Into you (Baekyeol) - ötödik fejezet

Végül a parkba, amit Chanyeol említett nem jutottunk el azóta sem, de külön figyelmeztetett, hogy ma este öltözzek fel szépen, mert különleges helyre szeretne vinni. Csak abban reménykedem, hogy ez nem marad majd el, mint az egy héttel ezelőtti rögtönzött kis kirándulásunk. Annak is csak annyi hibája volt, hogy túl kanos. Nem is értem, azt gondoltam, legalább barátok lehetünk majd, ha már összejárunk szexelni, de úgy tűnik, még azok sem.

Félreértés ne essék, nagyon szeretek Chanyeollal lenni, de nem tűnik olyan jó ötletnek most már, hogy járjunk össze. Tulajdonképpen, sosem gondoltam, hogy meg tudnám magam tartóztatni, hogy ne essek szerelembe vele, de nem gondoltam, hogy ennyire egyszerűen fog menni. Talán csak a naivságom okozza, de tényleg úgy érzem, hogy kezdem megszeretni. Ő viszont semmiképpen sem kezel engem másképpen, mint egy olyan valakit, akit megdughat, ha már a barátnője nem alkalmas rá.

Az idő csak úgy repült, és mire észbe kaptam, már ott álltam a tükör előtt teljes hadi felszerelésben, és vártam, hogy mikor jelez nekem a fülesbagoly, hogy indulhatok. Azért haza csak nem hozhatom, még a végén anyáék gyanakodnának. Így is nehezen tudtam magam kibeszélni, hogy hova indulok ilyen elegánsan. Mondjuk annyira azért nem vittem túlzásba, és öltönynadrág helyett egy farmert vettem fel, de a zakót azért megtartottam. Végül is, kicsit füllentettem nekik, és azt mondtam randizok egy lánnyal, amiből persze megint rosszul jöttem ki, mert elkezdtek kérdezgetni ki az a lány, mi a neve, honnan ismerem, és a szokásosat. Mindenesetre  a bűntudat marcangolja a belsőmet, de ez kegyes füllentés volt. Nem vagyok még felkészülve arra, hogy színt valljak előttük. Különben is, csak csalódnának bennem. Egyrészt, mert meleg vagyok, másfelől pedig hagyom magam kihasználni, és ide-oda rángatni egy osztálytársam által. Talán igazuk is lenne, ha kiakadnának, de nem tehetek róla, nagyon kedvelem Chanyeolt. Teljesen elment az eszem, ezt teljes mértékben aláírom.

Csodák csodájára csak megszólalt a telefonom, hogy indulhatok, mert még így lazán odaérünk majd. Annyira kíváncsi és izgatott vagyok, hogy vajon hova szeretne elvinni engem, mert ez már tényleg olyan, mint egy randi.

- Igazán kitettél magadért kisfiam! Remélem a lány is így fogja majd gondolni. – Anya büszkeségtől csillogó szemmel ölelgetett át, míg apukám is hátba veregetett. Annyira rosszul még sosem éreztem magam, mint abban a pillanatban. Teljesen abba az állapotba kerültem, hogy rögtön kibukik belőlem, hogy nincs semmiféle lány, és valószínűleg sosem lesz, de nem akartam elrontani. Még Baekbeom tekintete is büszkeséget sugárzott, én pedig egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Igyekeztem minél hamarabb elmenekülni otthonról, hogy ne kelljen tovább őket néznem.

Nem túl nagy kedvvel indultam el Chanhoz, de biztos voltam benne, hogy az ő jó kedve pikk pakk át fog rám is ragadni, hiszen én még őt egyetlen egyszer láttam csak sírni vagy szomorkodni. Arra viszont nem tudok rájönni, hogy miért akar engem elvinni bárhova is az óriás, mert hát nem vagyunk együtt, igazából senkije sem vagyok neki. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy egyszer csak valami puhának ütköztem, és csak azt mentett meg az eleséstől, hogy az a valaki elkapta a karom.

- Ejnye, Baekhyun! Hát figyelj oda – Chanyeol csilingelő hangja szinte simogatta a dobhártyám, és abban a pillanatban, hogy találkoztam vele, minden baj egy bárányfelhőn szállt el a lelkemből.

- Sajnálom, csak kicsit elgondolkodtam. Mehetünk? – Válaszul csak bólintást kaptam, és hagytam, hadd vezessen, hiszen csak ő tudja, hogy merre szeretne elvinni engem.

- Min gondolkodtál ennyire?

-  Nem mondtam meg az igazat anyáéknak. Hazudtam nekik, azt mondtam egy lánnyal van találkozóm. Kicsit rosszul érzem magam emiatt, de nem mondhattam meg, hogy éppen veled találkozom, és el akarsz vinni valahova, de nem, nem randi, mert semmi közünk egymáshoz, azt leszámítva, hogy folyamatosan dugunk.

- Hát… Izé… Ezt tényleg nem mondhatod nekik. De hé! Kikérem magamnak! Engem egy lányhoz hasonlítani. Te vagy inkább a lányos. Még az arcod is olyan szép, ha nem szebb, mint egy lánynak. – Chanyeol bókjai – legalább is, gondolom én, hogy azok voltak – pírt csaltak az orcáimra, ezért inkább meg sem próbáltam ránézni, nem volt szükségem arra, hogy kinevessen.

- Hova viszel? Remélem nem leszek sem túlöltözött, sem alulöltözött. Egyébként már nagyon éhes vagyok, szóval azt is remélem, hogy hamar odaérünk. Meg azt is, hogy nem túl drága, mert nem vagyok ám eleresztve pénzügyileg.

- Először is, leszögezném, hogy eszméletlen jól nézel ki, és nem, nem vagy sem túlöltözött, sem alulöltözött. Másodszor, én fizetek majd, szóval ne törődj azzal, hogy mi mennyire drága. Azt választasz majd, amit szeretnél, és ne nézd az árát.

- Ha így viselkedsz, azt fogom hinni, hogy randizni viszel.

- Ne vedd annak. Fizetek, mert te sokkal nagyobb árat fizetsz azáltal, hogy belekerültél a kis hazugságtengerembe. Vegyük úgy, hogy ez a fizetséged.

- Vegyük úgy, hogy nincs fizetségem, ugyanis nem szeretném egy utolsó kurvának gondolni saját magam. Elég fizetség az nekem, hogy jól érzem magam veled. De ha csak ezért csináltad, akkor semmi szükség nem lett volna rá. – Nem tagadhatom, a szívem belesajdult abba, amit mondott. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy szeretne esetleg megismerni, vagy érdeklődik irántam, de az álombuborékom egy pillanat alatt pukkant szét.

- Nem vagy kurva, nem ezt mondtam. Sosem szoktam olyan felesleges dolgokra fecsérelni az időt, mint hogy megismerjek valakit, még az esélyét sem adom meg annak, hogy esetleg meg is szeressem. Most már menjünk el, nem tudom visszamondani a foglalásom.

Ezzel nem igazán segített a helyzeten, de legalább kicsit tisztábban fogok látni vele kapcsolatban, és igyekszem majd megparancsolni saját magamnak is, hogy ne szeressek bele még jobban. Próbálom majd a seggfej énjét látni, nem a törődő és kedves Chanyeolt, akit minden egyes dugásunk alkalmával mutat nekem. Csak akkor ne mondana olyan szép dolgokat nekem. Nyugtatgattam magam, elég gáz lett volna, ha előtte sírom el magam, pedig elég erősen rajtam volt a kényszer.

- Megérkeztünk! – Fejem felemeltem, hogy megnézzem, hova is jöttünk, mert hát már az oldalam igencsak fúrta a kíváncsiság. Imádtam Szöul éjszakai látképét, és most, hogy Chanyeol elhozott a Namsan toronyba is, azt hiszem még jobban meg fogom szeretni. Még a szám is tátva maradt, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy megölelgessem, de az emberek körülöttünk minden bizonnyal komplett idiótának néztek volna minket. – Tetszik?

- Nagyon! Annyira köszönöm, hogy elhoztál ide!

- Hát akkor, menjünk. Én is elég éhes vagyok már, mi tagadás.

Éppen, hogy csak helyet foglaltunk, az éhség gőzerővel szállt ki belőlem, mert az alattunk elterülő szöuli látkép csodálatos volt. Elég nehezen tudtam palástolni az izgatottságom, és valójában nem is szerettem volna.

Viszont a gyomrom korgása jelezte, hogy ideje lenne valami ételt választanom, mert a végén még kilukad az ürességtől. Az árakat elnézve viszont kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam, mert nekem sosem lesz ennyi pénzem, hogy viszonozzam neki. Bár, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy neki honnan van ennyi pénze, bár van egy olyan kósza gondolatom, hogy a szüleitől. Próbáltam minél olcsóbb ételt kinézni magamnak, ezért pácolt bárányhús szeleteket választottam. Tulajdonképpen, nem hangzott rosszul, szóval még örültem is neki, hogy nem volt a többihez képest olyan drága.

- Mit mondtál a szüleidnek, mihez kell neked ennyi pénz?

-  Elfelejtetted? Van egy kamubarátnőm. Különben is, a szüleimnek ez nem pénz.

- És ha Krystal elmondja?

- Nem mondja el. Nincs is Szöulban jelenleg, az anyjáékkal elutaztak két hétre a nagyszüleihez Amerikába.

- Biztos szép hely lehet Amerika. Még sosem voltam ott.

- Szép bizony. Mindenképpen menj el egyszer, ha teheted.

Bólintottam, majd ételeink megérkezése után csendben folytattuk tovább az estét. Nem tudtam elvonatkoztatni az alattunk elterülő Szöultól, ezért tekintetem nagyon sokszor inkább az ablaküvegre szegeztem. Imádtam itt lenni, és a bárány is nagyon finom volt, amit választottam magamnak. Őszintén szólva, sosem ettem még ennyire finomat.

Vacsoránk befejeztével célba vettem a hazafele vezető utat, és legnagyobb meglepetésemre, Chanyeol el is kísért egészen a metrómegállóig, ahol a lakásunknál kell leszállni. Sőt, tovább tetézve a dolgokat, a kisutcába is lefordult velem, ahol lakok.

- Mit fogsz mondani a szüleidnek?

- Semmit, megmondom, hogy élőben másmilyen volt a lány, és nem volt szimpatikus, tehát nem fogok vele többet találkozni. Nem igazán tudok mit mást mondani.

- Igazad van. Hát akkor… Szia Baekhyun, jó éjszakát. Hétfőn találkozunk az iskolába. – Megragadva a derekam magához húzott, ajkait pedig enyémre tapasztotta. Szerencsére senki nem volt már ilyenkor kint az szabadban, ezért nem is húzódtam el tőle azonnal, lelkesen viszonoztam.

- Szia Chanyeol. Vigyázz magadra hazafele.

- Ne aggódj miattam, bébi. Rossz pénz nem vész el.

Vigyorogva integettem még neki, majd a kapukódot beütve szinte felszállingóztam a lakásunkba, ahol már teljes sötétség volt, és valószínűleg már mindenki ágyba bújva várja a másnap reggelt. Kedvem nem igazán volt elmenni zuhanyozni, szóval én is csak átöltöztem a pizsamámba és úgy, ahogy voltam, bedőltem az ágyba.