Into you (Baekyeol) - első fejezet

Egy újabb rémes reggel, amikor iskolába kell mennem. Kedvem az nem igazán van hozzá, de muszáj. Nincs kedvem a menő sznobok piszkálódását elviselni, és olyan nincs, hogy ne kötnének belém legalább egyszer a nap folyamán. Plusz ahhoz sincs ingerem, hogy Chanyeolt és a barátnőjét lássam enyelegni.

Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom oda meg vissza vagyok érte. De nincs mit tenni, ő nem meleg, különben nem lenne barátnője. Pont ez az, amiért mindig piszkálnak. Valaki elterjesztette, hogy oda meg vissza vagyok érte, és azóta ez a kedvenc elfoglaltságuk, hogy ezt folyton a fejemhez vágják.

Mint minden reggel, most is gyomorgörccsel érkeztem meg az iskolába, próbálva észrevétlenül beosonni a terembe. Nem mintha sokat segítene, ugyanis egy osztályba járok Chanyeollal és a kis sleppjével. Általában elsőként szoktam megérkezni, ám most valaki megelőzött. Az a valaki pedig az emlegetett szamár, Chanyeol volt.

- Szia – köszöntem oda alig hallhatóan neki, de nem hiszem, hogy hallotta, mert meg sem mozdította magát vagy a száját. Leültem a helyemre, ami a legelső sorban volt, és még átnéztem egy kicsit a szabályokat, ugyanis témazárót írunk matekból. Vagyis, csak szerettem volna átnézni, mert megjelent Chanyeol barátnője, és rákezdte a mondanivalóját azon az irritáló, idegesítő hangján.

Tulajdonképpen nem különösebben szép a csaj, még csak semmi különlegesség sincs benne, szóval nem tudom mit lát benne. Még a neve is idegesítő. Krystal. Mert nehogy már a koreai nevét használja. Természetesen nem féltékenységből utálom a csajt, csak éppen mindenki tudja róla, hogy egy ribanc, és a testvériskolánkból szinte mindenki átment már rajta. Nem is értem, hogy Chanyeol ezt hogy nem veszi észre.

Gondolatmenetemből a csengő hangja zökkentett ki, így hála istennek, Krystal is eltávozott a teremből, tekintve, hogy ő fiatalabb tőlünk, ezért nem egy osztályba járunk. Még csak az kéne! Egészen az ebédszünetig örültem neki, hogy békén hagytak az osztálytársaim, így kivételesen settenkedés nélkül haladtam volna kifele az ebédemmel az udvarra. Mivel jó idő van, szeretek kint enni a levegőn. Azonban ez a kósza reményem, mely szerint magányosan ellehetek, meghiúsulni látszott, mikor Chanyeol egyik kedves barátja teljes erőből nekem jött, én pedig popsira estem a földre. Természetesen a kezemben lévő könyvek kiestek onnan, és Kris volt olyan kedves, hogy még bele is rúgott egyet, hogy arrébb csússzon tőlem.

- Bocs. Ja nem! – Kacagott felettem, én pedig igyekeztem nem figyelni rá, és a könyvem után nyúltam. – Mi van Baekhyun? Nem látsz a szemedtől? Vagy ennyire elkalandoztál a Chanyeol szigeteken? – Chanyeol nevének említésére pír szökött az arcomra.

- Nem tudom miről beszélsz – motyogtam magam elé, holott pontosan értettem miről van szó.

- Nem tudod? Ugyan már. Csak tudod mi a baj? Chanyeol sosem lesz olyan undorító, mint te! Ő nem egy hülye homo! – Két ujjával erősen szorított rá az államra, de én még így is próbáltam nem őt figyelni.

- Én sem vagyok hülye homo! És Chanyeol már nem is érdekel.

- Persze, azért nézel mindig úgy rá, hogy majd’ kiesik a szemed a helyéről.

- Hagyjál már. Törődj a magad dolgával. Ne az én életemmel foglalkozz. Nem érdekel már Chanyeol. 

- Hát ne is. Neki barátnője van. 

Elengedte az állam, majd tovább állt. Nagyot sóhajtva szedtem össze a szétszóródott cuccaim a földről, majd sietősen elvonultam az udvar egy rejtettebb kis zugába. Általában mindig magányos vagyok, nincsenek barátaim, kivéve egy fiú, de ő is ritkán van velem. Már megszoktam az egyedüllétet, talán meg is kedveltem. Sosem akartam magam köré több tíz embert, úgysem tudnék egyszerre az összessel foglalkozni. Habár az iskolán kívül vannak barátaim, néha jól esne azért nekem is, ha lenne kivel beszélgetnem.

A nagyszünet után már csak három órám maradt, az utolsó pedig tesi volt, amit nagyon utáltam. Folyton leizzadok, és nem szeretek a suliban zuhanyozni. Pont ezért mindig megvárom, amíg az összes osztálytársam végez, és úgy mentem el én, egyedül. Ez most sem volt másképp, élveztem is a forró vízcseppeket, mert tudtam, hogy már úgyis mindenki hazament. A hajamat próbáltam nem bevizezni, mert hajszárítót nem hordok magammal, habár ebben a melegben megszáradna hamar. Miután alaposan lecsutakoltam magam és megtörölköztem, elindultam kifele az öltöző részhez, ahol a ruháim hagytam. Ám egy kisebb fajta meglepetés ért, mert Chanyeol ott ült a padon, zenét hallgatott. Én – mivel szégyenlős vagyok – igyekeztem a leggyorsabban visszaosonni a zuhanyzókhoz, ám a colos elkapta a karom, és odarántott magához. Annyira zavarban voltam, szerintem az egész arcom vérvörös volt, ráfogtam a törölközőre, hogy legalább az ne essen le rólam. A füles próbált kedves lenni, és rám dobta a pólóm. Szerintem rájött, hogy nem igazán akar félig meztelenül látni.

- Baekhyun. – Három év alatt még egyszer sem szólított a nevemen, kivéve mikor a házim kellett neki.

- Sz-szia Chanyeol. Talán segítség kell a fizika háziban? A mostani elég nehéznek tűnik. – Zavaromban össze vissza beszéltem. Hallottam, ahogy picit felnevet.

- Nem a fizika házi miatt állítottalak meg! Sokkal másabb dolog miatt. – Magához húzott, és átölelte a derekam. Ettől csak még inkább zavarban voltam, és már végképp nem tudtam a szemébe nézni.

- Kezdek nagyon zavarba lenni, Chanyeol. – Idegesen túrtam a hajamba. – Mit szeretnél?

- Hát téged. Nem egyértelmű? – Az arcát az enyémhez dörgölte. – Szeretnélek. Vagy talán már tényleg nem érdekellek?

- Ez nem jó vicc Chanyeol. Neked ott a barátnőd! Minek kellenék én neked?

- Az a ribanc? Hagyjuk már. Menjünk innen Baek, és mindent elmagyarázok. Jó?

- Menjünk. – Bezárkóztam a zuhanyzóba, gyorsan magamra kaptam a ruháim, és kimentem vissza az öltöző részlegbe. Amikor Chanyeol még mindig ott volt, kicsit valóságosabbnak éreztem az egészet.

- Gyere kicsi. Van itt egy nagyon jó cukrászda. Ott elmesélek mindent.

Annyira furcsa volt Chanyeol mellett sétálnom, sosem gondoltam volna, hogy egyszer vele fogok bárhova is menni. Az egész utat csendben tettük meg, bár néha félve oldalra pillantottam rá. Néha észrevette, és elvigyorodott rajta. Annyira tökéletes volt.

Megérkezve a cukrászdába leültetett egy kicsit eldugottabb sarokba, majd pár perccel később két tányér csokis sütivel tért vissza. Ideges voltam, hogy mit szeretne?

- Nem szeretem azt a libát. Egyáltalán, a nőket sem szeretem. És, ha még mindig érdekellek, miért ne érezhetnénk magunk jól együtt?

- Jól érezni magunk együtt? Randizni szeretnél velem?

- Randizni? – Kicsit elszégyelltem magam, ahogy hallottam kacagni. – Nem, nem randizni. Összejárhatnánk mondjuk szexelni? – vigyorgott rám.

- Szerintem én megyek. – Elkezdtem összepakolni a dolgaim, de Chanyeol megfogta a kezem.

- Ugyan Baekhyun. Csak gondolkodj el rajta.

- Nem Chanyeol! Oké, hogy bejössz nekem, nagyon is. És, hogy utálom a barátnőd! De attól még a barátnőd! Nem szeretnék én lenni az, akivel megcsalod!

- Te is bejössz nekem. – Vigyora még tovább szélesedett, és próbáltam magam rábeszélni, hogy ez helytelen, de annyira kecsegtető ajánlatot tett, hogy egyszerűen lehetetlenség volt ellenállni neki.

- De akkor sem helyes! A barátnőd...

- Most mondtam, hogy nem szeretem a barátnőm.

- Akkor minek vagy vele?

- Minek? Azért, hogy ne jöjjenek rá, hogy meleg vagyok!

- Én... Akkor sem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Te tudod Baekhyun. De csak, hogy tudd... Már egy ideje sokat gondolkodok rajtad. Hogy milyen lehet veled.

- Majd írok neked este, jó? Addig átgondolom. - Kicsit még maradtunk Chanyeollal, megettük a sütijeink, majd ő is hazaindult és én is.

Otthon megcsináltam minden házimat, és miután minden dolgommal végeztem, rögvest kézbe vettem a telefonom, megnyitottam Chanyeol facebook profilját. Hirtelen azonban minden bátorságom elszállt. Nem mertem rámenni az üzenet fülre. Már minden opció eszembe jutott, hogy esetleg csak szórakozik velem, és majd jól kinevetnek a barátaival, de próbáltam ezeket elhessegetni, mert akkor végképp nem merek majd írni neki. Végül megtettem, megírtam neki, hogy próbáljuk meg. Igaz a bűntudat rögtön előtört bennem, de ki akartam zárni, nyugtatni akartam magam, hogy nem kell rosszul érezni magam. Beleburkoltam magam a takarómba és várakoztam, hátha írni fog. A gyomrom bizsergett, és olyan bután éreztem magam.

Végül megérkezett a várva várt üzenetem, hogy holnap 4-re legyek nála. Címet persze nem adott, de az ráér holnap is. Boldogan tettem le a telefonom magam mellé, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak a holnapra.