Dominó (Baekyeol) - nyolcadik fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy Shuhei csókolgat, hol az arcom, hol a szám, hol a nyakam. Utálom, ha felkeltenek, olyankor mindig morcos leszek. Átfordultam a hasamra, hátha így békén hagy, de nem jártam sikerrel. Épp ellenkezőleg, ujját végighúzta a gerincemen, amitől borzongás futott át rajtam, végül keze a fenekemen állapodott meg. Próbáltam még jobban belefúrni az arcom a párnába, de hirtelen rezzentem össze, ahogy csupasz bőrömmel immár ajkai találkoztak. A nyakamtól kezdve lassan haladt lejjebb, követve a gerincvonalam, ezzel kicsikarva egy reszketeg sóhajt belőlem. Bármennyire is szerettem volna, ha távol marad tőlem, régen volt, hogy szexeltünk és hiányzott.

- Annyira kívánlak bébi - suttogta a fülembe, amitől rajtam ismételten borzongás futott végig.

- Ez ám az ébresztő. - Erőt vettem magamon, hogy újra hátra forduljak. Bemászott a lábaim közé, közel hajolt hozzám, majd megcsókolt. Nem erőszakosan, nem szenvedélyesen, inkább mondanám rá, hogy szerelmesen.

Kezei elindultak lefele, oldalamat lágyan cirógatva, ami annyira jól esett, egész testemen boldogság futott át. Combjaimhoz érve felhúzta lábaim, ösztönözve engem arra, hogy átkulcsoljam a derekát, ezáltal még közelebb került hozzám és teljesen kivehető volt a merevedése.

Elválva ajkaimtól haladt lefele, államon át a nyakamig, kulcscsontomnál megszívta a bőrt, ami után remélem nem marad nyom. Néha-néha nekem nyomta alsótestét, a hirtelen jött inger miatt ezáltal kibukott néhány nyögés belőlem. Eddig sem volt rám hatás nélkül a kis akciója, de Chanyeol még ilyenkor sem hagyott békén, szégyen nem szégyen, elképzeltem, ahogy ő csinálja ezeket nekem-velem, amitől a férfiasságom még jobban rakoncátlankodni kezdett a pamut alsóm alatt.

Shuhei időközben áttért a mellbimbóim kényeztetésére, ezzel még tovább növelve izgalmamat. Beletúrva a hajába élveztem az édes törődést, ajkamat beharaptam, nem szerettem volna túl hangos lenni. Kezével az alsóm korcánál matatott, próbálta lejjebb tolni azt rólam, ezért segítségére sietve megemeltem a csípőm, így könnyedén húzta rólam le a ruhadarabot.

- Annyira szép vagy. - Szinte csodálattal nézett rám, láttam a szemében a vágyat megcsillanni, de mellette ott bujkált a szeretet is, nekem pedig melegség költözött a szívembe ennek láttán. Sietve vette le magáról a ruhát, immár meztelenül simult ismét hozzám és csókolt meg újra és újra. Kezdtem türelmetlenkedni, szerettem volna, ha végre foglalkozik a fájdalmasan ágaskodó férfiasságommal is. Mintha csak olvasna a gondolataimban, elkezdett lejjebb haladni, végig csókokkal hintette be a felsőtestem. Direkt kihagyva ágyékom, tért át a combomra, a belsejét csókolgatta, ami persze nagyon jól esett, így néha-néha felnyögtem, mellkasom pedig szaporán járt fel-le, ahogy kapkodtam a levegőt.

- K-kérlek drágám... - Elcsuklott a hangom, ahogy megéreztem a kezét merevségemre kulcsolódni.

- Mire kérsz, bébi? - Kaján vigyorra húzta ajkait, kezével egyre gyorsabban munkálkodva rajtam. Néhányszor remegés futott át egész testemen, főleg lábaimban, a lepedőbe kapaszkodtam, ajkaimba haraptam. Válaszolni nem tudtam neki, annyira élveztem, amit csinált velem. Még a levegő is bennem rekedt, amikor megéreztem párnáit körém záródni, nyelve először csak a makkommal foglalkozott, majd egész hosszomat bejárta. Egyre sűrűsödtek a nyögéseim, szó szerint az idegemen táncolt, annyira vágyódtam már a kielégülés után. Viszonylag lenyugodtam, amint szája eltűntek péniszemről, hogy a párna alól síkosítót és óvszert keressen elő. A következő pillanatban már magamban éreztem egyik ujját, amit rövidesen követett egy másik és harmadik ujj is. A harmadiknál picit felszisszentem, majd agyam kizárta a minimális kellemetlen érzést mikor másik kezével ismét körém záródott, hogy izgalmi állapotban tartson.

Ujjai helyét hamar átvette a férfiassága, finoman tolva magát belém. Rám borulva nyögött fel, amint teljesen belém furakodott, de nem mozdult meg egyből, várta, hogy hozzászokjak. Jelezvén neki, hogy megszoktam, lassan mozogni kezdett bennem, csípőmre markolt, én pedig minden lökésénél készségesen nyögtem. Nyaka köré kulcsoltam a kezem, úgy húztam le magamhoz percekig tartó csókunkra, amibe nem egyszer bele is nyögtem. Amint megtalálta a prosztatám és tempójával megegyezően dolgozott merevségemen euforikus állapotba kerültem.

Éreztem a mellkasomon végig csordogáló izzadságcseppeket és Shuhei homloka is patakzott már, amitől csak még helyesebbnek láttam az alapjáraton is karizmatikus arcát. Finoman kihúzódott belőlem, még finomabban fordított a hasamra, csípőmnél fogva emelt meg, hogy jobban hozzáférjen a popsimhoz, majd ismét belém tolta magát. Nyögéseim a párnába fulladtak, amit én annyira nem bántam. Hihetetlen tempóban ostromolta hátsó fertályom, én pedig a csillagokat láttam. Felváltva volt lassú és gyors a tempója, ezzel még tovább ingerelve engem. Ismét kihúzódott belőlem, amit én egy csalódott nyögéssel nyugtáztam. Elfeküdt az ágyon, ezzel jelezve, hogy szeretné, ha meglovagolnám. Óvatosan ereszkedtem rá, szememet azonnal ködfátyol lepte el, majd mozogni kezdtem rajta. Lehúzott magához egy újabb csókra, közben pedig merevségemre zárult ismét. Az orgazmus előjelei egyre nagyobb hullámban törtek rám, végül tényleg utolért a beteljesedés, nem sokkal utánam pedig Shuhei is átlépte a gyönyör kapuját. Pihegve borultam a mellkasára, egy pillanatra sem eltávolodva tőle, az orgazmus utóhullámait élvezve. Shuhei felém fordult, beletúrt nyirkos hajamba, majd párnáit ismét az enyémre tapasztotta.

- Hihetetlen vagy - vigyorogva kelt fel mellőlem, dereka köré csavarta a törölközőjét, majd eltűnt a fürdőszobában. Tudom nem kellene rosszul éreznem magam, mégis bűntudatom van kicsit, mintha megcsaltam volna Chanyeolt. Azt sem értettem miért rá gondolok már megint, de a szívem kiszakadni készült a helyéről. A lelkiismeret furdalás marcangolta a belsőm, de elhessegettem a gondolatot - legalább is megpróbáltam -, hiszen nem vele vagyok együtt, hanem Shuheijel, természetes, hogy vele szeretkezek és nem kellene rosszul éreznem magam utána.

Így hát türelmesen vártam, amíg kijön a fürdőből, hogy én is lezuhanyozhassak. Ameddig vártam rá ablakot nyitottam, hogy a tömény szex-szag helyett friss levegő áramoljon be. A kilátásban gyönyörködtem, mikor Shuhei karjai körém fonódtak, hátam találkozott nedves mellkasával, majd a nyakamba csókolt.

- Annyira szép itt. Köszönöm, hogy elhoztál ide.

- Nekem is nagyon tetszik. Viszont bébi, sajnálatos módon kifutottunk a reggeli időből, én pedig farkas éhes vagyok. Zuhanyozz le gyorsan és menjünk el valahova reggelizni. - Egyetértően bólogattam, majd villámgyorsan összekészítettem magam, végül kézen fogva indultunk el valami reggeli után kutatva.

Reggeli után ma már nem csak lustálkodunk, hanem szétnézünk Tuniszban, vásárolunk és megnézünk néhány nevezetességet is. A vásárban igyekeztem Chanyeolnak is vásárolni, de eddig semmi olyat nem láttam, ami hozzá illő lett volna. Igazából, még ötletem sincs, hogy mit szeretnék neki adni, de nem akarom elkapkodni, tényleg hozzá illő dolgot szeretnék venni. Aztán az egyik kínai árusnál megláttam egy Rilakkuma utánzat pólót, de mivel itt sehol nem találnék eredetit, megvettem neki. Igaz a méretét nem tudom, de megpróbáltam betippelni, és vettem egyet magamnak is ugyanabban a méretben és színben is, nehogy Shuheinek feltűnjön. 

- Minek veszel te magadnak vagy hat mérettel nagyobb pólót? 

- Nem hat mérettel nagyobb, és aludni. Sokkal kényelmesebb ilyen nagy pólóba aludni. 

- Biztos nagyon aranyos leszel benne – vigyorgott.

***

Este, mikor visszaértünk a szállodába hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Amíg Shuhei elment zuhanyozni, írtam Chanyeolnak. 

Byun Baekhyun

Találtam neked valami nagyon jót! 😀 Remélem eltaláltam a méreted.😉

Nem reménykedtem benne, hogy rögtön válaszolni fog, mert Szöulban elég korán van még, de Chanyeol valami csoda folytán mégis fent volt. 

Park Chanyeol

Ó, Baekkie, azt nem eltalálni kell, hanem megtapasztalni. 😉

Hazaérek, első dolgom lesz fejbe csapni ezt az óriást!

Byun Baekhyun

Egyáltalán nem ARRA a méretedre gondoltam.Vettem egy ugyan olyan dolgot magamnak is, amúgy. 😋

 

Park Chanyeol

Még a végén azt fogják gondolni, hogy egy pár vagyunk, ha ugyanabban együtt mutatkozunk. Sosem gondolsz ARRA a méretemre? Ne szomoríts el egy „nem”-mel. 😡

Byun Baekhyun

Zavarna, ha egy párnak néznének minket? Pedig muszáj vagyok elszomorítani, mert nem szoktam ilyenen gondolkodni. 

Park Chanyeol

Az sokkal jobban zavar, hogy csak annak néznének minket, de valójában nem vagyunk egy pár. 😡 Nem hiszek neked. Én sokat gondolok rád. Most is hiányzol. 

Percekig csak bámultam a képernyőt, főleg az első mondatról nem tudtam levenni a szemem. A szívem beleremegett, de egy ördögi hang nem engedte, hogy elhiggyem, bármit is írt.

Byun Baekhyun

Részeg vagy? 

Park Chanyeol

Hova lennék részeg reggel Baekkie? Plusz, hétköznap van… Olyan hihetetlen, hogy tényleg kedvellek? Miért nem tudod elhinni nekem? 

Byun Baekhyun

Hosszú… Majd, ha hazaérek, megbeszéljük. Ha gondolod és szeretnéd, ott alhatok nálad egyik este, iszogatunk, beszélgetünk. 😃 Na, mit szólsz hozzá? 

Park Chanyeol

Melyik nap is jössz haza? Már alig várom. 😃

 

Byun Baekhyun

Szombaton megyünk haza. Amúgy… Te is hiányzol nekem. 

A válaszát nem vártam meg, ledobáltam a ruháim magamról, bekopogtam Shuheihez, majd bemásztam mellé a fürdőkádba. 

- Kellemes meglepetés vagy. 

- Nem tudtam mikor szeretnél kijönni és fáradt vagyok. Hosszú napunk volt.

- Reménykedtem benne, hogy kicsit hiányoztam, azért jöttél be hozzám. – Lebiggyesztett ajkakkal húzott magához közelebb és nyomott egy csókot a számra.

- Egész nap együtt vagyunk, Shuhei, esélyem sincs hiányolni téged – kacagtam, mire ő is elmosolyodott egy kicsit. 

Megmosta a hátamat, kicsit még magához húzott, majd mindketten kimásztunk a fürdőkádból és bebújtunk a meleg ágyba. 

- Figyelj Baek. Sajnálom az elmúlt néhány hónapot. Tudom, hogy olyan dolgokat is tettem, amiket nem lett volna szabad és nem érdemeltél volna meg. Megpróbálok megjavulni, esküszöm neked. Csak… Ne adj okokat. 

- Nem értem miről beszélsz, Shuhei. Sosem adtam neked semmire sem okot. Látod, megint ezt csinálod. Engem okolsz, pedig tényleg semmi olyat nem tettem, amiért ezt kellett volna csinálnod. 

- Attól még lehetek féltékeny nem? Főleg Park Chanyeolra! Biztos többet akart tőled, mint szimpla köszönő viszonyt. – Összeszűkítette a szemét.

- Rémeket látsz. Látod, az ilyenjeid kellene elhagyni és nem lenne semmi probléma. Különben is, nem mindegy, hogy mit akar tőlem, ha én melletted vagyok, még mindig? – Felvontam az egyik szemöldököm. 

- Talán igazad van. Megpróbálom visszafogni magam. Megmutatod a pólót, amit ma vettél? – Mosolyogva bólintottam, előszedtem a pólót, amit vettem magamnak, majd gyorsan magamra is kaptam. Igaz a póló leért a combom közepéig, de szeretem, hogyha nagyobb az, amiben alszok. 

- Hogy tetszik? 

- Nagyon aranyos vagy benne. Én megmondtam. – Nyomott egy puszit a fejem búbjára. – Gyere, menjünk aludni. Holnap is sokat fogunk sétálni. – Megemelte a takarót maga mellett, én pedig bebújtam hozzá. – Jó éjszakát, Baek. 

- Jó éjt. 

Dominó (Baekyeol) - hetedik fejezet

Másnap Shuheijel kiválasztottuk a szállodát, nézegettünk programokat, amiket érdemes lenne csinálni és a főbb nevezetességeknek is utánanéztünk. Egész jól elszórakoztunk és kedves is volt velem. Sőt, a nyaralásig eltelt idő alatt végig kedves volt, el sem akartam hinni, hogy talán visszakapom a régi Shuheijem. Utolsó este otthon még összepakolni is segített nekem, lelkesen hordta a ruhákat és az egyéb pipere cuccokat mind magának, mind nekem. Viszont ő még ilyenkorra sem hagyja abba a munkát, így amint végeztünk a bepakolással, átvonult a dolgozószobájába még egy kicsit. Én elmentem megfürdeni addig és mivel egy ideje már nem hallottam Chanyeol felől, gondoltam írok neki. 

Byun Baekhyun

Hiányzik, hogy nem keresel. 😡 Hogy vagy? Találtál munkát? Holnap indulok Tunéziába, kívánj szerencsés földet érést. 

A válasz szinte rögtön érkezett, mintha csak a telefonja felett ült volna, arra várva, hogy mikor írok neki. 

Park Chanyeol

Ne haragudj, Baekkie. Elfoglalt voltam. Igen, azt hiszem. 😊 Még tart a próbahetem, de úgy érzem, megkapom majd a munkát. 😃 Már holnap mész is? Remélem minden rendben fog menni a repülés során és várlak vissza nagyon. 😁

 

Byun Baekhyun

Milyen munka? Biztosan megkapod, ügyes vagy te. 😉 Igen, örülök neki, hogy indulunk. Képzeld! Jelentkezni fogok egyetemre.*-* 

Park Chanyeol

Ugyanolyan titkár munka, mint ami a férjednél volt. Milyen egyetemre? Milyen szakra? 

Byun Baekhyun

Annyira sajnálom tényleg, még mindig, hogy miattam kirúgott. 😑 Tanári szakra szeretnék jelentkezni. 😃 Meg szeretném próbálni a szöuli egyetemet, de ha nem jön össze, akkor sem török majd annyira darabokra. Plusz, szeretnék részmunka idős állást is vállalni, ezért arra gondoltam, nem-e lenne kedved eljönni velem majd valamit keresni?

Park Chanyeol

Baek, nem a te hibád, hogy a férjed meg van őrülve. 😀 Örülök neki, hogy elhatároztad magad. Naná, nagyon szívesen elmegyek veled. 😏 De most menj, nem tartalak fel. Biztos fáradt vagy és nem lenne szerencsés fáradtan utazásnak nekiindulni. 😊 Vigyázz magadra. 😗

Byun Baekhyun

Igenis, főnök! 😀 Álmodj szépeket, Chan. 

Letettem a mellettem lévő éjjeli szekrényemre a telefonom, végül nem bírtam megvárni, hogy Shuhei is bejöjjön, az álmosság olyan nagy erővel tört rám. 

Legkedvesebb álmomból az ébresztőórám hangos üvöltése ébresztett fel, jelezvén, hogy ideje lenne kelni, ha nem szeretnénk lekésni a repülőgépünket. Nagyon korán volt, az óra éppen csak ütötte a hajnali négyet, de fél nyolckor indul a repülőnk. Shuheit nem felébresztve próbáltam meg kiosonni a szobából, hogy az útra szendvicseket csináljak magunknak, ám ez az akcióm nem járt túl sok sikerrel. Nyomtam egy puszit az arcára bocsánatkérés gyanánt, majd kimentem a konyhába. Nem tudom mennyi szendvicsre lesz szükségünk, ezért készítettem egy jó párat belőle. Szerencsére nem sok dolgot hagytunk reggelre pakolni, ezért az ételt leszámítva szinte semmit nem kellett előkészíteni.

Mire visszaértem a szobába, már Shuhei is bőven ébren volt, éppen öltözködött. 

- Főztem kávét, gondolom szükséged lesz rá. 

- Köszönöm, bébi. – Nyomott egy puszit a hajamra, majd lement a konyhába. Én is gyorsan magamra kaptam a ruháimat, arcot mostam és fogat, majd indulásra készen robogtam le a nappaliba. 

- A bőröndöket majd lehozod? 

- Természetesen. Már a taxit is elintéztem, menj addig ki. 

Shuhei utasításait követve összecsomagoltam a táskába a kajákat, majd kimentem a házunk elé és vártam a taxit. Mire a férjem minden csomagunkat lehordta, a kocsi is megérkezett. A repülőtérre érve minden szükséges ellenőrzésen átmentünk, becsekkoltunk, én pedig alig vártam, hogy végre tovább alhassak. Elfoglaltuk a helyünket, próbáltam magam kényelembe helyezni, mikor éreztem a zsebemben a telefonom rezgését. 

Park Chanyeol

Jó utat, Baek. 💕 Írj, amint megérkeztél. 

Mosolyogva csúsztattam vissza a helyére a telefonom, majd ténylegesen elaludtam a repülőn. Mire ismét észhez tértem már Isztambulban voltunk, ami az átszállási pontunk volt. Egész sokat aludtam, sőt, rengeteget, tizenegy és fél órás az út Szöulból Isztambulba. Kényelmesen át tudtunk szállni, volt addig három óra húsz perc. Végül, kicsivel több, mint három óra múlva végre földet értünk Tuniszban, amit már egyáltalán nem bántam. Túl sok a tizennyolc óra utazás. 

Elfoglaltuk a hotelszobánkat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerpartra. Bézs színű falai voltak, közepén egy óriási franciaággyal, amin bordó volt az ágytakaró. Első benyomásra nem egy hotelszoba jutna róla eszembe, de gyönyörű volt. Minden tárgyról üvöltött a drágaság. Hatalmas plazma tévé volt a falon, minibár a szobában, még festmények is helyet kaptak a szobában. A fürdőszoba óriási volt, káddal, zuhanykabinnal.

Shuhei rögtön úgy is gondolta, hogy kipróbálja, én addig eldőltem az ágyon. Előhúztam a telefonom, kezembe vettem a kis papírt, amit a recepción adtak, azon volt a wifi jelszó feltüntetve. 

Byun Baekhyun

Megérkeztünk. 😊 A szálloda csodaszép, tengerparti kilátással. Szeretnél majd képet róla? 😀 Igaz, még nem sokat láttam belőle, hisz itt éjszaka van. ^^” 

Izgatottan küldtem el Chanyeolnak. Nem tudtam, hogy fog-e válaszolni, de reménykedtem benne. Bár, már reggel van otthon, szóval gondolom fent van, ha dolgozik.

Izgatottan nyitottam meg a kakaotalkom, ahogy meghallottam az üzenetjelző hangom. 

Park Chanyeol

Már kezdtem aggódni, hogy merre lehetsz. Remélem minden oké. ^^ Biztos nagyon szép lehet. 😊 Naná, szeretném majd látni. Csinálj sok képet, de te is legyél rajtuk. A legszebb dolognak nem szabad lemaradni róla. 😉

Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik Chanyeol utolsó mondatát olvasva. Bátorkodtam lefotózni magam és el is küldtem neki. 

Byun Baekhyun

Remélem megelégszel vele. 😉 Cserébe én is szeretnék rólad egyet. 

Park Chanyeol

Szerencséd van, szabadnapos vagyok ma és van időm fotózgatni magam. 😀 És istenem, annyira szép vagy. *-* 

Eddig is zavarban voltam, de most végképp. 

Byun Baekhyun

Lustálkodsz az ágyban? 😀 Jól nézel ki, Chan. 😊

Park Chanyeol

Szívesebben lustálkodnék melletted, de ez lehetetlen sajnos. 😡

 

Ebben a pillanatban jött be Shuhei, én pedig villámgyorsasággal zártam le a telefonom, nehogy észrevegye kivel cseverészek éppen. Példáját követve én is elmentem fürdeni, de vittem a telefont is, onnan válaszoltam vissza Chanyeolnak. 

Byun Baekhyun

Ne haragudj Chan, mennem kell. Épp fürdéshez készülök, aztán alszom, mert korán kelünk holnap. Már, ha sikerül majd elaludnom. Fránya időeltolódás. 😀 Legyen szép napod, élvezd ki, hogy nem kell dolgoznod. 

Park Chanyeol

Baekkie, ne mondj nekem ilyeneket, hogy fürdeni készülsz éppen, mert túlságosan élénk a fantáziám, még a végén merészkedek rólad fantáziálni. 😏

Byun Baekhyun

Park Chanyeol! A perverz mindened! 😈

Park Chanyeol

Te kezdted Angyalka! 😉 Először azzal a képpel, utána, hogy fürdeni mész. Ne haragudj rám, hogy kicsit beindult a fantáziám. 

Kikerekedett szemekkel néztem az üzenetét, percekig azt sem tudtam mit válaszoljak neki. Időközben már beleereszkedtem a jó meleg vízbe, elnyúltam benne, ami csodálatos érzés volt. 

Byun Baekhyun

Perverz vagy Chan, még mindig. Holnap beszélünk. 😀 Vigyázz magadra. 

Park Chanyeol

Te is, Baek. 😀

 

Letéve a telefonom a ruháimra nyújtóztattam ki magam a vízben. Imádok fürdeni, órákig képes vagyok a fürdőkádban benne ülni és mivel az időeltolódás elég nagy, lehet most sem jövök ki innen túl korán. 

Hiába szerettem volna Chanyeolt kiűzni a fejemből, nem ment. Valamiért a gondolataim folyamatosan felé húztak, akármi eszembe jutott, hozzá kötöttem rögtön, ettől pedig kezdtem megijedni egy kicsit. Az világos volt számomra már akkor, mikor leöntött kávéval, hogy ő más, de igyekszem elkerülni, hogy máshogy kezdjek iránta érezni, mint szimpla barátság, amin pedig ő maga sem segít az ilyen üzeneteivel.

Féltem bevallani még magamnak is, de hiányzik és igazából tetszik, hogy próbál nekem udvarolni, vagy mi. Bár, nem tudom mit láthat bennem, sőt, nem is biztos, hogy szeretne bármit, lehet csak szórakozik, vagy szeretne felvidítani. Megráztam a fejem, majd az egy órás fürdés gondolatáról letettem, megmostam az arcom, a hajam is, majd besiettem Shuheihez az ágyba, a meleg takaró alá. Neki sem kellett több, kezét rögtön a combomra helyezte és lágyan simogatni kezdte. Kezdtem megijedni, mert szinte semmilyen érzelmeket nem váltott ki belőlem, ellenkezőleg, inkább undorodtam tőle. Finoman elkaptam a kezét és arrébb helyeztem, kettőnk közé, az ágyra.

- Ne most, drága. Nincs kedvem. Fáradt vagyok. – A derekamnál fogva húzott magához közelebb, de nekem erről is az az este jutott eszembe, mikor Chanyeollal aludtunk így. 

- Holnapra pihend ki magad. Végre kettesben tudunk eltölteni egy kevés időt, szeretnék veled szeretkezni is. – Végigfutott rajtam a borzongás, nem a jó értelemben. 

- Megpróbálom. Aludjunk. – Leoltottam a kislámpát és arrébb húzódva takartam be magam, majd lehunytam a szemem. Hiába próbáltam elaludni, nem igazán ment, egyáltalán nem éreztem magam álmosnak. Shuhei azonban hamar kidőlt, hallottam a szuszogását mögülem. 

Olyannyira nem voltam fáradt, hogy még a napfelkeltét is megvártam, ami csodálatos volt. Halkan kimásztam az ágyból, az ablakhoz sétáltam és le is fotóztam, hogy otthon megmutathassam majd Chanyeolnak. Csináltam egy képet neki a tengerről is, hiszen csodaszép látványt nyújtott, ahogy a tenger vize visszatükrözte az éppen felkelő napot. 

 Amilyen halkan kimásztam az ágyból, olyan halkan is feküdtem vissza, ismét megpróbálkozva az alvással, mert ugyebár egy-két óra is több, mint a semmi. 

Valószínűleg sikeresen járt az akcióm, mert Shuhei kilenc órakor szinte rázogatva keltett már. 

- Bébi, reggeli idő van, siessünk. 

- Megyek már. – Zombi üzemmódban sikáltam meg a fogaimat, kaptam magamra valami ruhát és már indultunk is lefele az ebédlőbe reggelizni. Reggeli után úgy döntöttünk kimegyünk a partra, bár még kicsit hűvös volt az idő. Shuhei ezzel sem törődve vetette be magát a tengerbe, onnan integetett nekem vigyorogva, amit én szívesen viszonoztam is. 

Szeretem ezt a Shuheit, a régi énjét, amikor kedves volt velem és nem erőltette rám az akaratát, nem volt annyira féltékeny és hagyott nekem szabad terepet az életemben. Ha ilyen lenne, talán újra bele tudnék szeretni. 

Nem sokkal később úgy döntöttem mégis megpróbálok belemenni a vízbe, ezért megközelítettem azt a pontot, ahol Shuhei éppen mosolyogva várta, hogy megérkezzek elé.

- Szerintem neked hideg lesz, bébi. 

- Akkor, mi lenne, ha ölbe vinnél be és akkor nem igazán érintkeznék a vízzel? – Éppen, hogy csak végigmondtam, könnyedén kapott fel, hogy beljebb sétáljon velem. A lábaim már beleértek a vízbe, ami tényleg kicsit hideg volt, mégis kellemes. 

- Na, hogy tetszik? 

- Egész kellemes! Akár le is tehetsz. – Ismét engedelmeskedve nekem lassan engedett bele a vízbe. A hasamnak már kicsit hideg volt, libabőrös is lettem tőle, ezért Shuhei magához húzott. 

- Remélem tetszik neked itt, velem. – Választ nem kapott, de bólintottam. Hirtelen kapott ajkaim után, kezeit a fenekemre csúsztatta és néhányszor belemarkolt. Elválva ajkaimtól szájával fülemet érintette. – Annyira kívánlak, Baekhyun. Nem hiszem, hogy tudok várni estig. 

- Türelem, drága, türelem – vigyorogtam rá. – Estig már nem kell túl sokat várnod. Néhány óra, hamar elröppen. 

Mivel ebédet nem kértünk a szállodai ellátáshoz, két óra magasságában felkerestünk egy éttermet, mert mindketten megéheztünk a vízben töltött idő után. Igazából, első nap nem igazán mentünk sehova, leginkább a parton töltöttük el az időt. Beálltunk strand röplabdázni, bár én nem tudok, de azért annyira béna sem voltam. 

Vacsora után egyenesen megcéloztam a fürdőt, de most csak egy gyors zuhanyt vettem, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. 

- Elmegyek én is zuhanyozni, bébi, addig készülj fel, végre megkapom azt, ami az enyém. – Rám kacsintott, majd eltűnt a fürdőszobába, én pedig igyekeztem nem elaludni, ám ezzel nem jártam sikerrel. Éppen, hogy csak letettem a fejem a párnára, megszűnt a külvilág és álomba szenderültem. 

Dominó (Baekyeol) - hatodik fejezet

Reggel arra keltem, hogy még mindig egyedül vagyok a házba. Először a fürdőszobát céloztam meg, ám nem kellett volna, mert szabályosan rosszul lettem a kinézetemtől. Nem elég, hogy csúnya, de ráadásul nagyon fáj is. Megmostam az arcom és a fogam is, lezuhanyoztam, immár frissen indultam le a konyhába valami ehető után kutatni. Találtam is tegnapról megmaradt szendvicseket, amiket nem szeretnék kidobni, ezért felpakoltam néhányat egy tányérra és bevonultam vissza a szobába. Reménykedtem benne, hogy kaptam valami üzenetet Chanyeoltól, de csalódnom kellett, mert senki nem keresett. Hát, ha ő nem ír, majd írok én neki. 

Byun Baekhyun

Hogy vagy? Remélem jól aludtál. 😊

Hevesen dübörgő szívvel küldtem el neki az üzenetet, izgatott voltam, vártam a válaszát, ami viszonylag hamar érkezett. 

Park Chanyeol

Jól aludtam. Épp munkakeresésben vagyok. 😡 Te hogy aludtál?

Byun Baekhyun

Munkakeresésben? Én is jól, azt hiszem.

Park Chanyeol

Munkakeresésben, mert az urad kirúgott a tegnap miatt. Azt hiszed? Van valami baj? Találkozhatnánk valamelyik nap. Jobban szeretek élőben beszélgetni, mint írásban.

Byun Baekhyun

Sajnálom. Nem, semmi. Csak kicsit fáztam este, ezért sokat felkeltem. Jó lenne találkozni, de elő kell készülnöm a jövő heti nyaralásunkra Shuheijel. Majd, ha hazajöttünk, találkozunk. 😃

 

Park Chanyeol

Máskor majd ott leszek veled, hogy ne fázz. 😉 Két hét nélküled kész örökkévalóság. 😄

Byun Baekhyun

Chanyeol, már megint olyan, mintha flörtölgetnél velem. 😄 Majd hozok neked valami ajándékot. Mit szólsz?

Park Chanyeol

Valami jó nagy ajándékot hozz. 😄 Kár, hogy Tunéziában nincsenek Rilakkuma boltok. 😡 

Byun Baekhyun

De vannak mások. 😄 Valami igazán neked valót hozok majd. 😄 Most lépek, össze kell pakolnom a tegnapi nap után. Sajnálom, hogy Shuhei tönkretette. 

Park Chanyeol

Én sajnálom. Megérdemelted volna, hogy jól érezd magad végre. Ugye biztos nem volt semmi baj utána? Nem veszekedtetek?

Nagyot sóhajtottam mielőtt válaszoltam volna. Nagyon szerettem volna végre valakivel megbeszélni, hogy mégis mi történik körülöttem, de szégyellem elmondani, hogy mi az igazság. Szégyellem magam miatta és elhiszem, hogy megérdemlem, hogy így viselkedjen velem, mert tényleg olyat csinálok, ami miatt ezt kell, hogy kapjam.

Byun Baekhyun

Kicsit. De nem vészes, ne aggódj. 

Végül, ha még írt is valamit sem láttam volna, mert tényleg elmentem összepakolni. Nem szerettem volna, ha Shuheinek ezzel is bármi baja lenne. Már, ha hazajön ma egyáltalán. Akkora felfordulás van a házban, azt sem tudtam mivel kezdjem. Végezetül a szemét összeszedése mellett döntöttem, majd sorban a mosogatás és porszívózás, utoljára pedig a felmosás következett. Épp, hogy leültem csengettek az ajtón. Halkan odalépkedtem. 

- K-ki az? – Nem akartam senkit beengedni, hogy így lásson.

- Baek, Mina vagyok! Engedj be, kérlek. 

- Mina! M-most nem alkalmas, sajnos. 

- Miért, mit csinálsz? 

- Elég nagy a felfordulás! Még össze kellene pakolnom. 

- Baekhyun, engedj már be! Majd segítek neked akkor!

- De tényleg nem alkalmas, Mina… 

- Ne akard, hogy betörjem az ajtót!

- J-jó, akkor várj egy kicsit. Mindjárt beengedlek. 

Felrohantam szinte az emeletre és az összes ott lévő alapozót magamra kentem, de még ez sem volt elég. Így is nagyon látszott és a duzzanatot amúgy sem tudtam eltakarni velük. Próbáltam kitalálni milyen indokkal küldhetném el Minát, de nem jutott eszembe semmi sem. Úgy sétáltam le az emeletről, mint aki a kivégzésére megy éppen, de körülbelül úgy is éreztem magam. Lassan ajtót nyitottam, ügyelve, hogy Mina ne lássa meg az arcom, amire a túlméretezett, kedvenc cipzáras pulcsim is rátett egy lapáttal. Épp, hogy belépett, körbenézett a nappaliba, ami délelőtt még tényleg úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant, de nekem hála megint szép tiszta.

- Hol a rendetlenség Byun Baekhyun? – Ölbe tett kézzel közeledett hozzám. Nem tudtam mit válaszolni, ezért még lejjebb hajtottam a fejem, mint ahogy eddig volt. – Baek… Van valami baj? – Már csak annyit éreztem, hogy az állam alá nyúl és megemeli a fejem, hogy ránézzek. Viszont mikor meglátta, hogy hogyan nézek ki, még a száját is eltátotta, de hamar ajkai elé kapta a kezét. – Mit csináltál te magaddal? Istenem, Baekhyun. 

-  Én s-semmit. 

- Akkor mit csinált az az állat férjed veled? Baek, miért nem szóltál nekem? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz és úgyis kitalálunk valamit rá! – Nagyot sóhajtottam, mert tudom, hogy igaza van, mindig mindenben számíthatok rá, nem véletlen ő a legjobb barátom. 

- Üljünk inkább le. – Helyet foglaltunk a kanapén, Mina pedig csendben várta, hogy nekikezdjek a mesélésnek. – Tudom, hogy bízhatok benned és sajnálom, hogy nem mondtam el neked, de fogalmad sincs róla mennyire szégyellem magam emiatt. N-nem ez az első alkalom és gyanítom nem is az utolsó. Fogalmam sincs mit tehetnék. – Éreztem, hogy néhány könnycsepp utat talált magának. 

- Miért nem hagyod el? Nem hiszem, hogy annyi sok jót adna neked, hogy ezeket semmisnek vedd. Különben is, nincs annyi jó a világon, amivel ezeket semmissé tehetné. Baek, segítek neked, csak hagyd már el. Ha nem ez az első alkalom és úgy gondolod nem is az utolsó, akkor miért maradsz vele? Meg sem érdemel téged. 

- Nem érted… Ő volt az, aki először éreztette velem, hogy szeret egy kicsit. Sok mindent nem meséltem még magamról el neked Mina, de tényleg ő volt az első, aki felkarolt és segített, és kihúzott abból a nyomorból, amiben éltem. Igaz, néha elgondolkodom, hogy jobb lenne, ha még mindig ott lennék, de én tudom, hogy szeret valamennyire, csak… Nem tudja kimutatni, vagy nem tudom mi a baja. Aztán rájövök, hogy sose tudnék ismét az utcán élni és megint úgy érzem, hogy hálás vagyok neki. 

- És szerinted akkor már fel van jogosítva arra, hogy agyonverjen? Baek, nem kellene hálásnak lenned neki, hanem ott hagyni úgy, ahogy van. Nem érdemli meg, hogy veled lehessen, mert te ennél sokkal jobbat érdemelsz. Például Chanyeollal nagyon aranyosak voltatok – vigyorgott rám, nekem pedig, ahogy kiejtette a füles nevét, még a szívem is beleremegett.

- Mina, ne kombinálj. Chanyeollal - épp úgy ahogy veled is -, csak barátok vagyunk. 

- Sokkal jobban illene hozzád. Korban, kinézetben és viselkedésben is. – Durcásan, karba tett kézzel fújtatott egyet.

- Alig ismerem még. Erről esetleg négy-öt hónap múlva majd beszélgetek veled, amikor kicsit jobban megismertem. 

- Elhagyod? Ha gondolod, költözz hozzám, nem tudja, hogy merre lakok. Próbáltál már vele beszélgetni? Vagy esetleg visszaütni? – Nemlegesen ráztam a fejem. 

- Láttad mekkora, esélyem sem lenne ellene. D-de beszélgetni még nem próbáltam vele. Talán ma este, hátha lehet rá hatni. De te miért is jöttél eredetileg? 

- Hát pont ezért. Hallottam az ordibálást és aggódtam érted. Nem mentünk el olyan korán, mint ahogy azt a drágalátos urad gondolta. Sose gondoltam volna, hogy eddig fajulnak a dolgok. Chanyeol tudja már? 

- Nem! Nem is szeretném, ha tudna róla. Megoldom majd én magam. Őt semmiképp se szeretném, ha tudna róla. Már előtted is pont elég kellemetlenül érzem magam, előtte végképp úgy érezném. 

- Ugye tudod, hogy nem neked kellene szégyellned magad, hanem neki? Nem tudom férfinak nevezni az olyat, aki hozzá tud érni úgy a párjához, ami nem kedves. 

- Ha már párkapcsolat témánál vagyunk, hogy álltok Kyungsooval? – Kicsit zavarba hoztam ezzel a kérdéssel, de nagyon érdekelt, hogy mire jutottak végül tegnap, a csókokat leszámítva. 

- Jól! Szombaton elmegyünk a vidámparkba randizni. Nagyon aranyos volt tegnap! Hazakísért, miután ki lettünk dobva. A ház előtt búcsúzóul megcsókolt. – Kicsit megmosolyogtam, ahogy pipacspirosan mesélt nekem. 

- Igazán örülök neki, aranyosnak tűnik, tényleg. Ismerted amúgy Jongin barátait? 

- Nagyjukat, de nem mindegyiküket. Miért, talán érdekelne valamelyik? 

- Igazából Jongin is érdekel, aranyos. Meg Luhannal jól elbeszélgettem. Szépen beszéli a koreait, hiába nem az. 

- Jongint te is érdekled, csak kicsit másképp. De nyugi, tudja, hogy foglalt vagy, nem fog rád moccanni. Majd megnevelem, ha mégis. De, majd ha rendbe jössz, akkor találkozhatunk, csak úgy. Nem kell hozzá partizni, csak szocializálódj, legyenek barátaid. 

Beszélgetésünk elég hosszúra nyúlt, már sötét volt, mikor a lány elindult hazafele. Ha nem ilyen állapotba lennék, biztos elkísértem volna egy darabig, de felhívta Kyungsoot, aki már elindult elé, szóval legalább az út felét nem egyedül teszi majd meg.

***

 

Gyorsan összeütöttem valamit vacsorára, hogy Shuhei ne legyen mérges. Átöltöztem az alvós pólómba és befeküdtem a kanapéra tévézni. Mivel nem adtak semmi érdekest, hamar elnyomott az álom és már csak arra keltem fel, hogy a férjem hazajön, majdnem éjfél tájban. Kidörzsölve az álmot a szememből ugrottam fel a kanapéról. 

- Későn jöttél, gondolom éhes vagy. Csináltam ételt. – Már siettem volna a konyhába, de elkapta a csuklómat és a mellkasára húzott. Éreztem rajta az alkoholszagot, gondolom valami kocsmából tért haza. Félve csúsztattam fel a kezemet a hátán, úgy markoltam rá az ingére. 

- Sajnálom, Baekhyun. Tudom, nincs mentségem, de… Én csak félek, hogy elveszítelek. Ilyenkor mindig rájövök, hogy egy marha vagyok és tényleg sajnálom. 

- De ezt nem intézheted el egy sajnálommal mindig. Szeretném visszakapni a régi Shuheit, aki kedves volt és törődő és aki nem volt ennyire féltékeny. Egyébként is szerettem volna veled beszélgetni. 

- Gyere, beszélgessünk. – A kanapéhoz húzott és lenyomott rá, majd leült mellém. – Hallgatlak.

- Szeretnék egyetemre jelentkezni. Már néztem is ki szakokat magamnak, de ez csak a te támogatásoddal megy. Nem pénzbeli természetesen, csak szeretném, ha lélekben támogatnál. 

- Egyetemre? Minek akarsz egyetemre jelentkezni? 

- Szeretnék majd egy jó munkahelyet kapni és arra gondoltam, hogy mivel nyár elején lesz az utójelentkezés, beadnám én is a papírjaimat. 

- Biztos vagy benne? Az egyetemen sokat kell tanulni. Különben is milyen szakra akarnál menni? 

- Tudom, hogy sokat kell tanulni! De nem vagyok buta, meg tudnám csinálni. Leginkább a tanári pálya vonzana. Imádom a gyerekeket és szeretném megpróbálni. Két hét múlva lenne a felvételi időpontja.

- Milyen tanár szeretnél te lenni? 

 

- Ének. – Hallottam, ahogy felkacagott, ami kicsit rosszul esett. 

- Te és az ének? Nincs is jó hangod! 

- De igenis jó a hangom. Szeretném megpróbálni. Max nem vesznek fel. 

- Ha ennyire meg vagy vele húzatva. 

- Akkor holnap fel is adom a jelentkezésem. Úgy is internetes jelentkezés van. 

- Nem értem minek akarsz dolgozni, mikor én eltartalak. 

- Mert szeretnék. Unatkozok itthon. Amint rendbe jön az arcom, részmunkaidős állást is szeretnék keresni magamnak. Mondjuk pincérként. 

- Nem tetszik nekem ez a nagy függetlenedés. Csak nem el akarsz hagyni? – Összerezzentem a hangja ridegségétől. 

- Nem, nem terveztem. Ne gondolj már folyton ilyenre. 

- Éhes vagyok – szinte toporzékolt, mint egy hisztis öt éves. 

- Gyere, adok neked enni. A kedvenced csináltam. – Csillogó szemekkel szinte kirohant a konyhába és várta, hogy adjam neki az ételt. Ameddig evett addig megcsináltam neki az ágyát. Ahogy bedőlt, álltam volna fel mellőle, nem szívesen alszok ilyenkor vele, de megragadta a karom és berántott maga mellé. 

- Maradj itt velem éjszakára. Félelmetes egyedül aludni és amúgy sem szeretnék nélküled. 

- Olyan vagy így, mint egy kisgyerek. – És ilyenkor sokkal jobban is szeretem, mikor így viselkedik. 

- Szeretlek Baekhyun, de tényleg. – Hozzám bújt és már csak egyenletes szuszogását hallottam. 

Régen feküdtünk ennyire közel egymáshoz és az is régen volt, hogy ilyet mondott volna nekem. Igaz, én már nem tudnám őszintén ezt mondani neki, pont ezért, örülök is neki, hogy hamar elaludt, legalább nem kell semmit válaszolnom rá. Jelenleg én magam sem tudom, hogyan érzek iránta, de jobban szeretném, ha ilyen maradna, mint most éjszaka volt.

Ahogy néztem kisimult arcát, amit most még ráncok sem tarkítottak egyre nagyobb hullámokban tört rám is az álmosság. Kényelmesen elhelyezkedtem mellette, majd lehunytam a szemeim és hagytam magam elrepíteni az álmok földjére.