Reggel arra keltem, hogy még mindig egyedül vagyok a házba.
Először a fürdőszobát céloztam meg, ám nem kellett volna, mert szabályosan
rosszul lettem a kinézetemtől. Nem elég, hogy csúnya, de ráadásul nagyon fáj
is. Megmostam az arcom és a fogam is, lezuhanyoztam, immár frissen indultam le
a konyhába valami ehető után kutatni. Találtam is tegnapról megmaradt
szendvicseket, amiket nem szeretnék kidobni, ezért felpakoltam néhányat egy
tányérra és bevonultam vissza a szobába. Reménykedtem benne, hogy kaptam valami
üzenetet Chanyeoltól, de csalódnom kellett, mert senki nem keresett. Hát, ha ő
nem ír, majd írok én neki.
Byun Baekhyun
Hogy vagy? Remélem jól
aludtál. 😊
Hevesen dübörgő szívvel küldtem el neki az üzenetet,
izgatott voltam, vártam a válaszát, ami viszonylag hamar érkezett.
Park Chanyeol
Jól aludtam. Épp
munkakeresésben vagyok. 😡 Te hogy aludtál?
Byun Baekhyun
Munkakeresésben? Én is
jól, azt hiszem.
Park Chanyeol
Munkakeresésben, mert
az urad kirúgott a tegnap miatt. Azt hiszed? Van valami baj? Találkozhatnánk
valamelyik nap. Jobban szeretek élőben beszélgetni, mint írásban.
Byun Baekhyun
Sajnálom. Nem, semmi.
Csak kicsit fáztam este, ezért sokat felkeltem. Jó lenne találkozni, de elő
kell készülnöm a jövő heti nyaralásunkra Shuheijel. Majd, ha hazajöttünk,
találkozunk. 😃
Park Chanyeol
Máskor majd ott leszek
veled, hogy ne fázz. 😉 Két hét nélküled kész örökkévalóság. 😄
Byun Baekhyun
Chanyeol, már megint olyan,
mintha flörtölgetnél velem. 😄 Majd hozok neked valami ajándékot. Mit szólsz?
Park Chanyeol
Valami jó nagy
ajándékot hozz. 😄 Kár, hogy Tunéziában nincsenek Rilakkuma boltok. 😡
Byun Baekhyun
De vannak mások. 😄
Valami igazán neked valót hozok majd. 😄 Most lépek, össze kell
pakolnom a tegnapi nap után. Sajnálom, hogy Shuhei tönkretette.
Park Chanyeol
Én sajnálom.
Megérdemelted volna, hogy jól érezd magad végre. Ugye biztos nem volt semmi baj
utána? Nem veszekedtetek?
Nagyot sóhajtottam mielőtt válaszoltam volna. Nagyon
szerettem volna végre valakivel megbeszélni, hogy mégis mi történik körülöttem,
de szégyellem elmondani, hogy mi az igazság. Szégyellem magam miatta és
elhiszem, hogy megérdemlem, hogy így viselkedjen velem, mert tényleg olyat
csinálok, ami miatt ezt kell, hogy kapjam.
Byun Baekhyun
Kicsit. De nem vészes,
ne aggódj.
Végül, ha még írt is valamit sem láttam volna, mert tényleg
elmentem összepakolni. Nem szerettem volna, ha Shuheinek ezzel is bármi baja
lenne. Már, ha hazajön ma egyáltalán. Akkora felfordulás van a házban, azt sem
tudtam mivel kezdjem. Végezetül a szemét összeszedése mellett döntöttem, majd
sorban a mosogatás és porszívózás, utoljára pedig a felmosás következett. Épp, hogy leültem
csengettek az ajtón. Halkan odalépkedtem.
- K-ki az? – Nem
akartam senkit beengedni, hogy így lásson.
- Baek, Mina vagyok! Engedj be, kérlek.
- Mina! M-most nem alkalmas, sajnos.
- Miért, mit csinálsz?
- Elég nagy a felfordulás! Még össze kellene pakolnom.
- Baekhyun, engedj már be! Majd segítek neked akkor!
- De tényleg nem alkalmas, Mina…
- Ne akard, hogy betörjem az ajtót!
- J-jó, akkor várj egy kicsit. Mindjárt beengedlek.
Felrohantam szinte az emeletre és az összes ott lévő
alapozót magamra kentem, de még ez sem volt elég. Így is nagyon látszott és a
duzzanatot amúgy sem tudtam eltakarni velük. Próbáltam kitalálni milyen
indokkal küldhetném el Minát, de nem jutott eszembe semmi sem. Úgy sétáltam le
az emeletről, mint aki a kivégzésére megy éppen, de körülbelül úgy is éreztem
magam. Lassan ajtót nyitottam, ügyelve, hogy Mina ne lássa meg az arcom, amire
a túlméretezett, kedvenc cipzáras pulcsim is rátett egy lapáttal. Épp, hogy
belépett, körbenézett a nappaliba, ami délelőtt még tényleg úgy nézett ki, mint ahol
bomba robbant, de nekem hála megint szép tiszta.
- Hol a
rendetlenség Byun Baekhyun? – Ölbe tett kézzel közeledett hozzám. Nem tudtam
mit válaszolni, ezért még lejjebb hajtottam a fejem, mint ahogy eddig volt. –
Baek… Van valami baj? – Már csak annyit éreztem, hogy az állam alá nyúl és
megemeli a fejem, hogy ránézzek. Viszont mikor meglátta, hogy hogyan nézek ki,
még a száját is eltátotta, de hamar ajkai elé kapta a kezét. – Mit csináltál te
magaddal? Istenem, Baekhyun.
- Én s-semmit.
- Akkor mit csinált az az állat férjed veled? Baek, miért
nem szóltál nekem? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz és úgyis kitalálunk
valamit rá! – Nagyot sóhajtottam, mert tudom, hogy igaza van, mindig mindenben
számíthatok rá, nem véletlen ő a legjobb barátom.
- Üljünk inkább le. – Helyet foglaltunk a kanapén, Mina
pedig csendben várta, hogy nekikezdjek a mesélésnek. – Tudom, hogy bízhatok
benned és sajnálom, hogy nem mondtam el neked, de fogalmad sincs róla mennyire
szégyellem magam emiatt. N-nem ez az első alkalom és gyanítom nem is az utolsó.
Fogalmam sincs mit tehetnék. – Éreztem, hogy néhány könnycsepp utat talált
magának.
- Miért nem hagyod el? Nem hiszem, hogy annyi sok jót adna
neked, hogy ezeket semmisnek vedd. Különben is, nincs annyi jó a világon,
amivel ezeket semmissé tehetné. Baek, segítek neked, csak hagyd már el. Ha nem
ez az első alkalom és úgy gondolod nem is az utolsó, akkor miért maradsz vele?
Meg sem érdemel téged.
- Nem érted… Ő volt az, aki először éreztette velem, hogy
szeret egy kicsit. Sok mindent nem meséltem még magamról el neked Mina, de
tényleg ő volt az első, aki felkarolt és segített, és kihúzott abból a
nyomorból, amiben éltem. Igaz, néha elgondolkodom, hogy jobb lenne, ha még
mindig ott lennék, de én tudom, hogy szeret valamennyire, csak… Nem tudja
kimutatni, vagy nem tudom mi a baja. Aztán rájövök, hogy sose tudnék ismét az
utcán élni és megint úgy érzem, hogy hálás vagyok neki.
- És szerinted akkor már fel van jogosítva arra, hogy
agyonverjen? Baek, nem kellene hálásnak lenned neki, hanem ott hagyni úgy,
ahogy van. Nem érdemli meg, hogy veled lehessen, mert te ennél sokkal jobbat
érdemelsz. Például Chanyeollal nagyon aranyosak voltatok – vigyorgott rám,
nekem pedig, ahogy kiejtette a füles nevét, még a szívem is beleremegett.
- Mina, ne kombinálj. Chanyeollal - épp úgy ahogy veled is
-, csak barátok vagyunk.
- Sokkal jobban illene hozzád. Korban, kinézetben és
viselkedésben is. – Durcásan, karba tett kézzel fújtatott egyet.
- Alig ismerem még. Erről esetleg négy-öt hónap múlva majd
beszélgetek veled, amikor kicsit jobban megismertem.
- Elhagyod? Ha gondolod, költözz hozzám, nem tudja, hogy
merre lakok. Próbáltál már vele beszélgetni? Vagy esetleg visszaütni? –
Nemlegesen ráztam a fejem.
- Láttad mekkora, esélyem sem lenne ellene. D-de beszélgetni
még nem próbáltam vele. Talán ma este, hátha lehet rá hatni. De te miért is
jöttél eredetileg?
- Hát pont ezért. Hallottam az ordibálást és aggódtam érted.
Nem mentünk el olyan korán, mint ahogy azt a drágalátos urad gondolta. Sose
gondoltam volna, hogy eddig fajulnak a dolgok. Chanyeol tudja már?
- Nem! Nem is szeretném, ha tudna róla. Megoldom majd én
magam. Őt semmiképp se szeretném, ha tudna róla. Már előtted is pont elég
kellemetlenül érzem magam, előtte végképp úgy érezném.
- Ugye tudod, hogy nem neked kellene szégyellned magad,
hanem neki? Nem tudom férfinak nevezni az olyat, aki hozzá tud érni úgy a
párjához, ami nem kedves.
- Ha már párkapcsolat témánál vagyunk, hogy álltok
Kyungsooval? – Kicsit zavarba hoztam ezzel a kérdéssel, de nagyon érdekelt,
hogy mire jutottak végül tegnap, a csókokat leszámítva.
- Jól! Szombaton elmegyünk a vidámparkba randizni. Nagyon
aranyos volt tegnap! Hazakísért, miután ki lettünk dobva. A ház előtt búcsúzóul
megcsókolt. – Kicsit megmosolyogtam, ahogy pipacspirosan mesélt nekem.
- Igazán örülök neki, aranyosnak tűnik, tényleg. Ismerted
amúgy Jongin barátait?
- Nagyjukat, de nem mindegyiküket. Miért, talán érdekelne
valamelyik?
- Igazából Jongin is érdekel, aranyos. Meg Luhannal jól
elbeszélgettem. Szépen beszéli a koreait, hiába nem az.
- Jongint te is érdekled, csak kicsit másképp. De nyugi,
tudja, hogy foglalt vagy, nem fog rád moccanni. Majd megnevelem, ha mégis. De,
majd ha rendbe jössz, akkor találkozhatunk, csak úgy. Nem kell hozzá partizni,
csak szocializálódj, legyenek barátaid.
Beszélgetésünk elég hosszúra nyúlt, már sötét volt, mikor a
lány elindult hazafele. Ha nem ilyen állapotba lennék, biztos elkísértem volna
egy darabig, de felhívta Kyungsoot, aki már elindult elé, szóval legalább az út
felét nem egyedül teszi majd meg.
***
Gyorsan összeütöttem valamit vacsorára, hogy Shuhei ne
legyen mérges. Átöltöztem az alvós pólómba és befeküdtem a kanapéra tévézni.
Mivel nem adtak semmi érdekest, hamar elnyomott az álom és már csak arra keltem
fel, hogy a férjem hazajön, majdnem éjfél tájban. Kidörzsölve az álmot a
szememből ugrottam fel a kanapéról.
- Későn jöttél, gondolom éhes vagy. Csináltam ételt. – Már
siettem volna a konyhába, de elkapta a csuklómat és a mellkasára húzott.
Éreztem rajta az alkoholszagot, gondolom valami kocsmából tért haza. Félve
csúsztattam fel a kezemet a hátán, úgy markoltam rá az ingére.
- Sajnálom, Baekhyun. Tudom, nincs mentségem, de… Én csak
félek, hogy elveszítelek. Ilyenkor mindig rájövök, hogy egy marha vagyok és
tényleg sajnálom.
- De ezt nem intézheted el egy sajnálommal mindig. Szeretném
visszakapni a régi Shuheit, aki kedves volt és törődő és aki nem volt ennyire
féltékeny. Egyébként is szerettem volna veled beszélgetni.
- Gyere, beszélgessünk. – A kanapéhoz húzott és lenyomott
rá, majd leült mellém. – Hallgatlak.
- Szeretnék egyetemre jelentkezni. Már néztem is ki szakokat
magamnak, de ez csak a te támogatásoddal megy. Nem pénzbeli természetesen, csak
szeretném, ha lélekben támogatnál.
- Egyetemre? Minek akarsz egyetemre jelentkezni?
- Szeretnék majd egy jó munkahelyet kapni és arra gondoltam,
hogy mivel nyár elején lesz az utójelentkezés, beadnám én is a papírjaimat.
- Biztos vagy benne? Az egyetemen sokat kell tanulni.
Különben is milyen szakra akarnál menni?
- Tudom, hogy sokat kell tanulni! De nem vagyok buta, meg
tudnám csinálni. Leginkább a tanári pálya vonzana. Imádom a gyerekeket és
szeretném megpróbálni. Két hét múlva lenne a felvételi időpontja.
- Milyen tanár szeretnél te lenni?
- Ének. – Hallottam, ahogy felkacagott, ami kicsit rosszul
esett.
- Te és az ének? Nincs is jó hangod!
- De igenis jó a hangom. Szeretném megpróbálni. Max nem
vesznek fel.
- Ha ennyire meg vagy vele húzatva.
- Akkor holnap fel is adom a jelentkezésem. Úgy is internetes
jelentkezés van.
- Nem értem minek akarsz dolgozni, mikor én eltartalak.
- Mert szeretnék. Unatkozok itthon. Amint rendbe jön az
arcom, részmunkaidős állást is szeretnék keresni magamnak. Mondjuk pincérként.
- Nem tetszik nekem ez a nagy függetlenedés. Csak nem el
akarsz hagyni? – Összerezzentem a hangja ridegségétől.
- Nem, nem terveztem. Ne gondolj már folyton ilyenre.
- Éhes vagyok – szinte toporzékolt, mint egy hisztis öt
éves.
- Gyere, adok neked enni. A kedvenced csináltam. – Csillogó szemekkel
szinte kirohant a konyhába és várta, hogy adjam neki az ételt. Ameddig evett
addig megcsináltam neki az ágyát. Ahogy bedőlt, álltam volna fel mellőle, nem
szívesen alszok ilyenkor vele, de megragadta a karom és berántott maga mellé.
- Maradj itt velem éjszakára. Félelmetes egyedül aludni és
amúgy sem szeretnék nélküled.
- Olyan vagy így, mint egy kisgyerek. – És ilyenkor sokkal
jobban is szeretem, mikor így viselkedik.
- Szeretlek Baekhyun, de tényleg. – Hozzám bújt és már csak
egyenletes szuszogását hallottam.
Régen feküdtünk ennyire közel egymáshoz és az
is régen volt, hogy ilyet mondott volna nekem. Igaz, én már nem tudnám őszintén
ezt mondani neki, pont ezért, örülök is neki, hogy hamar elaludt, legalább nem
kell semmit válaszolnom rá. Jelenleg én magam sem tudom, hogyan érzek iránta,
de jobban szeretném, ha ilyen maradna, mint most éjszaka volt.
Ahogy néztem kisimult arcát, amit most még ráncok sem
tarkítottak egyre nagyobb hullámokban tört rám is az álmosság. Kényelmesen
elhelyezkedtem mellette, majd lehunytam a szemeim és hagytam magam elrepíteni
az álmok földjére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése