. – Közben felfedezgettem a konyhát, valamint odaraktam Nareumnak a teát is főni.

- Köszönöm. – Büszkén kihúzta magát és vigyorgott. – Úgy látom jól meglesztek akkor, nyugodt szívvel hagyom rád Nareumot.

- Tökéletesen megleszünk, menj csak nyugodtan. Evett már valamit? Mert akkor kaját is viszek neki, ha még nem.

- Nem, még nem evett. Valószínűleg éhes is már.

- Nyugodjál meg kedves apuka, nem lesz semmi baj. Kimegyünk a játszótérre majd, fagyizunk, jó kezekben lesz. Menj csak dolgozni.

- Majd azért felhívlak titeket napközben. Sosem hagytam még idegenre a gyereket. – Kicsit idegesnek tűnt, beletúrt a hajába, és istenem, annyira jól nézett ki közben. Már éppen hogy csak a nyálam ki nem csordult a jelenetre. Közben fejbe csapkodtam magam, hogy álljak le, még a végén észrevenné, és azt meg végképp nem akarom.

- Ki vigyázott eddig rá?

- Akire azt hitted a feleségem az – vigyorgott rám, és nem tehettem róla, a szívem kihagyott egy ütemet, annyira jól állt neki.

- Sokat jár hozzátok?

- Eddig sokat járt, de most kapott munkát, összeköltöztek a párjával is, úgyhogy ezért nem tud ő vigyázni rá továbbra.

- Sokat jár még hozzátok?

- Miért érdekel? – Húzogatni kezdte a szemöldökét. – Csak nem bejön neked? – Kicsit eltorzulhatott az arcom, mert elég meglepetten pislogott rá, de még rágondolni is fáj, hogy nekem egy nő tetsszen. Dehogy jön be nekem, inkább talán neki! Bár, ha párja van, tökmindegy.

- Dehogy! Nem, nem, nem tetszik nekem. Csak Nareum őt jobban ismeri, azért érdekelt.

- Szokott még igen, de már nem sokáig. Hétfőn kezd az új munkahelyén.

- Mi is a neve? Feledékeny tudok lenni. – Összébb húztam magam, talán még az arcom is kipirult.

- Hyosung – vigyorogva válaszolt. Szerintem a fejébe vette, hogy nekem mégis csak tetszik Hyosung, pedig semmi ilyesmiről nincs szó. Hogy is lehetne? Sokkal inkább az apuka érdekel, mintsem a hölgyemény.

- Ne vigyorogj így, mert mondom, hogy nem tetszik. Vagyis hát, nem csúnya a hölgy, ne úgy értsd, csak nekem nem az esetem.

- Hagyjuk, ebből már nem jössz ki jól. – A vigyora még tovább szélesedett.

- Te meg indulj, mert el fogsz késni. Na, sipirc.

- Nézzenek oda, még kidob a saját lakásomból! – A hátánál fogva toltam kifele az ajtón, ő pedig csak kacagott rajtam.

Visszatérve a konyhába gyorsan összeütöttem reggelit Nareumnak és magamnak is, majd beköltöztem a kicsihez, és bemásztam hozzá mesét nézni. Felcsillant a szeme a kaja láttán, boldogan kezdett neki a falatozásnak, én pedig nem tudtam mit csinálni, mosolyogtam rajta, annyira édes volt. Túlságosan szeretem a gyerekeket, és ha már nekem nem lehet, legalább másokéra vigyázok majd. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ha gyereket szeretnék, valahogy meg kellene békélnem a nőkkel, de annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, hogy nem tudok rájuk úgy gondolni. Barátként tökéletesek, de többet sohasem tudnék velük elgondolni.

A reggeli befejezése után elküldtem a kislányt fogat mosni, végül pedig szép ruhába felöltöztettem, majd elindultunk hosszú utunkra. Délben betértünk egy helyes kis étkezdébe enni valamit, utána pihenésképpen kimentünk a közeli kis játszótérre, és az megígért fagylalt sem maradt el. Igaz Nareum kettő gömböt szeretett volna, de inkább rácsörögtem Daehyunra, hogy mennyit vehetek neki. Fagyi után hazamentünk végre egy kicsit, és ismét mesét néztünk, de ez az örökmozgó csöppség hamar elaludt rajta. Óvatosan betakargattam, nem akartam felkelteni, majd inkább kimentem a nappaliba, újságot olvastam, vagy éppen szocializálódtam egy kicsit.

Bekapcsolva a wifit a telefonomon sűrű pittyogásba kezdett, de rögtön szemet szúrt, hogy Daehyun is írt nekem, így rögtön az üzenetére koppintottam.

Főni

Ennyire érdekes a munka ma, képzeld. 

A szívem kihagyott egy ütemet, tényleg képet küldött nekem magáról, hát ezt nem hiszem el! Örömömben ugrálni akarok, de félek, hogy azzal felkelteném Nareumot, amit viszont nem szeretnék, így csak viszonzásképpen küldtem neki én is egy képet.

Youngjae

Lefárasztott a lányod, de élvezzük együtt a napot. Éppen alszik. Voltunk már fagyizni, meg a játszótéren, kajáltunk egyet. Egészen megnyílt már nekem. 

Igaz választ nem kaptam, egészen addig, ameddig haza nem ért, semmit nem is hallottam felőle. Nareummal éppen a padlón ülve rajzolgattunk mikor megérkezett Daehyun is, és a kislány természetesen rögtön felpattant mellőlem, és szaladt az apjához. Talán még kicsit meg is hatódtam a jeleneten, annyira illett a kezébe az a gyerek. Mosolyogva figyeltem őket, bár kicsit irigykedtem, mert én is szeretnék egyszer apuka lenni, én is szeretném, ha a kislányom vagy a kisfiam így szaladna hozzám. Daehyun is megpuszilgatta a gyereket, majd beljebb lépve felém fordult.

- Ne haragudj, hogy nem válaszoltam, de a délelőtti pangás délutánra káoszba fulladt. Azért is jöttem később.

- Persze, semmi gond.

- A lényeg, hogy jól éreztétek magatokat. Akkor holnap is várlak majd, úgy, mint ma. Kicsit jöhetsz előbb is, mert majdnem elkéstem.

- Tudod Daehyun, ha nem beszéltél volna annyit reggel, akkor nem késtél volna majdnem el – vigyorogtam.

- Jól van már, főnök! Akkor is jöhetsz hamarabb. – Olyan volt a mosolya, hogy kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, talán bele is pirultam, inkább elkaptam róla a tekintetem. Gyorsan összeszedtem a cuccaim, majd cipőt húztam. Legnagyobb meglepetésemre Nareum odaszaladt hozzám, és megölelte a lábam, így hát felvettem az ölembe, majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Holnap is jövök angyalka. Légy jó apának. – A kicsi bólintott, majd még megölelte a nyakam is, végül pedig letettem, ő meg szaladt vissza rajzolni. Kiléptem az ajtón, de Daehyun is jött velem együtt.

- Vigyázz magadra hazafele menet. Holnap találkozunk.

- Fogok. 7-re itt vagyok reggel. Jó éjszakát.

- Jó éjt neked is.

A kellemetlen csendességet elkerülve el is indultam a kocsim felé, hogy elinduljak hazafele. Nem akarok semmi többet belegondolni, lehet csak nagyon barátságos, de azért én örülnék neki, ha nem csak ennyi lenne a történet mögött, hanem tényleg érdekelném is egy kicsit. 

Into you (Baekyeol) - tizenkettedik fejezet

Rohadt ideges voltam. Annyira ideges, mint még eddig sohasem. Mit akar ez a Sehun az ÉN Baekhyunomtól? Bár, ami még inkább felhúzott, hogy Baekhyun mit akar ettől a kis senkitől? És akkor még Krystal is a nyakamra szakadt, hát komolyan, miért utálnak ennyire engem az égiek? De, ha őt nem érdekli, hát engem sem fog. Akkor szórakozzon azzal, és ne velem foglalkozzon. Van nekem elég barátom, nincs rá nekem szükségem.

Az elkövetkezendő szünetekben szinte levegőnek néztem, pedig láttam rajta, hogy a szemével igencsak követi minden mozdulatom. Ő akarta ezt magának, akkor vessen magára, engem aztán nem érdekel. Sőt, még annak is fültanúja voltam, ahogy megint őt piszkálják azzal, hogy mennyire odavan értem, de a megszokottól eltérően most nem szóltam rájuk, hogy hagyják abba.

Iskola után láttam, hogy Sehunnal vihorászva mennek ki a kapun, amitől csak még dühösebb lettem rá. Szerencsére nem sok időm maradt forrongni, mert megérkezett Krystal is.

- Szia nyuszi. – Üdvözlésképpen nyomtam egy csókot a szájára.

- Szióka. Merre viszel el ma este? Már igazán csinálhatnánk valamit, mert nagyon hiányoztál. – Megragadva a zakóm húzott magához közelebb, így már majdnem összeért a szánk. Eddig sem voltam ettől túlságosan feltüzelve, de most szó szerint undorodtam ettől. Baekhyunt akartam, azt akartam, hogy ő csinálja ezt velem.

- Hova szeretnél menni, hercegnőm? Mit szeretnél csinálni?

- Elmehetnénk mondjuk moziba, és vacsorázni utána, de valami olyan helyre ahol lehet salátát enni, meghíztam Amerikában. Utána pedig menjünk fel hozzánk, anyáék is nagyon hiányolnak már, és szexeljünk végre. Már hiányoztál. – Hát gondolom mennyire. Biztos senki nem tologatta két héten keresztül ott kint Amerikában.

- Jól hangzik. – Magamra erőltettem egy kisebb mosolyt, próbáltam hitelesnek tűnni. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez.

Igaza van Baekhyunnak, végre szeretnék úgy élni, ahogy nekem jó, és nem mások által elfogadott normák szerint. Szeretem őt, és nem akarom elveszíteni, de azt sem szeretném, ha a szüleim kitiltanának otthonról, mert az még rosszabb lenne. Igazi gyáva féreg vagyok, úgy gondolom.

- Akkor olyan 6 körül gyere értem.

- Oké.

Nem voltam feldobva az estétől, kész kínszenvedés volt az egész készülgetés, túl gyorsan repült az idő estig. Végül pedig pontban 6-kor teljes harci díszben, az apámtól kölcsön kapott kocsiban vártam Krystalt, hogy hajlandó legyen kifáradni. Még tíz percig várakoztatott, majd végre kitipegett a kis magassarkújában, amiben majdnem hasra esett. Gonosz vagy nem, kicsit kacagni kezdtem rajta.

- Nagyon szép vagy ma is.

- Köszi édes. – Nyomott egy csókot a számra, majd bekötötte magát, és végre elindulhattunk a moziba. Egész oldottan beszélgettünk a kocsiban, ami igaz nem jó jel, hogy a barátnőmmel van, hogy nem érzem magam fesztelenül, de már ez is haladás.

Amire viszont nem számítottam, hogy belépve a moziba Baekhyunt és Sehunt fogom megpillantani, akik szintén éppen a filmek között válogattak. Annyira féltékeny voltam, hogy azt elmondani nem lehetséges, és legszívesebben odamentem volna, jól képen töröltem volna Sehunt, és Baekhyunt pedig elraboltam volna magamnak. Főleg akkor, mikor láttam, hogy az a suhanc még a derekát is átölelte, és közelebb húzta magához.

A szívembe belenyilallt a fájdalom, én ezt nem akartam volna látni, és elment az egész estétől a kedvem. Kedvtelen voltam, és ez látszott is rajtam, bár Krystal annyira el volt foglalva önmagával, hogy ebből semmit nem vett észre. Egész végig csak rájuk tudtam figyelni, még Krystal hablatyolását sem fogtam fel, pedig általában figyelek rá.

- Drágám, figyelsz te? Éppen azt meséltem, hogy mozi után még beugorhatnánk, mert szeretnék néhány új ruhát venni magamnak.

- Ja, persze, persze. Menjünk csak.

Láttam, ahogy Baekhyunék is felállnak a székből, és meg sem próbáltam vigyázni, direkt nekimentem, hogy észrevegyen ő is engem. Illedelmesen hajlongani kezdett, és sűrű bocsánatkérésekbe kezdett, majd mikor meglátta, hogy én vagyok az, elfancsalodott a szája és rám sem nézve mentek tovább Sehunnal. Nem akartam hinni a szememnek, a szívembe mintha tőrt forgatnának.

Talán kicsit elvetettem a sulykot legutóbb, és tényleg vissza kellene fogni a féltékenységemből, de mégis hogyan, mikor az a másik szinte rámászik? Rezegni kezdett a telefonom, és gyorsan kikaptam a zsebemből. Baekhyun neve virított a képernyőn, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Gyorsan felnyitottam, és megnyitottam az üzenetét.

Byun Baekhyun

Most legalább megtudod milyen érzés, amikor én látlak azzal a ribanccal együtt. Remélem ugyanannyira élvezed, mint ahogy én szoktam.

Idegesen túrtam a hajamba, és azt hiszem megértettem, hogy mennyire rossz lehet neki, amikor ő lát engem Krystallal. Kezdtem magam nagyon szégyellni, és utáltam, hogy el kell viselnem ezt a nőszemélyt.

- Figyelj nyuszi. Menjünk inkább haza, nem érzem magam túl jól – kértem Krystalt, de mintha csak a falnak beszélnék, rám sem figyelt. – Hallod?! Menjünk haza, kérlek.

- Én nem megyek haza. Menj haza, ha akarsz, de én már felöltöztem, kifestettem magam, nem megyek haza.

- Nem jössz haza? Hát tudod mit? Akkor örülj magadnak, mától szingli vagy! – Láttam a felháborodott képét, és végre megkönnyebbültem egy kicsit.

- Mit mondtál? – Utánam tipegett, és megragadta a karom.

- Mondom szingli vagy!

- Ezt nem csinálhatod meg velem! Ha itt valaki kimondja, hogy vége, az én leszek!

- Ó nem, csillagom. Épp most szakítottam veled. Elegem van belőled. Másba vagyok szerelmes, egyszerűen undorodom tőled, és attól, hogy mekkora kurva vagy. Menj, most kiélheted magad! Csak egyet kell csettintened, biztos húsz ember ugrana, hogy elvisz téged moziba, utána kajálni, ó, és az esti szexet se hagyd ki velük. Mert biztos annyira hiányoztam neked, gondolom Amerikában is volt ott neked valaki, aki megdöngetett. Elegem van belőled, ebből az egész rohadt színjátékból is, és mindenből, ami hozzád köthető.

Csak tátogatta a száját, azt sem tudta, hogy mit mondjon, így inkább sértődötten sarkon fordult, én pedig egy hatalmas levegőt véve ültem be egy jó pizzázóba kajálni. Természetesen tudatni akartam Baekhyunnal, hogy mi történt, hátha megenyhülne, így rögtön elővettem a telefonom, és pötyögni kezdtem neki.

Park Chanyeol

Megtettem Baek. Szakítottam vele, miattad. Ne haragudj rám, kérlek.

Nem gondoltam, hogy válaszolni fog annyira nagyon hamar, mert nem sokára kezdődik a film, bár reménykedtem benne.  A sejtésem beigazolódott, és tényleg nem írt vissza, ezért visszamentem a mozi elé, hogy megvárjam őket. Kacarászva jöttek ki a moziból, én pedig eléjük álltam.

- Remélem megengeded, hogy elraboljam. – Meg sem várva a válaszát arrébb húztam Baeket. – Olvastad az üzenetem?

- Nem, még nem. Tudod, nem akarok olyan bunkó lenni, mint te, hogy ha valakivel vagyok, akkor a telefonom nyomkodom, vagy éppen azt figyelem egész végig, hogy mit csinál a másik.

- Bébi, ne csináld ezt. Csak… Olvasd el. – Szemet forgatva vette elő a telefonját, és unottan lépett be a kakaotalkjába. Végül hitetlenkedve nézett fel rám, és láttam, hogy a szemei könnyekben úsznak. Óvatosan nyúltam utána, és magamhoz húztam. Nyugtatóan simogattam a hátát, hogy ne sírjon, mert nincs rá semmi oka.

- Miért csinálod ezt velem? De komolyan? Miért? Miért nem hagyod már, hogy végre boldog lehessek?

- Baekhyun, bocsáss meg nekem, kérlek. Annyira hülye voltam, de komolyan szakítottam vele, nem érdekel tovább az a nőszemély. Csak te érdekelsz. Csak… Ne haragudj rám.

- Úgy utállak. – Karjait még szorosabbra fonta körülöttem. Állát megemelve nyomtam egy csókot a szájára, és nem érdekelt már, hogy ki lát, és ki nem.

- Aludj ott nálam ma este. Nem akarok egyedül lenni.

- Gyorsan induljunk akkor, mert el kell hozni az iskolai egyenruhám, meg a holnapi könyveket, és anyáéknak is szólnom kell. – Végre elmosolyodott egy kicsit, én pedig bólintottam. Végül pedig Sehunt is kidobtuk otthon, majd Baekhyunnak is összeszedtük a cuccait, az anyukája pedig örömmel bólintott rá, hogy nálunk aludjon.

Otthon megzuhanyoztunk, és ágyba bújtunk. Nem akartam elengedni egy pillanatra sem, végre nem kell mással foglalkoznom, csak vele.

- Aludj jól, bébi.

- Neked is jó éjszakát, Chan. – Magamhoz ölelve aludtunk el.